Állítsd be, drágám! [Szubjektív női szemmel]
Nemrég hallottam a cím mondatát. Pedig nem egy butácska klisé nő állt ott egy klisé mackó pasival. Csak egy átlagos, hétköznapi pár egy iPhone-nal. Ez nem az első eset volt, hogy ilyennek voltam szem- és fültanúja.
Egy kedves barátnőm elkötelezett híve az iPhone-nak és egy beszélgetés során megkérdeztem tőle, milyen cikket látna szívesen a női szemmel rovatban. Ő azt válaszolta, hogy ezen gondolkodnia kell. Megkérdeztem, hogy esetleg a beállításokról olvasna-e valamit. Azt mondta, lehet, bár azokat úgyis mindenkinek a pasija állítja be.
Akkor egy pár másodperces önvizsgálattal felismertem, hogy ismerős helyzet. Magam is jártam ebben a cipőben… Annak ellenére is, hogy határozottan jól boldogulok az IT világában. Annak ellenére is, hogy mindig érdekeltek a technikai vívmányok és annak ellenére is, hogy korábban simán beállítgattam magamnak a készülékeimet.
Te jó ég! Beleestem a párkapcsolatban élő nő csapdájába! A pasimmal állíttattam be a telefonom.
Emlékeim között derengeni kezdett az első nap az iPhone készülékkel. Elveszettnek és magamra utaltnak éreztem a helyzetem. Semmi leírás, csak a készülék, egy új rendszer és hagy szóljon! Igen, bevallom, én is rohantam a pasihoz, hogy állítsa be. Pedig nem ez volt az első érintőképernyős telefonom, sőt az első egyedül vásárolt technikai cuccom sem.
De tényleg ennyire elveszettek lennénk mi átlagos nők, akik ugyanúgy napi szinten használjuk a különféle készülékeket, a technika legújabb vívmányait? Miért van ez velünk? Főként pedig miért csináljuk ezt akkor szívesebben, amikor van, akivel beállíttathatjuk?
A legtöbb férfi a párja kedvéért egy sóhajjal fogja, szépen leül a telefonnal, szinkronizálja, nyomogatja, aztán az alap funkciókat bemutatja, amikor kész a mű. A nő boldog, hogy szép a készülék és nem kell vele semmit se csinálni, azon kívül, hogy használja.
A kutya pedig azt hiszem, itt van elásva: nem kell vele semmit csinálni… Akkor nem. Aztán persze úgyis jön az a pillanat, amikor valamit nagyon akarunk vele, a párunk sehol és mégis meg tudjuk oldani. Általában nem tűnik fel, ahogy az sem, hogy egy féléves (akár néhány hónapos) használat után, már profin kezeljük, pontosan tudjuk, mi hol van. A kisördög a vállunkon pedig azt súgja: először is ment volna.
Ezen felismeréseimet, bár nem osztottam meg az informatikus kedvesemmel, de ő figyel a részletekre és lebuktam. Úgyhogy nálunk elég hamar vége is lett az „állítsd be, drágám!” korszaknak. A kedves rájött, hogy én is meg tudom csinálni. Így nem tudtam mást tenni, nekem is rá kellett jönnöm, hogy tényleg meg tudom csinálni.
Ideje, hogy bevalljuk hölgyeim, sokkal egyszerűbb hős megmentő szerepbe tenni egy férfit, mint venni a fáradtságot, és beállítani a saját telefonunkat! A készülékvásárlásban amúgy is a legrondább dolog ez az állítgatás, a régi adatok átpakolása, ellentétben a kibontás csodájával és a megfelelő színséma kiválasztásával.
Saját példámon keresztül más lányokat, nőket, asszonyokat is arra biztatnék, hogy amennyiben az élet minden területén jogokat és egyenlőséget követelünk magunknak, ideje akkor ehhez méltóan viselkedni és elhagyni a hercegnő szerepet. Ebben az esetben legalábbis. A hősöket még úgyis annyi más területen lehet igénybe venni: bevásárlás utáni cipelés, bútortologatás, festés, barkácsolás, küzdelem a sárkánnyal…
HasznaltAlma.hu
P.R
