Celebkergető akcióhajhászok reloaded – iOS 12 a váratlan pillanat emlékműve

Már alig emlékszem azokra a napokra, amikor csak úgy, egyik pillanatról a másikra... Mert épp ahhoz volt kedvem! Vagy, mert adódott az alkalom... Mert az alkalom csak úgy adódik, és neked képesnek kell rá lenned, hogy elkapd. Képesek is voltunk! Attól a naptól fogva, hogy iPhone-t tartottunk a kezünkben. És egyre csak javultak a „képességeink”, egyre gyorsabbak lehettünk, szinte már úgy éreztük, ez a kis gép a mi mentális fényképezőgépünk megvalósított mása. Mert szempillantás alatt képesek voltunk bármit megörökíteni!

Emlékszem, 2015 elejét írtunk, amikor ott álltam egyszál magamban 180-as pulzussal a csuklómon, miközben az egyik végtagom szorításában egy rajzot, a másikban pedig egy tollat tartottam fogva. A percek óráknak tűntek, mert tudtam, hogy egyszer csak megjelenik. De mitévő legyek? Akarok egy képet róla, és azt is akarom, hogy aláírja a rajzom. De a legfontosabb, hogy alá legyen íratva, hiszen 14 évesen rajzoltam, és most itt fog elballagni előttem tinédzserkorom bálványa. Itt az idő, most vagy soha!

Így indultam a kalandra, táskában a rajzokkal, zsebben az iPhone-nal.

Az elmémben számtalanszor lejátszottam a dolgot. Amint kilép az ajtón - mert tudom, hogy ott van benn -, én azonnal odalépek, és odanyújtom a rajzom. Kicsi az esély, hiszen mindenkivel tudatták, hogy hiába hozunk bármit, Arnold Schwarzenegger nem fog aláírni. Gondolom, valamiféle üzleti húzás volt, mert a fényképezkedés vele is pénzbe került. Ez most egy ilyen alkalom, a szervező viszont akarja látni a pénzét. Na, mind1, nekem elég jó esélyem van, hiszen látni fogja, hogy ez nem egy olyan dolog, amit később az eBay-en fogok árulni, hiszen ez személyes tárgy, egy megsárgult papíron egy viszonylag felismerhető rajz róla. Talán, ha elé mutatom, megenyhül és kivételt tesz.

Oké, ez talán rendben is van, de hogyan készül el a kép? Elterveztem a rajz és a toll átadását, ami után rögtön a zsebembe nyúlok a telefonomért, suhintás és készülhet a kép.

És BANG, kivágódik az ajtó, mint anno a Terminator 2-ben, amikor az ifjú John Connor a T1000-es és Schwarzenegger közé szorul, az pedig előkapja a rózsásdobozba rejtett fegyóját.

Vagy hat testőr módszeresen körbevédi, de én találok egy rést, mert eléggé elöl ballag, és elé tolom a rajzot. Rápillant, majd az egyik testőr odébblök. Összeszedem magam, túl nagyot nem tudott és vélhetően nem is nagyon akart rajtam taszítani, csak a dolgát végezte. Arnoldnak viszont megtetszhetett a rajz, úgyhogy felém nyújtotta a kezét, a testőrök utat engedtek és rögtön oda is adtam aláírásra a kissé megfakult alkotást. 1000-rel pörgött a szívem, de azonnal a telefonért nyúltam, egy gombnyomás, egy suhintás és komponálás és kész a kép! MEGVAN! Minden megvan, minden sikerült, amit csak elterveztem. Micsoda pillanat! Nem hittem benne igazán, de minden flottul ment.

A kép persze nem tökéletes, kevés fény volt, valóban gyorsan cselekedtem, de az iPhone tökéletes társ volt ebben. Imádtam! El sem tudtam képzelni, hogy ez megváltozhat valaha.

Aztán eltelt fél év, és valahogy minden tök lassú lett. Leginkább a fotózási előkészítés. Egy frissítés után történt mindez, ami után persze mindenféle újratelepítéssel megpróbálkoztam, de a helyzet szemernyit sem javult. A háromnegyed éves iPhone-om többé nem volt képes vállalható időn belül fényképet készíteni. Nem volt többé a társam egy gyors pillanat elkapásában.

