The Fall of House Usher・AppleTV (Netflix)
Flanagan talán utolsó Netflixes sorozata.
Roderick Usher (Bruce Greenwood) a multimilliárdos gyógyszergyártó cég vezérigazgatója élete maga a megtestesült amerikai álom, annak ellenére, hogy korán megárvult, húgával Madeline-el (Mary McDonnell) teljesen egyedül maradtak és együtt közösen építettek fel egy egész birodalmat szinte a semmiből. Madeline zsenialitása, nőkre nem éppen jellemző józansága, kegyetlen precizitása párosult Roderick végtelen kitartásával, kreativitásával és a cél amit kitűztek maguk elé, amit semmilyen körülmények között nem engedtek el. Igaz rémhírek terjednek arról, hogy több ezren haltak már bele a gyógyszereikbe, de ők sose törődtek az ilyen apróságokkal, ők megálmodtak egy világot ami nem érez fájdalmat, megalkották a Ligadone-t, az opium származékot ami nem okoz függőséget, nincsen semmilyen mellékhatása és ami a legfontosabb; képes minden fájdalmat még a legerősebbeket is teljesen megszüntetni. Mondhatnánk, hogy Roderick és Madeline története maga a megtestesült álom, ez valójában sokáig így is volt, egészen addig a pillanatig amíg Roderick gyermekei csupán kettő hét leforgása alatt misztikus körülmények között egymás után mind meg nem halnak ...
Főhősünknek összesen hat gyermeke van öt anyától, mindig is azt vallotta, hogy mindegy hogy a gyermeke honnan származik, ha kiderül hogy Usher vér csörgedezik az ereiben, akkor az ajtaja nyitva áll előttük és a létező minden módon támogatni fogja őket. Első két gyermeke Frederick (Henry Thomas) és Tamerlane (Samantha Sloyan) voltak csak törvényes gyerekek, akiket első felesége Annabel (Katie Parker) szült neki. Annabellel csodálatos, mindent elsöprő szerelem dúlt kettejük között, szegények voltak, egyszerű életet éltek, de Roderick mindig is érezte, hogy ennél sokkal de sokkal több van az ő sorsában megírva és ennek érdekében képes volt mindent, de tényleg mindent feláldozni. Freddy nem éppen a legélesebb kés a fiókban, de elsőszülöttként mindig ott lebegett a válla felett a hatalmas felelősség, hogy egyszer majd neki kell átvenni a vállalatot és annak érdekében hogy ez sikerüljön akárcsak apja ő is képes mindent megtenni. Van egy gyönyörű felesége és egy lánya, Roderick egyetlen unokája, a lány akit talán a világon mindenkinél jobban szeret főhősünk. Tamerlane egy vérbeli hideg karrierista, az a típusú nő akiben kb. egy csepp érzelem se szorult, éppen ezért furcsa, hogy hozzáment egy csupaszív, sikeres fitnesz edzőhöz, de persze Tamerlane életében nincsenek véletlenek, pontosan tudta, hogy szüksége lesz majd férjére, amikor végre valahára piacra dobja élete nagy álmát az Aranybogár (Goldbug) kozmetikai csomagot, ami egy teljesen személyre szabott, havonta megvásárolható luxus pakk, aminek köszönhetően a vásárló képes lesz fiatal maradni, megőrizni egészségét és igazán jól érezni magát a bőrében.
