Attack on Titan・AppleTV (NHK)
„Shinzo wo sasageyo!”
Történetünk egy képzeletbeli világban játszódik, ahol az emberiség közel került a teljes kihaláshoz, amit a borzalmas és hatalmas húsevő óriások okoztak, akik véletlenszerűen a semmiből felbukkanva támadtak az emberekre és élve felfaltak mindenkit. Paradis szigetének ősei felépítettek egy várost, amit három hatalmas fallal vettek körül, a falakon belül élő embereket pedig vagyonuk szerint telepítették be. A legbelsőbb falon belül él az uralkodó és a gazdagréteg, amit a rozsajelü őrzők védenek. A közéspő falon belül él a nemesi réteg a középvezetők szűk köre, akiket a lovas jellel ellátott őrzők védenek. Végül pedig a legkülsőbb fal mögött él úgymond a szegényréteg azok az emberek, aki a belső kettő kör lakosait szolgálják ki, akik gyakorlatilag csak annyit tudtak elérni az életben, hogy biztonságban tudhatják magukat, de ha újra háborúra kerül a sor, akkor sajnos ők lesznek az első akik elesnek, őket a legendás felderítők védik akiknek a jele egy angyalszárny. Paradis szigetét több mint egy évszázada nem érte már támadás, olyan régen hogy a legtöbben már azt is elfelejtették hogy miért is épültek a falak és hogy mitől kell ennyire rettegni. A szélső falak mögött él Eren Yaeger (Yüki Kaji) kettő legkedvesebb barátjával, a szomszédban élő Arminnal (Marina Inoue) és a szülei által befogadott árva kislánnyal Mikasával (Yui Ishakawa). Boldog gyerekkoruk volt, erős lett köztük a kötelék, mindhárman arról álmodoznak, hogy egy napon belépnek majd a legendás felderítők soraiba és ők lesznek azok, akik megvédik az emberiséget a borzalmas támadások ellen. Sajnos nem kell sokat várniuk erre, mert pár nappal később több mint száz év után a várost újra támadás éri és az okozott károk és veszteség minden képzeletet felülmúlnak.
Nemrég fejeztem be a negyedik évad második részét egy nagyon kedves cimborámnál, akinek gyakorlatilag az egész sorozatot köszönhetem és már akkor éreztem amikor elkezdtük nézni a végénél meg végképp, hogy egyszerűen képtelen vagyok erről a sorozatról tesztet írni. Soha nem éreztem még így, soha semmi nem fogott még ki rajtam, de az Attack on Titan olyan magas színvonalat képvisel beszéljünk bármilyen stílusról, fantasyről, animéról kalandfilmről, bármiről hogy attól féltem nem leszek képes mindezt átadni nektek, egyszerűen nem vagyok méltó arra, hogy akár pár gondolatot is írjak róla. De végül erőt vettem magamon, itt vagyok, remélem büszke vagy most rám kedves olvasó, mert megpróbálkozom vele.
Aki rendszeresen olvassa a cikkeimet szerintem már tudja, hogy igencsak nagyra tartom a távolkeleti filmeket, sorozatokat, de mindenek felett a Japán animékat, ezek a történetek annyira más szinten pörögnek, annyira más színvonalat képviselnek, mint mondjuk egy amerikai történet, amit csak akkor fog megérteni az ember ha el kezdi nézni őket és megérti és a szívében érzi, hogy mi az amit képvisel, amit üzenni akar. A távolkeleti történetek mélységesen mély érzelmeket, mondanivalót közvetítenek, ami hűen képviseli mindazt, amit ezek az országok elértek az életben. Legyen szó Kínáról vagy Japánról számukra az élet és minden, amit ez jelent, teljesen más mint amit mi európai emberek vagy a tejben vajban fürösztött amerikaiak képviselnek. Japánban a legmagasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkező emberek száma, náluk még egy szimpla szemetesnek is van érettségije és nem kevés az a fiatal kisgyerek, aki egy sikertelen érettségi után öngyilkos lesz, mert nem bírja elviselni azt a szégyent amit a családjuknak okoztak. A becsület, az emberi értékek náluk teljesen máshol vannak mindeközben pedig az egyén, mint olyan mégse ér túl sokat mert túlságosan sokan vannak. Nagyon érdekes ellentét ez, nehezen összeegyeztethető azzal a világgal, amiben mi felnőttünk, főleg a manapság olyan divatos PC világban, a snowflake, social justice warrior emberek világában, ahol már ki se lehet mondani azt a bizonyos „N” betűs szót, ahol külön WC-t akarnak építeni a transzoknak, ahol a repülőn már nem mondanak „Hölgyeim és Uraimat”, ahol nem létezik már olyan hogy férfi és nő, csak feminin van és maszkulin.
