The Midnight Club・AppleTV (Netflix)

Ilonka (Iman Benson) aki nevét a magyar eredetű Ilonából kapta, jelentése fényes, ragyogó nevéhez méltóan fényes jövő előtt áll. Évfolyam másodikként végzett a gimiben több száz gyerek közül, örök maximalistaként igaz nincsen megelégedve eredményével, de valljuk be több mint valószínű, hogy szép jövő vár rá. Olyan dolog ez, amit meg kell ünnepelni, ideje hogy legalább egy este azt csinálja amit minden korabeli tini, bulizzon egy jó nagyot, el is megy barátnőjével kicsit kiereszteni a gőzt, a dolgok jól alakulnak szinte rögtön megismerkedik egy kedves jóképű sráccal, azonban egyszer csak hirtelen köhögési roham tör rá és sajnos ez olyan fajta amin nem szabad viccelődni, kezére néz amin véres köpetet vél felfedezni. Szeretett nevelőapjával rögtön orvoshoz fordulnak, aki sajnos a létező legrosszabb hírt közli velük; Ilonka halálos beteg, azonnal el kell kezdeni kezelni. Évek telnek el és sajnos semmilyen kezelés nem segít rajta, sem a kemó, sem a sugár, semmilyen alternatív kezelési mód, ideje elfogadni és kimondani, hogy ez a csodálatos kislány meg fog halni, már csak egy, maximum kettő év van hátra neki. Nincsen ennél borzalmasabb dolog a világon, ilyen fiatalon szembenézni a halállal amikor még valójában el se kezdtél élni. De Ilonkát nem olyan fából faragták, aki hajlandó lenne feladni ...

Rögtön le is ül a számítógép elé és rákeres a neten, hogy volt-e már arra példa, hogy valaki meggyógyult egy halálos betegségből, rögtön talál is egy érdekes esetet 1969-ből egy fiatal lány csodával határos módon, egyik napról a másikra meggyógyult betegségéből, senki se érti az egészet, szóval elkönyvelik mint csodát. Ilonka kicsit utánanéz a dolgoknak és megtalálja azt a házat hol ez a lány meggyógyult és azt is látja, hogy a mai napig üzemel, de most már mint fiatal haldokló gyerekeknek nyújtott hospice szolgálat. Olyan hely ez, ahol a fiatalok szinte semmilyen korlátozás és szabály nélkül felnőttként élhetik le mindazt, ami még hátravan az életükből. Kezelik őket, gondoskodnak róluk és mindeközben igyekeznek a lehető legkönnyebbé tenni az utolsó időket nekik. Ilonka ekkor már tudja hova kell utaznia, szívében tele reménnyel meggyőzi nevelőapját hogy odaköltözhessen, legalább csak egy kis időre.

 A Midnight Club Flanagan immáron negyedik sorozata, Mike olyan döbbenetes sikereket tudhat a háta mögött mióta kijött a Netflixes Hill House-al amivel csak kevés fiatal rendező büszkélkedhet. Sikerült egy teljesen sajátos és egyedi stílust kitalálnia, amivel teljesen megreformálta a horrort mint olyant. Valójában minden története egy mélységesen mély karakterdráma, amit kicsit megfűszerez a teljesen egyedi és sajátos horrorjával, olyan elemeket alkalmazva amiket eddig nem sokan tettek, pontosan azt adja meg a horror rajongóknak amik eddig minden korábbi sorozatból és moziból hiányzott, a mélységet, a történetet, a drámát, olyan karaktereket akiket pillanatok alatt megszeretünk és onnantól fogva szemünket eltakarva összeszorítva farpofánkat izgulunk értük. Emberközelivé teszi mindezt, hihetővé, olyanná mintha mi magunk is ott lennénk velük. Nehéz megfogalmazni, az lenne a legegyszerűbb, ha innentől fogva nem azt mondanánk hogy dráma, vagy horror, vagy horror dráma, hanem egyszerűen csak annyit mondanánk hogy Flanagan. Az író és egyben rendező zseninek ajtaja előtt már több mint valószínű, hogy tömött sorban állnak az emberek, hogy lécci lécci ezt filmesítsd meg nekünk jövőre, ezzel biztosan nem fogsz mellélőni, Mike-nak már csak válogatni kell a jobbnál jobb történetekből. Szerencsére ezúttal sem fogunk csalódni, ugyanis az eredeti Christopher Pike munkássága több mint tökéletes alap arra, hogy Flanagant csináljanak belőle.

