Lost in Space・AppleTV (Netflix)
Jól elvesztünk megint az űrben!
Miután a Földbe csapódik egy hatalmas meteorit ami globális katasztrófához vezet, az emberiség maradványának nem volt más választása mint elhagyni a bolygót annak a reményében hogy valahol egy messzi messzi galaxisban találnak majd új otthont. Az Alpha Centauri bizonyult a legjobb választásnak, a Resolut nevű űrbázisba összegyűjtik hát a lehető legtöbb Jupiter családi kishajót, hogy útnak induljanak egy szebb jövő reményében. Mintha nem lenne idáig is elég baja az emberiségnek az űrbázist megtámadja egy titokzatos idegen robot faj, hatalmas károkat okozva a Resoluton, az összes Jupiter újra menekülni kényszerül amikor egy hatalmas féreglyuk nyílik a bázis kellős közepén és egy teljesen ismeretlen galaxisban találják magukat. A Jupiterek szanaszét vannak szóródva, Jupiter 2-es fedélzetén a Robinson család a túlélésért küzd.
2018-ban a Netflix hatalmas fába vágta a fejszéjét ugyanis az eredetileg 1965-ben kiadott Lost in Space sorozat, ami három évadot is megélt sikerét próbálták megismételni. Korábban már próbálkoztak újraéleszteni ezt a sikert a Matt LeBlancos mozifilmmel ami eredetileg egy nagyobb lélegzetvételű sorozat bemutató mozija akart lenni, amolyan pilot. Csak éppenséggel csúfosan megbukott a kasszáknál, nem is értem hogy miért, hiszen szerintem nagyon jól sikerült, persze könnyen lehet hogy csak egyedül vagyok a véleményemmel. Végülis nem számít, eltelt azóta pontosan húsz év és a Netflix megadta újra megadta az esélyt. Mondanom sem kell hogy a 2018-as első évad hatalmas nagy siker volt, egyértelmű volt hogy folytatni fogják, ami 2019 karácsonyán meg is érkezett, nekem a második évad már nem tetszett annyira, pedig nagyon látványos és izgalmas volt, de valahogy nem volt olyan jó mint az első. Lehet pont ezért, mert sokan érezték így velem együtt már akkor tudni lehetett, hogy harmadik évad lesz az utolsó. Hiába magasak a pontok mindenhol nagyon úgy néz ki hogy a népnek valahogy mégse jött be annyira mint kellett volna. Persze a készítők azt mondják, hogy eredetileg is csak „trilógiának” szánták ezt a történetet, de félek más van itt a háttérben, főleg azért mert hatalmas potenciál volt a sorozatban elég ha csak a szerkezetét nézzük, adott egy család tele gyerekszínészekkel akik még hosszú hosszú évtizedekig játszhatták volna a szerepet. Az emberiség menekül, vannak űrhajók, van féreglyuk technológia, be lehet járni az egész világegyetemet, egyfajta Star Trek másolatként. De lehet nem akarták ezt, egyszerűen csak Will Robinsonra és barátjára a robotra helyezték a hangsúlyt. Ez az ő történetük ez nem vitás.
A harmadik évad pontosan ott folytatódik ahol a második véget ért. A Resolutot újra támadás éri, a legtöbb Jupiternek sikerül eljutni az Alpha Centauriba, de természetesen a Robinson család nem tartozott sose a szerencsések közé, már ha arról van szó hogy valaminek tönkre kell mennie akkor tönkre is fog. A szülők Maureen (Molly Parker) és John (Toby Stephens) kedvenc új családtagjukkal a jópofa Don Westtel (Ignacio Sericchio) az egyik elveszett Jupiteren maradtak, míg a másikon dr. Smith (Parker Posey) az összes létező gyerekkel egy komplett másik galaxisban találják újra magukat. A dolgok akkor kezdenek érdekessé válni amikor Judy (Taylor Russel) kiszúrja a meteormezőben, azt az űrhajót amivel apja tűnt el húsz évvel ezelőtt. Egyelőre viszont nincsen idő körülnézni, mert kényszerleszállásra kényszerülnek. Az új bolygó gyönyörű, a légkör csak az alsó régiókban lélegezhető, de ki tudják húzni arra a rövid időre míg megszerelik a Jupitert. Ez a rövid idő több mint egy évre nő és nagyon úgy néz ki hogy a bolygó körüli meteormező egyre nagyobb veszéllyel fenyegeti a gyerekek nyugodt „nyugdíjas” életét, szóval újra menekülni kell és ehhez kevesebb mint egy napjuk maradt.
