2020 Június・Apple Arcade

Alkalmazások - Játékok   |   2020.06.18 - 11:22   |   Írta: Ca$h   |   258
18. jún 2020 Június・Apple Arcade

Jöhet akkor a júniusi Apple Arcade csemegézés?

Patty Pursuit:

Spongyabobot szereted? Ha igen akkor bizony ez a te világod ha pedig olyan vagy mint én, hogy rühelled akkor is jól fogsz járni, lévén a játék nagyon aranyos, humoros és élvezetes, igaz meglehetősen Rayman mini copypaste, de a nagyoktól ugye nem szégyen másolni, főleg ha jól csináljuk. A Patty Pursuit szerencsére jól csinálja. A játék egy vicces átvezető sztorival indul, klasszikusan Spongyabob stílusban, jön a csúnya főgonosz és nem elég hogy ellopja Bob titkos kajareceptjét, de mellé még az összes haverját is összegyűjti, majd óriás robotjában elrohan. Nekünk jut a nehéz feladat hogy eldöntsük mit mentünk meg, a receptet vagy a haverokat, ekkor megjelenik Spongya főnöke és üvöltve közli vele, hogy ha nem szerez vissza mindent, akkor kirúgja az állásából, Bob futva ered a főgonosz után, nincs más választása mindenkit ki kell szabadítani. A Patty Pursuit ahogy korábban is írtam egy az egyben Rayman mini, szóval balról jobbra szkrollozó, folyamatosan mozgó játékot képzeljünk el, nekünk annyi a dolgunk hogy eldöntsük Spongya melyik irányba fusson, illetve jobbra-balra söpréssel támadni tudunk, tapival ugrani, a lefele söpréssel meg dobbantunk egy nagyot áttörve az alattunk lévő platformot. Célunk eljutni a pálya végére, esetlegesen út közben összegyűjteni az összes lapátot illetve aranyérmét. A tökéletes teljesítéshez havrikra lesz szükségünk, szóval minél tovább jutunk a játékban, annál több haver követ minket és később vissza térve a régebbi pályákra elérhetővé válnak olyan részek amik eddig nem. Kifejezetten élvezetes és minőségi platformer, apróbb stílusból adódó hibákkal és kellemetlenségekkel, de ezektől függetlenül mindenképpen ajánlott a kipróbálása.

Első Benyomás: 4/5

 

Everland:

Aki emlékszik még az Eye of the Beholder örök klasszikus akció-RPG játékra az tegye fel a kezét! Senki? Gondoltam. Hát igen, nem kicsit volt már régen, viszont alapjaiban reformálta meg a játékipart, gyakorlatilag az egyik első FPS tehát belső nézetes játék volt. Érdekessége és egyben legnagyobb hátránya pont a nézetből, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy az akkor még technikailag kivitelezhetetlen korlátozott látókör volt. Ugyanis emberünk, mint valami robot csak kilencven fokokat tudott forogni a saját tengelye körül. Tehát ha valaki mögöttünk volt éppen és szeletelt minket, akkor kettő hosszadalmas forgásanimációra volt ahhoz szükség, hogy végre megvédhessük magunkat. Az Everland készítői valami megmagyarázhatatlan perverzióból adódóan ehhez hasonló mozgást választottak. Ami így 2020-ban már nagyon de nagyon elavult, sokan nem is fogják érteni mi ez? És mégis miért volt erre szükség? Első körben kiválaszthatjuk karakterünket, négy „ember” közül választhatunk. Nekem a varászsló csajszi volt szimpi, de meglátva a játékmenetet attól félek nem sok különbség lesz a karik között. Az ő esetében a varázskönyvvel védekezünk a varázsbottal meg támadunk. Lesz itt szintlépés, sok-sok felfedeznivaló, loot, minden ami ebben a stílusban elvárható, csak valahogy a grafikai megjelenítés rekedt meg a 90-es években ... szóval kár érte.

