The Acolyte (Az Akolitus)・AppleTV (Disney+)

Bevallom nem szeretnék különösebben időt és helyet pazarolni arra, hogy minden tudásomat latba véve írjak egy rövid sztori bevezetőt az Akolitusnak, mert mivel olyan mint történet nincsen benne, ezért miért is erőlködjek ezzel a dologgal? Mindenkitől elnézést szeretnék kérni, aki nem tud angolul, de ez a két idézet ami a leadben szerepel, mindent tartalmaz ami miatt őrülten támadják és utálják az emberek ezt a sorozatot, pedig valójában nem az a baj vele, hogy gay, ahogyan nem is az hogy female driven. De nézzük akkor szépen lassan végigmenve a problémák sokaságán, hogy mi miatt bukott meg ilyen csúfosan, hogy az IMDB-n is negatív rekordot döntve 3.9-en áll és napról napra csak csökken az értékelése.

Régóta gondolkozok már azon, hogy milyen hangvételűre írjam ezt a cikket, mert az első két rész után ne tudjátok meg milyen érzelem tsunamik tomboltak bennem és körvonalazódni látszott életem talán első igazán indexes cikke. Végül amellett döntöttem, hogy hardcore, ősrégi, keménykalapos Star Wars rajongóként, aki ’78 május 4-én született (igen jól olvastad kedves olvasó, „may the fourth be with you” megpróbáljam kifejezni végtelen csalódottságomat aminek kiváltó oka, amit a Disney az epikus felvásárlás óta a kedvenc sorozatommal művelt. Én mindenevő vagyok, túlságosan lelkes és rendkívül magas toleranciaszinttel rendelkezem, főleg ha Star Warsról van szó. A legtöbb kritikám négy pontos volt az ötből, ez annak köszönhető, hogy képes voltam mindig megtalálni azokat a dolgokat az adott produktumban, amik szerethetőek és értékelhetőek és próbáltam nem észrevenni ahogy Boba Fett minden egyes rész elején befekszik a banta tankba, ahogy a Mandalóriai a robotokat rugdossa, ahogy minden idők legfélelmetesebb SW főellenségéből (Thrawn) egy pocakos, retardált, óvodás stratégiai érzékével rendelkező Mr. Obvious admirálist csináltak, vagy ahogy a legjobban várt revans jedi harcot Darth Vader és Obi-Wan között, egy lángoló és izzó Mufasa utáni segglukszorítós őrült duel folytatásaként egy sóbányát kaptunk, ahol a Darth Vader elől bújkáló Obi-Wan, akinek a lézerszabjája a fél bányát bevilágítja, képes rejtve maradni. Nem ... mindig csak a jóval foglalkoztam, próbáltam megtalálni az értéket abban, amiben valójában csupán csekély értékelhető volt. De amit az Acolyte művelt ebben az elmúlt közel két hónapban, minden képzeletet felülmúlóan pofátlanságnak tartottam, ez a rajongótábor arculköpése, pofánvágása, leszarása és még sorolhatnám a csúnyábbnál csúnyább jelzőket. 

Értem én, hogy a cél az volt, hogy a gayest Star Wars ever ami még female driven is, illetve az hogy a hozzám hasonló vén rókák úgyse néznek már SW-t, ideje kinevelni az új generációt. De könyörgöm, kedves Z illetve esetlegesen Alpha generáció, nektek ez kell? Tényleg ez? Ezzel ti elégedettek vagytok? Jól sikerült szerintetek? Mert ha úgy gondoljátok igen, akkor sajnos veletek is baj van, mert nézzük akkor meg mi is az a Star Wars valójában? Egy tinédzsereknek és fiatal felnőtteknek készült űropera, egy érett mese, ami értékeket képvisel, történetet mesél el komoly morális döntésekkel és személyes drámákkal végigkísérve, mindeközben karaktereket mutat be, az ő személyes fejlődésüket, bukásukat, felemelkedésüket. Elképesztően látványos, izgalmas, fantasztikus a zenéje, alapvetően hat az emberre, sokaknak egy életre meghatározta azt hogy mit jelent a modern szórakoztatás, egy minőségbeli szintet aminél lejjebb nem szabad menni. Nagyvonalakban ezt jelenti számomra a Star Wars, sajnos azt kell hogy mondjam, az Akolitus ezekből szinte semminek, de tényleg semminek nem felelt meg.

