Severance・AppleTV+
Sose vidd haza a munkát magaddal!
Mark (Adam Scott) munkába indul, ez is csak olyan nap mint a többi, beparkol a céghez ahol több száz másik autó parkolt mértani pontossággal, majd érzi hogy eluralkodnak rajta az érzelmek és keserves sírásba kezd. Pontosan tudja, hogy ezt nem csinálhatja túl sokáig, szóval minden erejét összeszedi, kiszáll a kocsiból és elindul a bejárat felé. A recepción kártyával kell igazolnia személyazonosságát, a pult mögött ülő alkalmazott alaposan megnézi a kártyát és a hozzá tartozó arcot mintha nem látta volna előtte éveken keresztül. Bólint egyet mehet tovább, ezután Mark az öltözőjébe pakol minden személyes holmit, köztük a mobilját és a kocsikulcsot kivesz egy másik kék azonosító kártyát és a lifthez indul. Belép a fülkébe beüti a megfelelő szintet, majd nagyjából amikor fél úton jár hirtelen megváltoznak a vonásai, a keserves, meggyötört, egyértelműen sírástól eltorzult arca hirtelen kitisztul, szinte már boldog és mosolygós lesz, majd mire megérkezik a céljához olyanná válik, mint egy kisgyerek, aki éppen megérkezett a játszótérbe. Ekkor még nem tudjuk, hogy ő valójában tényleg egy kisgyerek szintjén van, aki pár éves csupán …
A Severance avagy a különválás nem tisztázza pontosan hogy milyen világban vagyunk éppen, melyik időben, melyik országban, szépen lassan rakjuk csak össze a képet az apró morzsák alapján amiket néha elszórnak nekünk. Részről részre épül fel, tudjuk meg a hátteret és csak nagyjából sejtéseink lehetnek arról, hogy milyen is ez a világ amibe belecsöppentünk, ami viszont viszonylag hamar kiderül, hogy mire vonatkozik a cím. Valamikor a múltban volt egy vizionárius vezető, akinek volt egy álma, pontosabban fogalmazva jó sok mindent gondolt és leírt, de a legfontosabb mindezek közül a különválasztás elmélete, aminek a lényege, hogy az alkalmazottak agyába beépítenek egy mikrochipet aminek köszönhetően ketté válik az elméje. Lesz egy kinti énje, aki a hétköznapokat éli és lesz egy benti, aki gyakorlatilag csak a munkahelyén létezik. Ez a dolog számos haszonnal jár, hiszen ha belegondolunk a legtöbb ember utálja a munkáját, viszont ha nem is tudja pontosan mit végez munka közben nincsen amit utáljon, arról nem is beszélve, hogy a főnökség gyakorlatilag azt tesz az alkalmazottakkal amit csak akar, olyan eszközöket használhatnak amit jónak tartanak, hiszen mire kijön a munkából a delikvens már semmire nem emlékszik.
Eleinte mi magunk a nézők is úgy fogjuk érezni, hogy ez egy nagyon jópofa ötlet, ami részben út lehet a boldogság felé is, hiszen szó szerint külön tudjuk választani a munkát a magánélettől, de elég csupán pár részt megnéznünk ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy ez a módszer több mint embertelen, főleg ha a benti lényünk életét nézzük. Nekik gyakorlatilag az egész életük csak a munkáról szó, miután végeztek a dolgukkal beszállnak a liftbe pislognak egyet és már szállnak is ki a liftből és kezdődik újra a munka. Nem tudják, hogy kik valójában, nem ismerik a saját családjukat, nem tudják hogy van-e gyerekük, feleségük, mit szeretnek csinálni, mi a hobbijuk, mivel töltik a szabadidőt, arra se emlékeznek mit ettek, vagy mikor feküdtek le aludni, gyakorlatilag az egész életük csak munka, semmi más. A Lumon cég egyetlen szerencséje, hogy a bentik gyakorlatilag még csak gyerekek, legalábbis a lelkiviláguk naiv, tiszta és könnyen befolyásolhatóak, olyan jutalmazási módszerekkel, mint egy jó buli, vagy egy kis finom étel inspirálni lehet őket arra, hogy megtegyenek bármit. Nem kérdőjeleznek meg semmit, nekik ez az élet ez a minden, amivel valaha találkoztak megtapasztaltak, nem kell hozzá nagy ész, hogy tisztán lássuk ez elképesztően nagy kegyetlenség. Főleg hogy a saját kinti énjük volt az aki ebbe beleegyezett, szóval semmilyen úton módon nem tudnak szabadulni ebből a helyzetből, bármi is jutna az eszükbe már van rá protokoll és a büntetésük a elégedetlenkedés miatt embertelen és nem valami civilizált.
