Az iPhone USB-C portjai zseniálisak. De mindennek van árnyoldala... 1. rész

Az USB-C töltési és adatátviteli sokoldalúsága olyan bonyodalmakkal is jár, amelyeket most emberek milliói tapasztalhatnak meg első kézből. Ebben a kétrészes cikksorozatban ezt a témát járjuk körbe minden szempontból. Hogy ez miért fontos? Nos, ez az egyik legfontosabb különbség az Apple legújabb generációs telefonjai és a korábbi modellek közt, így ha iPhone vásárláson gondolkozol, mindenképp érdemes végigolvasnod ezeket a cikkeket.

Az USB-C az az adat- és töltőport, amellyel először a 2016-os MacBook Pro-ban találkozhatunk az Apple kínálatában. Azóta viszont szinte az összes elektronikai eszközön elterjedt az életünkben, egyedül az Apple 1-2 terméke tartott ki a korábbi töltőportok mellett. Mostantól viszont az Apple az Európai Unió nyomásgyakorása nyomán az új iPhone 15 okostelefonokba és az AirPods Pro 2 fülhallgatóba is USB-C portot tett. Azt pedig ezek után logikusan várhatjuk, hogy a jövőben is ezt a trendet fogja követni a cég.

Előzmények

Már 2018-ban is szerettem volna egy USB-C-vel szerelt iPhone-t. Ez még akkor volt, amikor az Apple először adta hozzá ezt a technológiát az iPad Pro-hoz. A 2021-es évben egyre optimistább lettem azt tekintve, hogy ez a változás egy napon valóban megtörténhet, miután az Apple kiterjesztette az USB-C-t az alacsonyabb kategóriájú iPad-ekre is. És bár szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a szabályozás a legjobb eszköz a termékfejlesztéshez, nem vagyok elégedetlen amiatt, hogy az Európai Unió az USB-C felé terelte az Apple-t.

Szóval összességében én személy szerint, örülök, hogy az iPhone 15 modellek mind USB-C porttal rendelkeznek, így az USB-C töltőkábelek kapcsolják össze a világ most már valóban szinte minden jelentős elektronikai eszközét. De itt van a rossz hír, amit az Apple nem osztott meg az iPhone bemutató eseményén: Az USB-C ökoszisztémába belépő emberek milliói fognak találkozni a technológia csúnya oldalával is.

A problémák

Az USB-C hasznosságát és rugalmasságát ugyanis beszennyezi az a zűrzavar, ami azzal az USB-C porttal érkezik, ami az eszköz alján kapott helyet, illetve az abba illeszkedő kábellel. Röviden összefoglalva a probléma az, hogy nem mindig egyértelmű, hogy a készülék (vagy a kábel) a nagy sebességű adatátvitelt támogatja, a gyors töltéshez szükséges nagy elektromos teljesítményt, mindkettőt vagy egyiket sem. Kifejtem, hogy ez miért problémás.

Az iPhone 15-öt egy USB-C porttal és töltőkábellel szállítják, amelyek ízelítőt adnak a vásárlóknak a bajból. Ez a kábel töltésre jó, de az adatátvitel mindössze 480 megabit/másodperc sebességgel történik, ami a 2000-es USB 2.0-ás szabvánnyal érkezett pokoli sebesség.

A bemutató eseményen az Apple feltűnően kerülte, hogy bármit is mondjon arról, hogy az iPhone 15 USB-C portja milyen gyors, de a specifikációs lap szerint csak a lassú USB 2.0-ás port került a telefonokba. Az iPhone 15 Pro modellek a hasznosabb, 10 Gbps sebességű USB 3-mal működnek majd, de csak USB 2.0 kábellel szállítják őket.

A legtöbb ember számára a probléma valószínűleg csak kellemetlenséget jelent majd. Ez azonban tükrözi a hatalmas USB-ökoszisztéma nehézségeit, ahol a költségek alacsonyan tartására irányuló nyomás nagy, a tanúsítás pedig nem kötelező. Az USB-C sokkal gyorsabb és hasznosabb csatlakozási technológia, mint az Apple Lightning portja, amellyel az iPhone-felhasználók 2012 óta rendelkeznek, de az Apple vásárlóinak némi fájdalmat kell elviselniük, ha elhagyják az egyszerű és jól körülhatárolható Lightning-világot.

A háromszoros USB-káosz

Az USB-vel részben az a probléma, hogy a kifejezés valójában három különböző szabványra utal. Hadd magyarázzam el.

Az eredeti szabvány, az Universal Serial Bus szabályozza, hogy az eszközök hogyan azonosítják magukat és hogyan küldenek adatokat a kapcsolaton keresztül. Az USB 1996-ban jelent meg 12 Mbps-os csúcssebességgel, de az USB 2.0 sokkal hasznosabb volt 480 Mbps sebességgel, ami elég volt nyomtatókhoz és pendrive-okhoz is. Az első nagy sebességugrás ezután az USB 3.0 volt 2008-ban, 5 gigabit/másodperc sebességgel, ami külső merevlemezek számára volt jobb. Az utódok 10 Gbps, 20 Gbps, és legutóbb az USB 4 40 Gbps sebességet értek el. A közelgő USB 4 2-es verziójának 80 Gbps sebességet kell majd elérnie. Ez nagy teljesítményű tárolórendszerekhez, gyors hálózatokhoz és nagy, nagyon nagy felbontású monitorokhoz jó.

A következő szabvány az USB-C, amely csak az ovális alakú csatlakozótechnológiára utal. Korábban az USB-C történetében gyakori volt, hogy az androidos telefonok csak a lassú USB 2.0 adatátviteli sebességet támogatták, bár ez a probléma az újabb modellekkel elhalványult. A legújabb USB-szabvány, az USB 4.0 USB-C portokat igényel, így az idő előrehaladtával egyre igazságosabb lesz az USB-C-t a nagy sebességgel egyenlővé tenni.

Az utolsó az USB PD, a Power Delivery rövidítése, amely szabályozza, hogy az USB hogyan használható akár 240 wattos töltésre. A legtöbb eszköznek nincs szüksége ekkora teljesítményre, de tudniuk kell, hogyan kell szabályozni az elektromos ügyeket -- például, hogy egy hordozható akkumulátornak kell-e töltenie a laptopot, vagy fordítva.

A három szabvány -- USB, USB-C és USB PD -- megnehezíti az összes eszköz és kábel képességeinek megértését.

Ami még rosszabb, hogy a költségcsökkentésre és a termékek gyors szállítására törekvő eszközgyártók nagy része kihagyja az USB Implementers Forum által kínált tanúsítási folyamatot. Ellentétben az Intel Thunderboltjával, amely a modern USB gyors adatátviteli megközelítését fejlesztette ki, és az USB-C csatlakozót használja, nem követelmény a teszteken való megfelelés.

Ez vezet el minket a további problémákhoz, amikről a következő cikkben ejtünk szót. A cikk második felének elolvasásához kattints ide.

Forrás: Cnet

Kapcsolódó tartalmak: 

• Hasznos egyáltalán az új iPhone-ok új funkciója?
• Las Vegas legizgalmasabb technológiai újítása
• Elszíneződhetnek az Apple új csúcsmobiljai