Akkor most kijelenteném nagyon kategorikusan, hogy nem az a baj vele, hogy egy leszbikus rendező rendezte, aki a feleségének adta minden idők egyik legikonikusabb, legendás karakterének a szerepét (Vernestra), aki azon kívül hogy unottan néz, próbál méltóságteljes lenni, persze eredménytelenül és van egy szánalmas lézer ostora, az ég világon semmit nem ad az egészhez hozzá, pedig könnyen lehet a következő évadot (már ha lesz) rá fogják építeni. Nem az a baj, hogy nyafka, affekta, félig buzi Jedi lovagokat kell bámulnunk olyan epikus Jedik helyett mint Anakin, Obi-Wan vagy Mace Windu. Nem az a gond, hogy egy fekete, leszbikus nő a főszereplő, ráadásul dupla szerepben. Nem! Nem ezek a gondok vele, ezek csak olyan pontjai a sorozatnak amikbe nagyon könnyű beelkötni, amiket könnyű utálni, amiket könnyű fikázni. A gond vele az, hogy ennek kellett volna megváltani a világot, ennek kellett volna az első igazán Woke, igazán feminista, igazán LQBTQ Star Wars-nak lennie, de sajnos olyan elképesztően pocsék, értékelhetetlen, hulladék híg fos, hogy sajnos nagyon nehéz benne bármi jót találni.

De miért ilyen rossz? Menjünk akkor végig az alapokon. Adott egy történet, ami eleinte jól indul, aminek akár jó is lehetne a koncepciója, ami képes lehetne teljesen megreformálni az egész Star Wars univerzumot, hiszen egy olyan korban játszódik (száz évvel az Episode 1 előtt) a High Republic korában, amikor még a Köztársaság erős volt, virágzott, a Jedi rend alkotta ennek az egésznek a gerincét. Ők voltak a galaxis és univerzum őrzői, a hatalmas és nemes lovagok, akikre mindig lehet számítani, akik megoldanak minden helyzetet, akik mindig tudják a megoldást a legnehezebb helyzetekre is, hiszen látják a jövőt, erős morális iránytűvel rendelkeznek, lehet náluk bölcsebb és erősebb tanácsadót találni? De sajnos nagyon hamar kiderül, hogy a történet ahogy a koncepció is, össze vissza ugrál, nem találja a helyét, nem tudja mit akar elmesélni, túl sokat akar túl kevés epizódba tömörítve, miközben sokszor ezek a nagyjából harminc perces epizódok is olyan borzalmasan unalmasak, hogy arra szavak nincsenek. Ott vannak a karakterek, van belőlük bőven, a legtöbbjük ha nem az összes teljesen új szereplő, de sajnos nincsenek kidolgozva, nem érezzük rajtuk azt hogy élnek, csak bábok a blue screen előtt, akik egy helyben állva igyekeznek a betanult szöveget a lehető legpontosabban átadni, hogy a rendező elégedett legyen. Nem élnek, nem léteznek, nem lélegeznek, nincsen múltjuk, nincsen motivációjuk, csak ott vannak, nem érnek egy lukas garast sem, majd szépen meghalnak és mi nem érzünk az ég világon semmit. Miért? Mert nem lettek felépítve, nem szerettük meg őket, csak biódíszek voltak egy blue screen előtt semmi több. A Oshat és Mae-t játszó színésznő ígéretes tehetségnek bizonyult az első Éhezők Viadalában, ahol még kislány volt, ahol még képes volt színészkedni, itt most az Acolyte-ban neki kellett volna vinni a prímet, neki kellett volna elvenni a lélegzetünket, tátott szájjal kellett volna beszívnunk a személyiségét, tragédiáját, drámáját, döntéseinek súlyát. De semmi, nem érzünk semmit, mert a színésznő olyan szinten pocsék, semmilyen, üres, nulla, hogy arra szavak nincsenek. Meg merem kockáztatni, hogy minden idők legpocsékabb Star Wars mellékszereplőjének se ment volna el, erre itt ő lett a main karakter, ráadásul dupla szerepben. Édes jó istenem mekkora hiba kedves Lesyle Headland, mekkora hiba!

