Az Apple Glass bármilyen felületet kijelzővé változtathat

Az érintőkijelző fogalma értelmetlenné válik, ha a kijelző konkrétan a szemünk előtt van, ahogyan ez az Apple Glass esetében is lesz majd. Éppen ezért, az almás cég azon kísérletezik, hogy hogyan tehetnének teljesen átlagos felületeket virtuálisan vezérelhetővé. Egy nemrég napvilágot látott szabadalom azt mutatja, hogy a cég a virtuális valóság segítségével jelenítene meg információkat valós térbeli tárgyakon, kizárólag a viselő számára. Így ezek a felületek vezérlőpanellé is válhatnak virtuális gombokkal és kijelzőkkel.

Egy eszköz, aminek segítségével fel lehet ismerni egy érintést egy elsődleges és egy másodlagos tárgy között. Az emberek számára a legtermészetesebb interakció egy (valódi) tárggyal az, ha megfoghatják a kezükkel. A (kijelzők), amik képesek érzékelni és lokalizálni az érintést a felületükön érintőkijelzőként ismertek, és általában okostelefonokban és tabletekben használjuk őket. Mostanában viszont egyre nehezebbé válik az efféle kijelzők használata az AR szemüvegek esetében, hiszen a méretük is drasztikusan csökken, emellett pedig olyan közelségbe kerülnek a felhasználó szeméhez, hogy az megnehezítené vagy ellehetetlenítené a használatukat.

Ez még egy 2016-os leírásból származik, ami nemrég látott napvilágot. E szerint a valós világ beli tárgyakkal való interakció igenis szükséges lesz. Hiszen az Apple Glass-unk sok információt mutat majd számunkra, de nem tudunk majd vele sok mindent csinálni, hacsak le nem vesszük, és meg nem érintjük a kis kijelzőt az ujjunkkal. Az AR ugyan már képes virtuális objektumokat elhelyezni valós térben, az viszont egy sokkal nehezebb lépés, hogy ezek elérhetővé és megérinthetővé váljanak. Igaz a Micrisoft Hololens AR szemüvege már képes hasonló funkciók végrehajtására, de az sokkal közelebb áll egy VR headsethez, mintsem egy hétköznapi szemüveghez.

Amennyiben ezt meg tudná csinálni az Apple, az esetben képesek lennénk látni a szemüveg által elénk vetített képet, és meg is érinthetnénk a virtuális térben lévő helyét. Ebben az esetben pedig ha megérintettük azt a tárgyat, amit mi egy gombnak hiszünk, az esetben ez reagálhat rá egy előre meghatározott válasz folyamattal, például egy zeneszám elindításával.

Ez mind szépen és jól hangzik, azonban a valóságban nem ennyire egyszerű. Az Apple „privacy screen”-je ugyanis aszerint működhet, ha a valós világ beli tárgyak olyanok mint egy iPad. Ez alatt azt kell érteni, hogyha az iPad nem is mutat számunkra semmit a kijelzőjén, attól még tudni fogja, hogy hol érintettük meg. Az Apple legalábbis valami nagyon hasonlót szeretne elérni minden valós tárggyal a térben, ujjra helyezhető nyomásérzékelő, vagy bármilyen más szenzor nélkül.

A leggyakoribb eljárás, hogy fizikailag felszereljük a tárgyat, vagy a test egy részét (pl.: ujjhegy) egy szenzorral, ami nyomásérzékeny. Sajnos az ilyen és ehhez hasonló megoldások limitációkkal járnak, ugyanis változtatások szükségesek hozzá a kívánt tárgy vagy testrész felületén.

Az okklúzió segítségével a kamera végig követhetné a felhasználó ujjának mozgását és érintéseit. Ez az AR esetében kifejezetten jól működhet, ugyanis a rendszer feltérképezi az egész környezetet, és tudni fogja, hogy mi is helyezkedik el a felhasználó ujja alatt. Így könnyedén elhelyezhet majd gombokat az adott felületre, amik a leírás szerint sajnos nagyok kell hogy legyenek. Daniel Kurz, az Apple egy munkatársa, akinek ez a szabadalom a nevéhez fűződik, azt mondta, hogy az okklúzió egyik legnagyobb gyengesége az, hogy nem mindig működik pontosan.

Virtuális gombok esetén lehetetlen, hogy például csak az 5-ös gombot érintsük meg. Ez azért probléma, mivel a rendszer azt érzékeli majd, hogy az 5-ös gomb környezetében más gombot is megérintettünk, miközben megpróbáltuk elérni az 5-öst.

 

Ezen lehet javítani a gombok méretének növelésével, vagy kevesebb gomb használatával, de a rendszer akkor is az okklúziót fogja érzékelni. Itt nincs különbség aközött, hogy az ujjunk elment a gomb felett, vagy hogy szándékosan megérintettük azt. Az Apple ezt egy érdekes módon próbálja majd megoldani, hővel.

Ha két tárgy érintkezik különböző hőmérséklettel, akkor a megérintett felület hőmérséklete megváltozik, majd szép lassan visszaáll az érintés előtti hőmérsékletre. Így a pixeleken ahol az érintés történt, érzékelhető lesz egy lassú, kicsi, de mérhető csökkenés vagy növekvés hőmérséklet téren.

Ez azt jelenti, hogy az Apple Glass-nak rendelkeznie kell majd hőmérő szenzorral, ráadásul nem is akármilyennel. Képesnek kell hogy legyen észlelni egy apró hőmérsékleteltérést a szemünk előtt lévő területen, aminek a felülete nem nagyobb mint egy szőlőszem. A szabadalom többféle megoldást is javasol ennek a folyamatnak az elvégzésére, azonban még nem tudhatjuk, hogy melyik kap majd helyet a kész termékben, már ha emellett döntenek.

Az eszköz képes lesz megkülönböztetni érintéseket és okklúziókat, olyan tekintetben, hogy azok véletlenek, vagy szándékosak voltak. Emellett pontosan meg tudja határozni az érintés helyét, még annak bekövetkezte után is.

Ez azt jelentheti, hogy a szemüveg a hőhatásnak hála az érintés után nem csak közvetlenül, de akár később is meg tudja határozni, hogy hova tettük az ujjunkat, és hogy ezzel milyen gombot érintettünk. Jól láthatjuk, hogy az Apple már évek óta dolgozik ezen az egyetlen projekten, hiszen ez a szabadalom is 4 éves, és biztosan nem ez volt az első. Emellett kétségtelen, hogy nagyon komolyan veszik a dolgokat, és nem csak a vizuális részét próbálják meg profi módon elkészíteni, hanem az egész felhasználói élményt szeretnék kimaxolni, ahogyan egyébként mindig is.

Ti mit gondoltok az Apple okos szemüvegéről? Írjátok meg nekünk kommentben!

Forrás: appleinsider

Kapcsolódó tartalom:

• iPhone Árak és Vásárlás a HasználtAlmán
• DJI Osmo Pocket – első benyomások [videó]
• Defending Jacob・AppleTV+