De nagyon elkalandoztam, térünk vissza a történetre. Vajon mi az, ami olyan egészen elképesztően jóvá teszik ezeket a történeteket? Ami miatt olyan hatalmas rajongótábora van a japán aminéknak, mangáknak és persze az észak koreai produktumoknak? Hosszas gondolkozás után arra kellett rájönnöm, hogy ez nagyon egyszerű. Minden történet szól valakiről vagy valakikről, akiket megismerünk, megszeretünk, azonosulunk velük vagy éppenséggel képtelen vagyunk velük azonosulni, majd ezekkel az emberekkel történik valami, belekerülnek egy olyan extrém elképzelhetetlen élethelyzetbe, ami miatt a szeretett karaktereink el kezdenek egymás után elhullni. Az animék és a mangák mindezt borzalmasan élethű brutalitással teszi, nem úgy ahogyan azt az európai vagy amerikai filmekben megszokhattuk, hanem élethűen bemutatja milyen borzalmas és rettenetes az, amikor egy ember meghal. Hiába rajzolt az egész, hiába csak „rajzfilm” a gore tehát a brutalitás minden képzeletet felülmúl és amikor ez egy szeretett szereplőnkkel történik, akkor valami eltörik bennünk, valami olyat kezdünk érezni, amit idáig még nem éreztünk. Ez az anime lényege, ezt teszi erőssé, az emberi érzések fel vannak fokozva, a látvány döbbenetes, a kísérő muzsikák vérpezsdítőek és olyan látványelemeket használnak, amiket egész egyszerűen képtelenség megszokni, mert mindig megújul és szerves része ennek a stílusnak, illetve képtelenség lenne rendesen megfilmesíteni.
Az Attack on Titan az összes korábban megemlített jellegzetességet a tökélyre fejlesztette. Hajime Isayama egy fiatal, alig húsz éves őstehetség volt, aki éppen hogy csak befejezte a művészeti főiskolát amikor megrajzolta mangában az Attack on Titan egy rövidített változatát, hogy megnyerjen vele egy versenyt. Mondanom sem kell, hogy a története azonnal sikeres lett, majd az évek során olyan magasságokba emelte mindezt, amihez foghatóval nem nagyon találkozhattunk az animék történetében. Nem csak Japánban, hanem az egész világon sikeres lett, majd amikor 2013-ban elkészült az első évad mindezt megduplázta vagy inkább megtriplázta. Tudni kell a történetről, hogy az első pillanattól az utolsóig meg van tervezve, a srác pontosan tudta mit akar kihozni a történetből nem azt a módszert használta ami manapság a legtöbb sorozatra jellemző, hogy írja és írja és majd csak lesz belőle valami, megvolt a koncepció és ezt gyakorlatilag inkább visszafele írta, nem pedig előre. Pontosan tudta merre halad és visszafele gondolkodva jutott el odáig, ahol most tartunk. Több tucatnyi díjat bezsebelt vele, hatalmas sikereket ért el a világon mindenhol és emberek milliói várják tűkön ülve hova jut az egész történet. A Manga ha jól tudom pár évvel ezelőtt véget ért, szóval annak olvasói már tudják mi a történet vége, a negyedik évadot úgy reklámozták be mint a Final seasont, és csak most tudtuk meg a part 2 után hogy jön még egy befejező part 3 jövőre 2023-ban, szóval az anime rajongóinak megint várnia kell és csak reménykedni tudunk benne, hogy a covid vagy a harmadik világháború nem vet véget ennek a csodálatos történetnek.
A Shingei no Kyujin egyszerre csodálatos és borzalmas, de a stílus rajongói ezt már megszokhatták. Eren története szívszaggató, szépen lassan épül fel a történet és a negyedik évadra jut el egy olyan szintre amikor fordul a kocka és minden, amit eddig hittünk vagy sejtettünk komplett megváltozik. Azt hiszem a Metal Gear sorozatban híresült el az a mondás, hogy hősként kettő lehetőséged van, ha szerencsés vagy meghalsz abban hogy a gonoszok ellen harcolsz vagy pedig elég ideig élsz ahhoz hogy megéld hogy te magad leszel a gonosz. Eren viselkedése és cselekedetei borzalmasok, értünk mindent amit tesz és valahol egyet is értünk vele, de az ahogyan véghez akarja vinni az akaratát rettenetes, nem is csoda hogy minden barátja ellene fordul és azért harcolnak szeretett karaktereink, hogy legyőzzék őt. Igyekeztem az egész cikket úgy megríni, hogy ne legyen spoileres, pedig megtehettem volna hogy ezer és ezer karakteren keresztül ömlengek azon a számtalan fordulaton és döbbenetes történésen amiknek szemtanúi lehetünk, hiszen ez a cikk a negyedik évad második részéről szól, de legfőbb célom az lenne ezzel a cikkel, hogy új embereket és rajongókat szerezzek ennek a fantasztikus történetnek. Szóval remélem nem lőttem le előre semmit, remélem elég meggyőző voltam ahhoz, hogy elkezd és beleszeress.