Első Benyomás: 2/5

 

Winding Worlds:

A Winding Worlds jelenleg a hónap győztese, meglátjuk még a többi cím hogyan teljesít. Ahogyan azt már megszokhattuk nem tudjuk hol vagyunk, nem tudjuk mi vagyunk, van egy fura álmunk egy hatalmas és félelmetes kígyóról aki alvás közben elmagyarázza nekünk a játék végtelenül egyszerű irányítását. Gyakorlatilag semmi másra nem lesz szükségünk egészen a végéig, mint a képernyőt fel-le illetve jobbra balra tekergetni, majd ha jól csináltuk megnyomni egy megjelenő gombot, vagy jelet, vagy amit tudunk. Az ember nem is gondolná, hogy egy játékmenetből ami ennyire egyszerű és primitív hogyan lehet egy élvezetes játékot alkotni. Hát a srácoknak sikerül. Mi kell hozzá? Hangulat, látvány, stílusos grafika, történet, kellemes párbeszédek, mondanivaló, minden teljesen egyben van. Főhősünk Willow egy kis nyusziféle lény, aki egymás után sorban látogatja meg a világokat, amik megmentésre szorulnak. Körbe körbe és fe le járkálva szépen megoldjuk mind a hat világot majd végül magunkon segítve meglátjuk a mondanivalót. Tanít, szórakoztat, elgondolkodtat, igazi értelmiségi, művészi alkotás, melegen és sok-sok szeretettel ajánlom minden kedves Apple Arcade ínyencek. Ne felejtsétek a mottót, „Play Different”!

Első Benyomás: 5/5

 

INMOST:

Rögtön a játék elején felhívják a figyelmünket arra, hogy a legjobb élvezhetőség érdekében használjunk kontrollert és fejhallgatót, illetve a játékban szerepelnek olyan sötét és pszichológiailag zavaró elemek amik miatt nem mindenkinek  illetve nem minden korosztálynak való a játék. Ilyen bevezető után gyakorlatilag a legtöbb horror rajongót megnyerték maguknak, igaz a játéknak nem a legfőbb eleme a félelemkeltés, sokkal inkább a hangulat, a nyomozás és a keresgélés az ami motivál minket. De tény, hogy bizony lesznek szellemek, mindenféle sötét lények és anyagok amik a pillanat törté része alatt kinyírnak minket. A játékban három főszereplő lesz, mindegyikőjük másra képes más és más limitekkel, korlátozásokkal. Időbe telik míg megszokjuk az iránytást és embereink határait, ámbátor rendkívül intuitív módon működik minden, annak ellenére hogy kb. semmi gyakorlási időt nem kapunk. A történet, a hangulat, az egyedi kékes pixeles grafika engem azonnal magával ragadott, kifejezetten az a játék amit végig kell tolni, nincsen más megoldás. A meglepően nehéz és fejvakarós logikai feladványok miatt ez akár több napba is beletelhet, emberfüggő, mindenképpen maradandó élményre számíthat mindenki aki kipróbálja.

Első Benyomás: 4/5

 

Mind Symphony:

A Mind Syphony egy érdemes módja a relaxációnak, kettő mód lesz benne, egyik a stressz levezető, a másik pedig a nyugtató. Mindkettőhöz zenéket vettek alapul. Régebben rengeteg zenés játék érkezett konzolokra mobilokra, minden platformra, manapság sajnos ez már nem annyira divatos. Pedig  a mobilos Tap Tap Revenge egyik nagy kedvencem volt iPhone-on, de csak addig amíg haza nem értem és nekiálltam Guitar Herozni. Remélem ez a játék és még pár másik cím visszahozza a köztudatba ezt a stílust, mert szerintem nem csak én szerettem őket a világon. Sajnálatos módon sem a feszültséglevezető lövöldözős rész, sem pedig a relaxációs lazulós rész nem zenére történik. Az előbbit igaz nehéz lett volna megoldani, igaz az ellenfelek mintha zenére lőnének, ennek köszönhetően kicsit könnyebben kiszámíthatóak. Egyébként itt annyi lenne a lényeg, hogy addig harcoljunk míg le nem jár az általunk kiválasztott zene, a cél minél több pontot elérni, ehhez a legkönnyebb módszer ha nem halunk meg és mindenféle powerup felszedésével növeljük a multipliert. A relaxációs részben nem kell irányítanunk a hajót, csupán a felénk repkedő gömböket felvenni a lehető legjobb pillanatban, itt is a pontszám a lényeg, de mivel nem zenére történik a felvétel, ezért kifejezetten nehéz tökéletesen időzíteni, bele lehet jönni, de nem valami egyszerű, éppen ezért megkérdőjelezhető a játék relaxációs hatása. Mindent egybevetve örültem a játéknak, kellemes fénypontja volt a hétnek.