A történet a kilencvenes évek elejefelé játszódik, aki élt ezekben az időkben pontosan tudja milyen érdekes átmenet volt ez a nyolcvanas évek és az ezredfordulós idők között, olyan varázslatos és egyedi időszak, ami már önmagában is megér egy misét. Nyolc fiatal főszereplővel fogunk megimserkedni, akik egytől egyig csodálatosak, külön kis világgal rendelkeznek, lehet néha sablonosnak tűnnek, de egy Flanaganben senki sem lehet teljesen sablonos, maximum csak elsőre, ugyanis pár résszel később már arra is teljesen másképpen fogunk nézni aki eddig két dimenziósnak tűnt. Ilonkát már nagyjából ismerjük őt nem kell bemutatni. Kevin (Igby Rigney) tipikusan a tökéletes srác, jóképű, kedves, humoros az a típus akit mindenki rögtön megszeret és kedvel, de valahogy van a tekintetében valami sötétség ami sokat sejtet. Anya (Ruth Codd) egy tolószékes lány rögtön látszik, hogy vezéregyéniség, az a fajta akivel nagyon nehéz kijönni, de ha sikerül akkor átlátsz rajta és megérted, hogy a zord és rideg külső mögött érző szív lakozik, aki már olyan sokat megélt és látott, hogy inkább bezárta a szívét hogy nem tudják többé bántani. Sandra (Annarah Cymone) egy mélyen vallásos lány, elsőre borzalmasan unalmas és persze semmi másról nem tud beszélni csak Istenről és Jézusról, de hamarosan róla is kiderül hogy sokkal több van benne mint ami elsőre látszik. Spencer (William Chris Sumpter) a kötelező meleg szereplő, aki természetesen Aidses, az ö karakterében van talán a legtöbb mélység nem véletlen, hogy a mai világban pont őt dolgozták ki a legjobban, szerencsére az őt alakító színész elképesztően tehetséges. Cheri (Adia) egy gazdag családból származó, betegesen hazudozó lány, az a típus aki a füllentést olyan magas szintre emelte, hogy már maga sem tudja mi az igaz és mi nem. Natsuki (Aya Furukawa) egy Japán családból származó lány, aki nagy szájával és vagányságával hívja fel magára a figyelmet, olyan típusnak tűnik, aki semmitől sem fél és mindent bevállal. Amesh (Sauriyan Sapkota) egy indiai származású srác, aki elsőre a legbetegebbnek tűnik mindenki közül, eddig ő volt az új srác, imádja a konzolos játékokat egyik nagy álma, hogy megélje az első Playstation megjelenését, imádnivaló, kedves, humoros srác.