Tudni kell a Japán animékről hogy nagyon lassan építik fel a történetet, lehet sőt biztos hogy az első rész után még nem fogod azt érezni amit kellene, de ha végigmész az első évadon és megnézed minden évadban azt a számtalan kiegészítő epizódot amik visszamennek a múltba és elmagyaráznak olyan kulcsfontosságú momentumokat, amiknek köszönhetően még mélyebben bele tudtok menni a történésekbe, ti is érezni fogjátok, hogy ez még az anime stíluson belül is sokkal magasabb szintet képvisel, mint amikkel idáig találkozhattatok. Az Attack on Titan egy igazi szenvedélyes mestermű, egy zseniális fiatal és elvileg tapasztalatlan művészlélek álmáról, aki több mint valószínű hogy olyan történeteken nőtt fel mint az Akira vagy a Cowboy Bepop érezte azt, hogy benne is van egy történet amit el szeretne mesélni, azt akarta hogy megismerjék őt és azt amit képvisel. Nem tudom, hogy mennyi van ebben a srácban, milyen történetek jönnek majd mindezek után, de az biztos, hogy a neve olyan magasságokba emelkedett mint a Metal Gears Solid készítője Hideo Kojima, ha film akkor Christopher Nolan, ha zene akkor Hans Zimmer, számomra ha anime akkor pedig Hajime Isayama.
Ez most gyakorlatilag nem is egy kritika volt, hanem egy érzelmes ömlengés, nem is nagyon tudom átadni azt amit belül érzek, itt van nekünk egy fantasztikus történet, szerethető és érdekes karakterekkel, akikért izgulhatunk és sose fogjuk tudni mikor fognak meghalni, döbbenetes látvány és akciójelenetek, mélységesen mély emberi érzések, csodálatos muzsika, nem tudom mi kell még. A háttértörténet szépen lassan körvonalazódik, meg fogunk érteni mindent és olyan dolgok derülnek ki, amikre biztos hogy az ég világon senki nem gondolt. Pár tinédzser belekerül egy lehetetlen helyzetbe és olyan döntéseket kell meghozniuk, amikre még egy tapasztalt felnőtt se lenne képes. Érzések, érzelmek, szívfacsaró helyzetek, egészen elképesztő jelentek, na ez az anime legfelsőbb szintje. Hallottál már róla? Mégse kezdted el? Akkor bizony most jött el az ideje, mire vársz még? Még valami, minden körülmények között eredeti japán nyelven felirattal nézd meg, ha jót akarsz magadnak, mert hiába színvonalas az angol szinkron semmi, újra leírnám SEMMI ahhoz képest, amit az eredeti japán nyelv nyújtani tud. De ez alapvető dolog, ha szereted az ainmékat, számodra ez már biztosan nem újdonság!
Szerintünk: 5/5 | IMDb: 9.1 | Rotten Tomatoes: 96% | Metacritic: -
Attack on Titan (season 4, part 2 | 2013 -)
Rendezte: Tetsuro Araki, Masashi Koizuka, Hiroyuki Tanaka, Shintaro Itoga, Jun Shishido
Írta: Hajime Isayama (alkotó), Yasuko Kobayashi, Hiroshi Seko, Noboru Takagi, Aaron Dismuke
Zene: Hiroyuki Sawano, Kohta Yamamoto, Yoshiki
Szereplők: Yüki Kaji, Yui Ishakawa, Marina Inoue, Kisho Taniyama, Hiro Shimono, Romi Park, Hiroshi Kamiya, Yoshimasa Hosoya, Yü Kobayashi, Daisike Ono, Shiori Mikami, Takehito Koyasu, Yü Shimamura, Masahiko Tanaka, Rinataru Nishi, Kenshö Ono
Játékidő: 12x 24perc
Ha rendelkezel NHK előfizetéssel, akkor állítsd be és nézd AppleTV-n keresztül, ami az egyik legkényelmesebb, legfelhasználóbarátabb, legelegánsabb felület amivel idáig találkoztam, próbáld ki te is! Fontos tudni, hogy a Japán NHK szolgáltató egyelőre nem elérhető itthon.
Kapcsolódó tartalom:
>>> Eladó AppleTV választék az oldalunkon
>>> The Last Days of Ptolemy Grey sorozatkritika