A harmadik évadon kicsit azt éreztem, hogy kénytelen voltak az eredeti koncepciótól eltérni, mert a Covid csúnyán belerondított a terveikbe, a Willt alakító színész konkrétan akkorát nőtt, hogy kénytelenek voltak egy kicsit átírni a sztorit, mert többet öregedett a kelleténél, sajnos összecsapott érzetet keltet az eredetileg zseniálisan összerakott sorozat, ez a folyamatos menekülés meg egyik bolygóról a másikra utazás ami mindig kényszerleszállással végződik, van hogy a hajó megszerelése pár órába telik van hogy egy év se elég valahogy azt éreztem hogy nem igazán találta a helyét a csapat amikor a végső évadhoz érkeztek. A végére viszont nagyon szépen felgyorsulnak az események és képesek lesznek hozni azt az izgalmat és folyamatos pörgést amit korábban már megszokhattunk. A végső összecsapáson ugyancsak ezt az összecsapott, átgondolatlan koncepciót éreztem, de megbocsájtottam mindent a srácoknak lévén idáig olyan jól szórakoztattak és alapvetően annyira elégedett voltam a sorozattal hogy elnéztem nekik. De nagy lelkesedésemben például újrakezdtem a sorozatot a feleségemmel, jól felhipe-oltam neki hogy ilyen jó meg olyan jó, ő meg konkrétan elaludt az első részen, a második után meg már könyörgött hogy fejezzük be mert nem tetszik neki. Érdekes ez a dolog mert én úgy emlékeztem hogy a Lost in Space egyike azon kevés sorozatoknak ami az első pillanattól az utolsóig olyan izgalmas hogy képtelenség abbahagyni. Hát ízlések és pofonok, a mai felgyorsult őrült világban már lehet az se olyan jó ami három évvel ezelőtt még annak számított.
Kicsit sajnálom ezt a dolgot, mert jó lett volna újra végignézni, kicsit jobban átlátva a történéseket meg az eseményeket, meg a szereplők közti kapcsolatot, mert amikor egy évről évre jelentkező sorozat kihagy egy évet az bizony gyakran odavezet hogy a néző elveszti az érdeklődését, lévén semmire nem emlékszik a korábbi részekből. Még a legjobb sorozatokkal is ez van, főleg ha a Netflixes stratégiát követve az ember tíz részt egy nap alatt megnéz. Mondhat viszont bárki bármit a Lost in Space egy elképesztő sorozat, egy csodálatos történet a családról, a szeretet erejéről a barátságról és arról, hogy soha ne szabad feladni, mindig van megoldás és egységben az erő. Mindeközben látványos, izgalmas egy igazán nagyon jó sorozat amit nem kéne kihagyni senkinek. Bátran ajánlom kicsiknek nagyoknak, a korhatár 7+ de úgy vélem hogy a robotok azért túl félelmetesek egy ilyen kisgyereknek, szóval csak óvatosan ezzel a korosztállyal.
Szerintünk: 4/5 | IMDb: 7.3 | Rotten Tomatoes: 84% | Metacritic: 58
Lost in Space (season 3 | 2018 - 2021)
Rendezte: Tim Southam, Stephen Surjik, Leslie Hope, Alex Graves, Neil Marshall
Írta: Irwin Allen (alkotó), Matt sazama, Burk Sharpless, Vivian Lee, Daniel McLellan, Karl Drake
Zene: Christopher Lennertz, Alexander Bornstein
Szereplők: Molly Parker, Toby Stephens, Maxwell Jenkins, Taylor Russel, Mina Sundwall, Ignacio Sericchio, Parker Posey, Brian Steele, Ajay Friese, Raza Jaffrey, Zehra Fazal
Játékidő: 8x 60perc
Ha rendelkezel Netflix előfizetéssel, akkor állítsd be és nézd AppleTV-n keresztül, ami az egyik legkényelmesebb, legfelhasználóbarátabb, legelegánsabb felület amivel idáig találkoztam, próbáld ki te is!
Kapcsolódó tartalom:
>>> Eladó AppleTV választék az oldalunkon
>>> The Silent Sea sorozatkritika
>>> Shrink Next Door sorozatkritika
>>> Apple Original folytatások