Ben Stiller az első rész premierje előtt minimum öt évvel már elolvasta a forgatókönyvet rögtön beleszeretett és már akkor tudta, hogy ezt meg kell csinálnia, már 2017-ben kinézte főszereplőnek Adam Scottot és mindig úgy emlékszik vissza erre a projektre, mint élete leghosszabb munkájára. Eredetileg csak az első részt akarta megrendezni, de az évek során annyira megszerette a történetet, hogy az első évad kilenc részéből hatot is ő rendezett. Visszatekintve erre a fantasztikus utazásra azt kell hogy mondjam, hogy a jó öreg Ben minimum háromszor jobb rendező mint színész és nagyon hálás vagyok azért hogy ha nehezen is de meg sikerült csinálni a Severance-t. Jött közbe covid, számtalan nehézség, de végül csak befejezték és nem sokkal az utolsó rész után rögtön le is szerződtek a második évadra. Eredetileg egy munkahelyi komédiázásnak indult, mint mondjuk a nem véletlenül sikeres Office, Steve Carell-el, de ahogy haladtak előre a forgatásban már tudták hogy ennél sokkal de sokkal sötétebbre kell venni a hangulatot. Számomra a Severance olyan volt mint az új Twin Peaks, egyértelműen David Lynch iskoláját követték, miközben nem akarták utánozni azt. Számtalan olyan jelenettel fogunk találkozni amikor nem tudjuk eldönteni, hogy most nevessünk vagy sírjunk. Az irodán belüli élet a végtelen labirintusszerű folyosók, maga a munka amit végeznek, annak értelmetlensége (legalábbis egyelőre annak tűnik) hogy évek kellettek ahhoz míg rájöttek, hogy vannak más osztályok is, az egész egyszerre komikus és mégis szívszaggatóan drámai. Játszanak az érzéseinkkel ez nem vitás, szépen körvonalazódni kezd a konfliktus és azon vesszük észre magunkat, hogy tiszta szívünkből drukkolunk a bentieknek, hogy sikerrel járjanak, főleg hogy olyan kevés az amire vágynak, hogy az szinte már szánalmas.
Érdekes látni, hogy mennyire különböznek a bentiek a kintiektől és hogy mennyire komplett más életet élnek. Aztán sajnos elérkezünk az utolsó részhez, ami finoman fogalmazva is döbbenetes. A közel egy órás epizód pár percnek tűnik csak csupán, annyira izgalmas és magával ragadó, hogy igazi kínszenvedés belegondolni abba, hogy most mínium egy évet kell várnunk a folytatáshoz. Ben Stiller nagyot nőtt a szememben, igaz nem ő írta a történetet, de mint hat epizód rendezője és a filmes cég tulajdonosaként biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat köszönhetünk neki. A színészek pazarok, egytől egyik a legjobbat hozták ki magukból, a látvány és a zenei aláfestés magáért beszél, ahogy a zseniális főcím jelenetei is. Remélem hosszú elmesélnivaló történet áll még előttünk, mert nem szeretném ha hamar vége lenne, a Severance ékes példája annak mit képvisel az AppleTV+ képes volt még azt a megszokott magas szintet is túlszárnyalni, amiről azt hittük már nem lehet. Mindenképpen nézzetek bele, nem fogjátok megbánni!
Szerintünk: 5/5 | IMDb: 8.6 | Rotten Tomatoes: 98% | Metacritic: 83
Severance (season 1 | 2022 -)
Rendezte: Ben Stiller, Aoife McArdle
Írta: Mohamad el Masri, Dan Erickson, Wei-Ning Yu, Anna Ouyang Moench, Chris Black, Andrew Colville, Kari Drake, Helen Leigh, Amanda Overton
Zene: Theodore Shapiro
Szereplők: Adam Scott, Zach Cherry, Britt Lower, Trammel Tillman, Jen Tullock, Dichen Lachman, Michael Chernus, John Turturro, Christopher Walken, Patricia Arquette, Marc Geller, Michael Cumpsty
Játékidő: 9x 55perc
A sorozatot vagy filmet az AppleTV alkalmazáson belül, az AppleTV+ utáni előfizetéssel tudod megtekinteni, az első hét ingyenes utána havi 4.99$, az éves díj 49.99$. Ha rendelkezel AppleTV+ előfizetéssel, akkor állítsd be és nézd AppleTV-n keresztül, ami az egyik legkényelmesebb, legfelhasználóbarátabb, legelegánsabb felület amivel idáig találkoztam, próbáld ki te is!
Kapcsolódó tartalom:
>>> Eladó AppleTV választék az oldalunkon