A többi négy gyermeket Freddy és Tamerlane csak a fattyaknak hívja, egyéjszakás és jelentéktelen kapcsolatok gyümölcsei ők, akiknek bár Roderick az apjuk, mégse nevelte fel őket, csak később fiatal felnőttként tudták meg honnan származnak és csöppentek bele ebbe a hatalmas nagy gazdagságba. Közülük is Victorine (T’Nia Miller) a legidősebb, aki egy meglepően tehetséges orvos, leszbikus szerelmével egy olyan pacemakerhez hasonló gépen dolgoznak, amivel rengeteg szívbetegség megelőzhető lenne és egyben orvosság is azoknak, akiknek gyengélkedik az emberi test legékesebb izma. Nagyon közel van a cél, az állatkísérletek jól haladnak, még az is lehet, hogy időben piacra tudják dobni a terméket, amit Roderick már tűkön ülve vár, hiszen több mint kétszázmillió dollárja van már a projektben. Az arab származású Napoleon (Rahul Kohli) egy jólmenő játékkészítő céget vezet, ő maga is nagy gémer, aki két kézzel habzsolja az életet, a drogozás, piálás, bulizás teljesen mindennaposak nála, boldog meleg kapcsolatban ér párjával, de azért időnként titokban karrierista újságíró nőket enged letérdelni maga elé, hátha írnak valami jót róla az újságok. Camille (Kate Siegel) vérbeli Usher, le se hazudhatná származását, elképesztően okos, hideg mint a jég, jólmenő válságokkal foglalkozó céget vezet, egy igazi díva, van két közeli asszisztense akik nem csak nap közben dolgoznak neki, hanem minden egyes este együtt is alszanak vele. A legkisebb Usher az indiai származású Perry (Sauriyan Sapkota) és persze ahogyan az a legkisebb gyermekekkel lenni szokott egy vérbeli vadóc, aki nem hallgat senkire, nem érdekli semmi, csak költi a pénzt, bulira, drogokra és piára, az minden vágya hogy csináljon egy saját vállalkozást, aminek alapja természetesen ugyancsak a bulizás lenne, olyan luxus és exkluzív bulikat akar szervezni, amik egy este alatt képesek lennének több millió dollárt is hozni a konyhára. Persze Roderick és Madeline hallani sem akar erről a marhaságról, egy Ushernak a világot kell megmentenie, nem pedig udvari bolondként szórakoztatni a gazdagokat.
Ahogyan azt már olvasni lehetett Flanagan legújabb mesterműve alapját és gerincét Edgar Allan Poe munkássága adja, erre építette a történetet, de fontos kijelenteni hogy ez nem egy adaptáció. Annak ellenére, hogy akárcsak a sorozat címe, minden egyes rész egy eredeti Poe mű alapján lett elnevezve. Lesznek nevek, események és időnként felismerhető motívumok azoknak, akik ismerik az eredeti műveket, de ezek csak nagyvonalban lettek átvéve, valójában Mike célja az volt, hogy tisztelegjen a horror egyik nagymestere és ősapja előtt, illetve még az hogy átadja a hangulatot, atmoszférát és hogy mindenki képes legyen kicsit elmerülni ebben a sötét, ijesztő és meglepően félelmetes világban. A történet magja egy szobában fog játszódni, ahol két régi barát egymással szemben ülve beszélget és a közös társalgáson keresztül ismerhetjük meg szépen lassan azt a borzalmas két hetet, amit Rodericknak át kellett élnie. Mindeközben ahogy azt már Flanagantől megszokhattuk elképesztő karakterábrázolás, építés történik, majd minden egyes rész végén láthatunk valami egészen elképesztő haláljelenetet, amik olyan „szépen” és művészien lettek megrendezve és prezentálva, amik véleményem szerint az eddig is már csúcsokban járó filmes zseni Flanagant a filmezés örökérvényű Pantheonjába emelik. Továbbra is a jól megszokott filmes csapatát alkalmazza, olyan sok régi sorozatokból ismerős színészt alkalmaz, hogy ezúttal már megszámolni se lehet őket. Az ijesztgetés nagymesterében ezúttal se kell csalódnunk, de akárcsak a korábbi szériákban itt se ezen lesz a hangsúly, idönként persze végig fog futni a hatunkon a jeges rémület, de az Usher ház bukása számomra nem volt igazán félelmetes, sokkal inkább az a fajta történet, ami bekúszik a bőrünk alá, beköltözik a fejünkbe, elgondolkodtat és nem hagy minket békén napokig, amíg végre nem tudunk valakivel beszélni róla és jól kitárgyalni ezt a fantasztikus élményt.