A sorozat nagyon erősen arra épít, hogy megismerjünk és megszeressünk mindenkit, átlássuk a köztük lévő kapcsolatrendszert és hogy mindenki fontos legyen a számunkra. Erre remek lehetőség maga a Midnight Club avagy az éjféli klub, amit maguk a gyerekek találtak ki már jóval főszereplőink előtt, ennek az a lényege hogy minden este éjfélkor összegyűlnek a könyvtárban, tüzet gyújtanak, bort kortyolgatnak (igen, annak ellenére hogy mindenki gyógyszereket szed) és valaki a nyolcból elmesél egy történetet, ilyenkor mi magunk is látjuk amit mesélnek, mintha egy filmet látnánk a filmen belül, mindegyik történet teljesen egyedi stílusban van bemutatva, megrendezve, olyan ez mintha egy kicsit mélyebben belelátnánk a gyerekekbe és joggal merülne fel bennünk a kérdés, hogy ebből az egészből vajon mennyi a valóság és mennyi kitaláció, a fantáziájuk szüleménye. Mindeközben misztikus, megmagyarázhatatlan és ijesztő dolgok történnek magában a házban is, csak olyan Flanaganesen, nem lehet tudni, hogy ezek most tényleg megtörténnek, vagy csak az erős gyógyszerek hatását látjuk némi alkohollal vegyítve, tény viszont, hogy végre valahára újra félni fogunk, pont mint a Hill House esetében. Mike biztosan olvasta a sok negatív kritikát az utóbbi műveiről, hogy nem elég félelmetesek és hol vannak megint az jó kis ijesztgetések, gondolom nem kicsit lett elege ebből a dologból, úgyhogy az egyik részben kifigurázva a nézőket több mint húsz jump scare-t is beletett, ezzel is bebizonyítva, hogy tud ő még ijesztgetni, csak éppenséggel nem szereti az olcsó módszereket. Szerencsére ezeken kívül most is találkozni fogunk olyan horrort megreformáló trükkökkel, amikre csak Flanagan képes, olyan típusú ijesztgetést, ami a csontunkig hatol, és a kislábujunktól a nyakunkig fut végig rajtunk a jeges rettegés. Amikor a sorozat után lefeküdve tovább kíséri gondolatainkat, amikor hajnalban felkelve felkapcsolunk minden lámpát a wécébe menet, mert valahogy ma este olyan félelmetesnek tűnik minden.

Sajnos szomorúan kellett konstatálnom, hogy a Midnight Club nem ért véget, egyértelműen több évadosra lett tervezve, azért írtam hogy sajnos, mert csak nagyon kevés esetben képes arra egy rendező, hogy a második évadot is olyan jóra vagy esetlegesen jobbra csinálja mint amilyen az első volt. A horror kategória kifejezetten ebbe a tartományba tartozik, arról nem is beszélve, hogy ha megint nem fog elég embernek tetszeni akkor lehet be se tudja fejezni, mert nem kap rá pénzt. Szóval jó bátrak voltak a Flanagan testvérek, bízzunk benne hogy sikerrel fognak járni, engem ahogy eddig is megvettek kilóra. Flanagan munkássága a kiváló és a jó között ingadozik, közepesen vagy annál rosszabbul egyszerűen képtelen teljesíteni. Ez most se lesz másképpen, a Midnight Club erősen nyit majd folyamatosan megy felfele, majd valahol a hetedik rész után el kezd szépen lassan lefelé kúszni, de nem ér el olyan mélységeket hogy bárkinek is csalódást okozzon. Csodálatos, megható és időnként félelmetes Flanagant kaptunk megint az arcunkba. Bűn lenne kihagynod!

Szerintünk: 4/5 | IMDb: 7.0 | Rotten Tomatoes: 87% | Metacritic: 64
The Midnight Club (season 1 | 2022 -)

Rendezte: Mike Flanagan, Axelle Carolyn, Michael Fimognari, Viet Nguyen, Morgan Beggs, Emmanuel Osei-Kuffour
Írta: Mike Flanagan, Leah Fong, Julia Bicknell, Jamie Flanagan, Elan Gale, Chinaka Hodge, Christopher Pike (regény)
Zene: The Newton Brothers
Szereplők: Igby Rigney, Annarah Cymone, Iman Benson, Ruth Codd, William Chris Sumpter, Adia, Aya Furukawa, Sauriyan Sapkota, Matt Biedel, Zach Gilford, Samantha Sloyan, Emilija Baranac

Játékidő: 10x 1óra

Ha rendelkezel Netflix előfizetéssel, akkor állítsd be és nézd AppleTV-n keresztül, ami az egyik legkényelmesebb, legfelhasználóbarátabb, legelegánsabb felület amivel idáig találkoztam, próbáld ki te is!

Kapcsolódó tartalom:

>>> Eladó AppleTV választék az oldalunkon

>>> Netflix applikáció

>>> Five Days at Memorial sorozatkritika

>>> The Lincoln Lawyer sorozatkritika

>>> Outer Range sorozatkritika