Miért küszködik az Apple az olcsóbb termékeivel?

Az egész történetet kezdjük egy nagyon érdekes szocioökonómiai igazságtalansággal. ígérem, hogy tényleg érdekes lesz. Lehet, hogy hallottál már a Vimes-elméletről, amely a bőrcsizma karbantartásának példáján keresztül mutatja be, hogy a szegénységnek meglepően magasak a költségei. A történet ugyanis úgy szól, hogy adott egy középkori paraszt, aki szegénységben él, viszont csizmára van szüksége. Elmegy a vásárba és ott lát egy nagyon jó csizmát, ami 50 Forintba kerül. Ő viszont sajnos bőven nem engedhet meg magának egy ekkora kiadást, így végül vesz egy közepes minőségű csizmát 10 Forintért, ami a tél végére teljesen kikopik, mindig vizes benne a paraszt lába, és a következő évben újat kell vennie, hiszen addigra a csizma tönkre megy.  Ugyanebben a vásárban egy jómódú nemes megveszi a nagyon jó csizmát, ami könnyedén kibír 10 évet is, és mindig szárazon tartja a nemes lábát. 
Összességében tehát 10 év alatt a szegény paraszt 10 pár csizmát vesz meg összesen 100 Forintért és szegénynek mégis mindig vizes a lába, míg  jómódú nemes mindössze 50 Forintért egy nagyon jó csizmát tudhat a magáénak.

Nos, hogy mégis hogyan kapcsolódik mindez az Apple-höz? Egy másik elmélettel, méghozzá a Cook-féle értékellenesség-elméletével. Ez az elmélet azt állítja, hogy a fogyasztók inkább drága termékeket vásárolnak, mint olcsóakat. Ez az elmélet magyarázza az Apple ebben az évtizedben tanúsított magatartásának nagy részét is.

Az Apple termékei ugyanis elképesztően drágák: kérj meg valakit, hogy legfeljebb tíz szóval jellemezze az iPhone telefonokat. Fogadni mernék rá, hogy az "olcsó" szó valószínűleg nem fog szerepelni a felsorolásban. A vállalatnak azonban a története nagy részében mégis sikerült az árnak megfelelő értéket nyújtania, megfelelve a régi mondásnak, miszerint azt kapod, amiért fizetsz. Akik megengedhetnek maguknak egy-egy Apple-terméket, azok gyönyörű dizájnra, a kategória vezető építési minőségére és megbízhatóságára, felhasználóbarát kezelőfelületre és erős specifikációkra számíthatnak. Ha prémium árcédulát fizetsz, prémium terméket is kapsz.

Az Apple azonban időről időre kísérleti jelleggel a piac másik végét is megcélozza. Talán van olyan vágy a vállalat részéről, hogy valami sokkal megfizethetőbbet kínáljon. De úgy tűnik, ez sosem végződik iazán sikeresen. A 2013-as iPhone 5c, amelyet a bevezetés előtt úgy emlegettek, mint a nagyszerű, olcsó iPhone-t, kiderült, hogy valójában a kettő közül csak az olcsó jelző jellemzi és egyáltalán nem hozta azt az életstílus-aspektust, amely egy igencsak szerves része az iPhone-élménynek. A később érkező iPhone SE termékcsalád pedig, amely ígéretesebben indult, elmaradt, mivel az Apple egyáltalán nem értette meg, hogy mi az, ami az embereknek igazán tetszett a készülékben. Az eredeti iPhone SE ugyanis egy zseniális opció volt azok számára, akik nem akartak hatalmas összegeket kiadni egy telefonért, de kipróbáltak volna egy almás telefont. A későbbi szériák ezzel szemben viszont már sokkal kevésbé voltak sikeresek. Sem az elvárt anyagi sikert nem hozták meg az Apple számára, sem pedig a felhasználók igényeit nem elégítették ki.

A jelentések szerint az Apple most arról tájékoztatta a beszállítókat, hogy a tervek szerint nem lesz iPhone SE 4. Eszerint a vállalat úgy döntött, inkább feladja a kedvező árú okostelefonok piacát, mintsem hogy a legutóbbi modell bukásán szerzett tanulságokat leszűrve javítson a modellen. Ugyanebbe a sémába illik bele az is, hogy a hírek szerint az almás cég tavaly lemondott egy olcsó Apple Pencil ötletéről is. A ceruza egyébként annyira valóban nem jelentett volna reális kompetenciát a jelenleg is piacon lévő modell számára. Az új eszköz ugyanis szinte semmit sem kínált volna azokból a prémium funkciókból, amelyek az eredeti modellt (és különösen annak csillagászati árú utódját) olyan sikeressé tették. Még a népszerű, 329 dolláros 9. generációs iPadet is egy 449 dolláros 10. generációs iPad váltotta fel 2022-ben, ami azt a benyomást kelti, hogy az Apple inkább csökkentené a saját iPad Air eladásait, minthogy a kedvező árú táblagépek piacára koncentrálna.

Értelemszerűen az Apple a piac prémium szegmensét helyezi előtérbe, hiszen ott aratta eddig is a legnagyobb sikert. A prémium kategóriás, magas árrésű termékek rendkívül jövedelmezőek lehetnek, ha az imázs megfelelő, és az imázs az Apple adu ásza. Ezzel szemben egy prémium márka, amely a kedvező árú termékek piacán próbálkozik, alááshatja az imázsát, és ezzel csökkentheti a zászlóshajó készülékeinek vonzerejét. Nehéz időkben a vállalatok visszahúzódnak az alaptevékenységükhöz, és az Apple alaptevékenysége a drága, kiváló minőségű technológia.

Ezért még inkább zavarba ejtő, amikor kitartó pletykákat hallunk más olcsó termékekről. Ilyen például az úgynevezett AirPods Lite, amelyért egy megbízható forrás szerint 2024 végén vagy 2025 elején várhatóan 99 dollárt kell fizetnünk. Szakértők szerint az Apple-t zavarja, hogy jelenleg kimarad a kedvező árú fülhallgatókból származó potenciális bevételből, és egy középkategóriás eszközzel szeretne hozzáférni ehhez a piachoz, amely viszont szintén a kívánatos AirPods márkanevet viseli. (Az Apple már árulja a 70 dolláros Beats Flexet, de az nem egészen ugyanaz.) Hogy az AirPods márka továbbra is kívánatos lesz-e, miután a fogyasztók kipróbáltak egy csökkentett árú modellt, amely nélkülözi a csúcskategóriás funkciókat, gyengébb a hangminőség, és valószínűleg rikító dizájnnal van ellátva, hogy kiemelje azt, ha valaki nem fizetné ki a legmagasabb árat, azt még nem lehet tudni.

Az Apple történetének bármelyik tanulmányozója láthatja, hogy az AirPods Lite valószínűleg nem lesz sikeres. Valószínűnek tűnik, hogy a fejlesztés még azelőtt leáll, mielőtt a kiadásig eljutna, és helyette egy AirPods 3 árcsökkentést kapunk majd, amikor a negyedik generáció megjelenik. Az igazi rejtély az, hogy a történelem legsikeresebb prémium technológiai termékeinek gyártója és értékesítője miért számít még mindig más eredményekre az olcsóbb piaccokon.

Forrás: Macworld

Kapcsolódó tartalmak:

• Vadonatúj okoskijelző az Apple-től
• Rejtett Apple TV funkciók 2. rész
• Jöhetnek az érintőképernyős Mac-ek?