Első Benyomás: 3/5

 

Stela:

A Stela régi szép emlékeket idézett fel bennem a játékok korának hajnalából, amikor még szinte mindegyik ez a balról jobbra szkrollozós típus volt, lásd Prince of Persia, Another World, Flashback és még sorolhatnám. Ha megpróbálok picit visszakeresni a kollektív memóriámban, akkor a Limbo jut eszembe, ez volt az a tíz évvel ezelőtt (hihetetlen hogy már ennyi idő eltelt) megjelent indie árkád játék, ami valamilyen szinten visszahozta a köztudatba ezt a Trial&Error, túlélő, logikai, akció, kaland stílust, ami az egyedi látványával teljesen elrabolta a játékosok és kritikusok szívét. Az Apple Arcade önmagában is valahogy ilyen összképet nyújt, egy független platform a kreatív elméknek, indie játékoknak, egy külön világ amit lassan egy év alatt bevallom nagyon megszerettem. A Stela pontosan ilyen, nem tudunk semmit, nem magyaráznak el semmit a hátérről, sztoriról, rólunk, picit leírják az irányítást és ennyi, minden más magától jön, ahogy haladunk előre. Nem is akarok többet írni róla, legyen meglepetés a felfedezés öröme, csak kettő fontos dolog van még, az egyik hogy az irányításból adódó frusztrációra mindenki készüljön fel aki tapiképernyőn vág neki, szóval a kontrolleres irányítás erősen javallot. A másik fontos dolog a sötét tónus, az igencsak részletes, aprólékos grafika, tehát kell hozzá egy nagyibb képernyő, minimum iPaden játszunk vele, de a TV lenne a legjobb megoldás.

Első Benyomás: 4/5

 

ShockRods:

Fúúúúúú ... így a tesztelés végére pont borzalmasan felidegesítettek. Adott egy játék aminek elképesztő a grafikája, látszik rajta, hogy nagyon élvezetes lehet, egy hatalmas arénában lövöldözni egymást. DE! A Tutorial avagy a tanítómódja a játéknak frusztrálóan borzalmas, logikátlan, túlbonyolított és ráadásul be is van bugozva, nekem konkrétan a közepén lefagyott, eltűnt minden gomb és nem tudtam mit csinálni. Mondanom sem kell, hogy öt perc után rage töröltem az egész játékot. Nézem az emberek véleményét, mindenki el van ájulva tőle a játék stabilan négy ponton áll, ami nagyon jónak számít, de nem hiszem hogy csak nekem lettek volna ilyen problémáim. Szóval az első benyomásom a játékról nagyon rossz, főleg ilyen erős felhozatal után, amikről korábban írtam. Nézve az átlagos pontszámot azt mondanám hogy legyetek türelmesek és tegyetek vele egy próbát, az ilyen jellegű online aréna harcok mindig nagyon élvezetesek szoktak lenni. Remélem hogy hamarosan kap egy frissítést és nem veszítenek el több embert, úgy mint engem ...

Első Benyomás: 2/5

 

 

Ennyi fért most ebbe a hónapba, remélem azért tetszett a kis csokrunk, találkozunk egy hónap múlva. Sziasztok! A játékokat az Appstore-ban található Apple Arcade-re való előfizetés után lehet letölteni és kipróbálni. Az első hónap ingyenes, utána havi 4.99$, az éves díj 49.99$.




Kommentek megjelenítése