Elvesztette az Apple a „mojo”-ját? – szubjektív női szemmel
Kedden egyéb teendők mellett félszemmel nekiálltam nézni az élőközvetítést a „nagy” Apple bemutatóról, ami sajnos közel sem sikerült nagyszabásúra. Annyi mázlim volt, hogy az iPhone bemutató videót egyben végig tudtam nézni. Akkor ugyanis épp nem ment el a kép és nem dumált a kínai szinkrontolmács sem.
Tegnap jobb minőségben végre nagyjából végignéztem az eseményt és igazából a keddi csalódottságom még tovább nőtt. Ahogy kedden először a saját internetkapcsolatomban kerestem a hibát, úgy másodjára is azon gondolkodtam, hogy ízlésről vitatkozni nehéz, de ez mégis egy picit több ennél.
A balul elsült közvetítésen túl szerintem az is elég lehangoló, hogy mire eljutottunk az eseményhez már nem maradtak meglepetések. Kicsit olyan érzés járt át, mint gyerekkoromban, amikor Karácsony előtt kitúrtam előre az ajándékokat és a fa alatt már nem ért meglepetés. Bár ez esetben még csak nem is én túrtam ki az ajándékokat, hanem a türelmetlen rajongók a híresztelésekkel, a gyárakból kilopott alkatrészekkel és a China Mobile a nyerészkedési stratégiáival. Mintha bármit is érne ez a tudás, vagy ettől bárkinek előbb lenne új iPhone-ja.
Ami mégis meglepett, azt semmiképpen sem nevezném kellemes meglepetésnek.
Jony Ive nagyképű dumáit a svájci óraipar bukásáról először kétellyel fogadtam. Utólag nyugodtan használhatom a nagyképű jelzőt, hiszen annyira túlzó ez a kijelentés, amennyire az, amit az Apple alelnökök hangoztatnak a sajtóban mindenfelé: ez eddig az Apple legjobb és legerősebb kínálata. Hát szerény véleményem szerint nem az. Talán szerintük sem, csak furán hangzana, ha mást mondanának.
A ’Watch’ meg sem közelíti a svájci órák küllemét, azok után pedig, hogy nem víz-, csak cseppálló valószínűleg a minőségüket sem. Arról pedig jobb nem szólni, hogy a nőkre még csak nem is gondoltak! Jóérzésű nő ezt az órát nemhogy fel se venné, de még a férjének sem engedné meg, hogy felvegye, akár aranyból van, akár nem. Amióta csak megláttam, a jobb napokat látott David Hasselhoff és KITT jár az eszemben. Pedig higgyétek el, nem akarom, hogy eszembe jussanak!
Az iPhone 6 és 6 Plus viszont még ezen is túltesz. A „Watch”-nak, mivel az első ilyen termék, hát meg tudom bocsátani, hogy minden kezdet nehéz, még akkor is, ha ez esetben nagyon úgy tűnik, a jó munkához idő kell, a rosszhoz meg még több. Ami viszont az iPhone legújabb vonalát illeti, hát az a csalódás maga.
Tudjátok eddig miért nem vettem Samsung telefont? Mert utáltam, ahogy kinéznek. Mindegyik ugyanolyan nagy, jellegtelen és stílustalan szappantartó. Az Apple korábban mindig különleges volt. Fura módon, ha a fél város iPhone-t tartott a kezében, az ember akkor is kívánta a telefont, mert annyira szép volt és stílusos. Erre most piacra dobnak két Samsung klónt, kerek Home gombbal… Még annak ellenére is, hogy ennyire nem tetszik, vártam a NAGY újdonságot. Hogy a telefon majd tud valami olyan extrát, amitől eldobom az agyam. Ütésálló, porálló és vízálló, közben beszél tíz nyelven, ír és olvas magától… Vagy valami. De semmi. Jön a U2. A U2, amiről pár órával korábban írtam, hogy úgy néz ki mégis jönnek.
Ingyenes a lemez. Hát jó! Megyek letöltöm, örülök a U2-nak. Hallgatom a számaikat és közben azon töprengek, hogy remélem legalább Mac és iPad fronton nem tolják el. Remélem, hogy legalább ott meghagyják azt a dizájnt és azt a valamit, amitől az Apple az lett, ami. Felmerül bennem a kérdés, hogy talán Steve Jobs a makacsságával és bizonyos vonalakhoz a végsőkig való ragaszkodásával adta meg azt a dolgot, amit nevezhetnénk (az Austin Powers filmek után szabadon) „mojo-nak”? Talán Jobs-szal együtt ez is végleg távozott az Apple-től? Mert nincs kétségem, hogy az emberek most is meg fogják venni. Biztos vannak sokan, akik elaléltak a körítéstől és pusztán azért, mert az Alma jel rajta van egy terméken, evidensen tökéletesnek gondolják… Oké, ízlésről vitatkozni nem lehet.
Én épp szerelmes vagyok a nálam lévő iPhone 5S-be, pedig korábban az 5C-t szerettem. Mert bár ezek is Stve Jobs után jöttek, de mégis azt a vonalat képviselték, amit az Apple-nél úgy szerettem és csodáltam mindig. Szerettem azt a formát, a dizájnt, a méretet és mindent, amitől ez a márka az, ami. Mostanra viszont ez kezd elveszni és nem marad más, csak egy jel. Vajon visszaszerezheti még az Apple a mojo-ját?
MentésMentés