Olyan szintre süllyedt a helyzet, hogy az egyik F1-es futamon, a rajt előtti másodpercekben eldöntöttem, hogy csak felveszem videóra. Még el sem kezdődött a lámpák kialvási procedúrája, amikor a zsebemhez nyúltam. Egy lámpa kialudt, mire az első fotóapp megnyitási kísérletemet elkezdtem. Aztán a kép először állva jött be, pedig fekvőben tartottam a telefont, majd átváltott, de én közben suhintottam, hogy a videóra álljon át. Már csak 1 lámpa volt hátra, de a telefon csak fotó üzemmódban ragadt, újabb suhintás, hátha még átáll videóra... Átállt, meg még egyet ugrott a lassításra, merthogy memóriából sajnos feldolgozta az első suhintást is. Közben a lámpák elaludtak, és elindultak az autók felém. És akkor egy suhintás vissza, hátha még a videóra visszaáll. És vissza is állt! Csak addigra már az autók az első kanyarnál helyezkedtek, amit én már csak a kivetítőkön láttam. Sem kép, sem fotó, sem mentális emlékem nem maradt a rajtról.

És ezek a fajta lassulások egyre csak keseírtették az életünket. Már egyre több Vlogger foglalkozott a témával, köztük Magyarósi Csaba is, akinek igen nagy követői tábora van. Ezekben az időkben aztán jött egy teszt, hogy az új iOS-en ugyanolyan gyors a processzor, mint a korábbin, ne lámáskodjunk már, hogy bármi is lassú. Persze ez egy nagyon érdekes dolog, hiszen ha a processzor nem lassult (miért tette volna?), akkor nyilván minden jó, hiszen mindenki processzorral fényképez! Úgyhogy először jöttek is a lassulás miatt káromkodókat lesajnáló kommentek, majd szép lassan mindenki rájött, hogy valami tényleg nem stimmel. „Így akarnak bennünket vásárlásra ösztökélni az Apple-nél? Felejtsétek el!” Gondoltam, és elkezdtem nézelődni Android területen. Szenvedtem az iPhone-ommal, de nem vett rá a lélek, hogy meglépjem a váltást, bíztam abban, hogy az egyre hangosabb nép változást hozhat.

Az első változás az lett, hogy az Apple bevallotta, hogy igen, van egy kis visszafogás akkor, ha az akkumulátor már gyengül, merülőben van stb. Persze ezt mindenki jól be is kajálta. Én is sajnálkoztam, hogy milyen rossz lehetett a majdnem háromnegyed éves rommá használt, gyakorlatilag a lemerülés határán tengődő, 92%-osra feltöltött akkumulátorom, úgyhogy pont el is hittem a közleményt. De itt már érezhettük, hogy az Apple talán kapott annyi pofont, hogy lassítás helyett új üzleti modellt találnak ki.

Mert azzal mindenki pontosan tisztában van, hogy mióta van frissítés az Apple-nél, azóta semmi nem gyorsult még, csak papíron. Pláne nem a régi telefonok! Azután, amit legutóbb műveltek, már alig merek feltenni új rendszert.

És akkor a fiam belép az ajtón: „Apa, feltetted már az iOS12-t? Én kipróbáltam az 5S-en és eszméletlen gyors lett a kameraelérés”. Hát mondom, ennek fele se tréfi! Akkor csapjunk is a lovak közé.

És tényleg! Már-már iPhone szintű a működés. Mármint olyan, mint amilyennek Jobs életében ezt az egészet megszoktuk. Amikor azt mondtad, hogy azért szereted az iPhone-t, mert az csak úgy MŰKÖDIK és kész. És most tényleg működik. Nagy öröm ez már ebben a korban, hiszen az élet és az Apple leginkább csak elvesz. De olyat nem szokott tenni, hogy amit valamilyen okból elvett, csak úgy visszaadja. Persze nagy beharangozóval jött, ami amúgy alapból járt, de jött. Ismét lehet celebeket kergetni akár többnapos iPhone-nal is. Már nem csak olyan szülinapi képek készülnek, amiken az ünnepelt már elfújta a gyertyát és annak csak a füstje látszik. Megszenvedtünk érte, teleírtuk a fórumokat, a Vloggerek milliónyi gigabájtot töltöttek ezért fel a Youtube-ra, de itt van. Ismét lehet fényképezni bármikor!

Most nagyon boldog vagyok! Már csak akkor lettem volna boldogabb, ha az újítás két héttel korábban érkezik...

Hát, ezen a képen Arnold Schwarzeneggerrel vagyok lefényképezve, csak ez a kép két hete készült, és akkor még az iOS11 volt a telefonon...

Hozzá kell tenni, hogy valójában van ennél egy eggyel jobb kép is, de a telefonom legalább 4 mp-ig szórakozott, mire az első kép elkészült, és a jobb képen is már látszik, hogy elindult Arnold, hiszen nem azért áll meg egy pillanatra, hogy valaki töketlenkedjen ott neki a telefonjával... :( 

Kapcsolódó cikkek:

• Felkészülni! Ma rajtol az iOS 12
• Tim Cook: Mindenkit ki szeretnénk szolgálni
• Minden, amit az eSIM-ről tudni érdemes