Ott van rögtön az első rész első jelenete, engem konkrétan ezzel vesztettek el, szinte teljesen, Mae rátámad Trinityre, aki sajnos olyan pocsékon játszik, hogy számomra ő még mindig Trinity, majd jön egy Mátrixos harc amivel be akarták vezetni a forradalmian új „Force-Fu-t”, a Kung-Fu után szabadon harcrendszert, ami alapjaiban még nem is lett volna olyan rossz ötlet, de sajnos a megvalósítás annyira pocsék volt, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ez most akkor egy vígjáték, egy Virtuális valóság, esetlegesen gyakorló program, vagy ez tényleg a valóság? Sajnos igen, ez bizony a valóság volt. A Jedik ebben a sorozatban, akik mindig idők leghatalmasabb harcosai voltak, akik seregeket vezettek egyedül csatába, akik flottákat irányítottak a harc poklának hevében, akik látják a jövőt ezért legyőzhetetlenek, akik félelmetes fegyverükkel visszavernek minden lövedéket, akik képesek egy átlagos ember ugrásának a tízszeresére, akik képesek olyan gyorsan futni amit szabad szemmel látni sem lehet, még sorolhatnám mire képesek. De ebben a sorozatban úgy hullanak mint a legyek, nem tudnak kettő felé figyelni, nem képesek két embert egyszerre megtartani az erővel, nem képesek falat mászni, ugrani, használni a fegyverüket, kb. semmire. És mindez a High Republic korában, amikor sokkal de sokkal erősebbnek kellett volna lenniük, mint amit eddig valaha láttunk az évtizedek alatt. Egyszerűen borzalom, szánalom, kínos, nézni is alig bírtam.

Nem tudom kedves olvasó, ennyi elég volt? Vagy mondjam még tovább, mert van még bőben onnan ahonnan ezek jöttek, a szívem legmélyéről ami nem érez semmi mást csak végtelen csalódást és fájdalmat. Tudjátok mi a másik dolog ami még nagyon fáj? Leslye és társulata pocsék munkájának köszönhetően az emberek legtöbbje nem fogja észrevenni vagy nem fog arra emlékezni, hogy a díszlettervezők, a kosztümösök, a harci koreográfusok, a speciális effektekért felelősök, illetve a Solt játszó színész egészen elképesztő alakítását aki még angolul is megpróbált megtanulni ezért a szerepért pedig egy szót se tudott angolul, milyen fantasztikus munkát végeztek. Olyan csodálatos értékei ezek a sorozatnak, amikre soha senki nem fog emlékezni, mert mindenkiben csak az marad meg, hogy egy fekete csaj volt a főszereplő, aki ráadásul leszbikus, akit két nő nevelt fel és ez egyszerűen felháborító, mit képzel magáról a Disney?! De egyébként tényleg, kedves Disney, mit képzelsz magadról? Most akkor az a terv hogy tönkreteszel mindent amit George Lucas és a Lucasfilm Ltd. dekádok alatt felépített? Ez a terv tényleg? Mert akkor jó az irány, ami felé haladtok ... akkor ide a végére had írjam le amiben tényleg nagyon jó volt a sorozat; a Light Saber harcok elképesztőek voltak, ezt senki se veheti el az Acolyte-tól mert ebben bizony páratlan volt!

Szerintünk: 2/5 | IMDb: 3.9 | Rotten Tomatoes: 80% | Metacritic: 67
The Acolyte (season 1 | 2024 -)

Rendezte: Hanelle M. Culpepper, Alex Garcia _Lopez, Leslye Headland, Kogonada
Írta: Jasmyne Flournoy, Leslye Headland, George Lucas (alkotó), Kor Adana, Charmaine DeGrate, Jason Micallef, Jocelyn Bioh, Claire Kiechel, Jen Richards, Eileen Shim, Cameron Squires
Zene: Michael Abels
Szereplők: Lee jung-jae, Amandla Stenberg, Manny Jacinto, Charlie Barnett, Dafne Keen, Rebecca Henderson, Joonas Suotamo, Leah Brady, Jodie turner-Smith

Játékidő: 8x 30perc

Ha rendelkezel Disney+ előfizetéssel, akkor állítsd be és nézd AppleTV-n keresztül, ami az egyik legkényelmesebb, legfelhasználóbarátabb, legelegánsabb felület amivel idáig találkoztam, próbáld ki te is!

Kapcsolódó tartalom:

>>> Eladó AppleTV választék az oldalunkon

>>> Disney+ applikáció

>>> Dick Turpin sorozatkritika

>>> Baby Reindeer sorozatkritika

>>> Dark Matter sorozatkritika