Minden egyes Flanagan széria más, mindegyiknek más a hangulata, képivilága, mondanivalója, hatalmas kutatómunka és agyalás előzi meg ezeket a munkákat, hatalmas szeretet, odafigyelés és iró-rendezői zsenialitás, egyenként mind egy önálló műalkotás. A Hill House mesterien kombinálta a borzalmas családi drámát a horrorral, ami egyszeri és megismételhetetlen volt, de sajnos a legtöbb rajongó azt várta évről évre, hogy most talán majd megint ezt az érzést fogjuk visszakapni. Nem is értem, hogy miért vágynak erre az emberek, amikor Flanagan egy művész, egy zseni és mint olyan soha az életben nem fog kettő ugyanolyan művet alkotni, mert ő mindig valami mást akar csinálni, olyat ami nem hasonlít semmire, de magán viseli munkásságának jellemzőit. Ezúttal a karakterek nagyon szélsőségesen romlottak voltak, nem nagyon fogunk olyan szereplővel találkozni, akit képesek leszünk szeretni vagy akivel együtt érezhetünk, azonosulhatunk. Ahogy egyes kritikusok mondták ez a Succession (egy másik agyon sikeres sorozat, amiről még nem írtunk) Flanagan módra. Igen, kedvenc rendezőnk szeret találni valami korábbi mintát, történetet, legendát, amit magához vesz, saját formájára alkot és kihozza belőle a maximumot, majd megszorozza még kettővel vagy inkább hárommal én ezt csak a Flanagan-szorzónak hívom. Az Usher ház egy instant mestermű, amit már az első pillanatban érezni fogunk ha nyitottak vagyunk valami újra, mert ez most se nem Hill House, se nem Bly Manor, nem Midnight Mass és nem Midnight Club, ez az új Flanagan kérem szépen, tessék nyitottnak lenni és adjátok át magatokat az élménynek, mert ilyet bizony nem nagyon látni manapság abban a hulladék áradatban amit a streaming szolgáltatok ránk öntenek hétről hétre. Nem lehet róla csak szuperlatívuszokban beszélni, a rendezés és a forgatókönyv magáért beszél, a színészi alakítások kategórián felüliek, a Newton Brtohers írta megint a muzsikákat amik döbbenetesek, a látvány, a cinematográfia minden tökéletes, egyszerűen nem vagyok képes benne hibát találni. Sajnos hallottam olyan híreket, hogy Flanagan elhagyja a Netflixet, átmegy az Amazonhoz és belevág a nagy kalandba, ami Stephen King örökklasszikusa a Setét Torony regény ciklus lesz. Nekem teljesen mindegy hogy hol van, mit csinál, csak dolgozzon évről évre, hogy ilyen hatalmas élményekben lehessen részem legközelebb is. Flanagan nem képes mellélőni, most is telibetalált!
Szerintünk: 5/5 | IMDb: 8.1 | Rotten Tomatoes: 91% | Metacritic: 74
The Fall of House Usher (miniseries | 2023)
Dráma, Horror, Misztikum
Rendezte: MikeFlanagan, Michael Fimongarni
Írta: Mike Flanagan, Justina Ireland, Rebecca Klingel, Dani Parker, Edgar Allan Poen (munkái alapján), Kiele Sanchez, Jamie Flanagan, Emmy Grinwis, Mat Johnson
Zene: The Newton Brothers
Szereplők: Carla Gugino, Bruce Greenwood, Mary McDonnell, Henry Thomas, Rahul Kohli, Samantha Sloyan, T’Nia Miller, Zach Gilford, Willa Fitzgerald, Michael Trucco, Katie Parker, Matt Biedel, Crystal Balint, Ruth Codd, Kyliegh Curran, Carl Lumbly, Mark Hamill, Kate Siegel
Játékidő: 8x 1óra
Ha rendelkezel Netflix előfizetéssel, akkor állítsd be és nézd AppleTV-n keresztül, ami az egyik legkényelmesebb, legfelhasználóbarátabb, legelegánsabb felület amivel idáig találkoztam, próbáld ki te is!
Kapcsolódó tartalom:
>>> Eladó AppleTV választék az oldalunkon
>>> The Crowded Room sorozatkritika
