Antológiák・AppleTV (Netflix, Disney+)
Összeszedtünk nektek egy finom kis csokrot
Love, Death & Robots (Netflix)
Kezdjük akkor az antológia csokrunkat a már második évadnál járó Love, Death & Robots-szal. Bevallom sokáig tartott míg rávettem magam arra, hogy belenézzek, nem is igazán tudtam mire számítsak. De elég volt csupán az első részt végezni, hogy leessen az állam és hogy egy húzóra megnézzem az igencsak impozánsnak számító tizennyolc részes első évadot. Ehhez fogható művészi értékkel igencsak ritkán találkozhat az egyszeri júzer, talán csak az Animátrix illetve a Halo Legends volt hasonló. Számos világhírű animációs cég kapva kapott a lehetőségen hogy egy teljesen egyedi látványvilággal rendelkező kisfilmet csinálhasson ebbe a csokorba. Egy feltétel van csak, avagy a téma, innen van a cím is, a szerelemről, halálról és robotokról kell hogy szóljon minden rész, külön érdekességnek számít hogy nem kell mind a háromnak benne lennie, elég ha csak az egyik stimmel. Ha jobban belegondolunk akkor ez egy olyan tág halmazt jelent hogy szinte minden belefér ebbe a kategóriába, mégis meglehetősen változatos, fordulatos, néha kicsit gyerekes, néha pedig egészen elképesztően látványos, viszont szinte minden esetben komoly mondanivalóval bíró, next level szórakozás. Azért se írtam a második évad után kritikát mert nagyon nehéz lenne ezekről a rövid kisfilmekről kritikát írni, főleg hogy mindegyik részt más csinálta. Minden esetben van egy cím és van egy, három piktogramból álló cím (spoilers without context) amikből következtetni lehet arra mi fog történni a következő kisfilmben, de sokkal inkább csak visszafele fogunk ezen gondolkozni, esetlegesen a második alkalommal amikor újranézzük. Vannak olyan részek amik a mai napig mély nyomot hagytak bennem, ilyen például a „Beyond the Aquila Rift” epizód, ami nem csak az egészen döbbenetes látványvilágával varázsolt el, hanem a sztorival is. A zenékről akkor még nem is beszéltem, mindegyik rész egy külön oscar-díjat érdemlő mestermű, persze lehetetlen hogy mindegyik mindenkinek tetszen, de akik szeretik ezt a stílust biztosan szerelmesek lesznek a sorozatba. A második évad sajnos már csak nyolc részes és itt már kevesebb olyan rész lesz ami ütős, de örülhetünk hogy egyáltalán folytatták és hogy várható a harmadik évad is. A téma kimeríthetetlen, a halmaz hatalmas, szóval úgy érzem még hosszú, szép és tartalmas jövő vár ránk mire a végéhez érünk.
Szerintünk: 5/5
Terjedelem: 18+8 epizód, 10 perc (2019-)
Oats Studios (Netflix)
Neil Blompkampot gondolom senkinek nem kell bemutatni, a fiatal és nagyon tehetséges rendező ha hinni lehet a pletykáknak akkor Peter Jackson egyik tanítványa, olyan filmeket köszönhetünk neki mint a District 9, Elysium vagy a Chappie. Imádja szülősvárosát Johannesburgot, gondolom ennek köszönhető hogy csaknem az összes filmje itt játszódik illetve gondolom annak is hogy itt igencsak olcsó a forgatási költségvetés. Netflixes sorozata az Oats Studios egy érdekes produkció. Bevallom nem ástam bele magam mélyebben hogy mi is ez valójában de tény hogy felkavaró, megosztó, néha döbbenetesen jó, de javarészt csak ilyen felemás félmunkának tűnő dolog, mintha az egyes részek csak bemutatók lennének, félbehagyott sorozatok „pilot”-jai amikre nem jutott több pénz mert elkaszálták őket. Ennek ellenére vannak olyan részek mint mondjuk a „Rakka”, a „Firebase” vagy éppenséggel a „Zygote” amik meglepően jók lettek, kidogozottak és olyan komoly színészeket nyertek meg egy-egy epizódszerepre mint Sigourney Weaver vagy Dakota Fanning. A sorozat 2017-ben indult és 2018-ban már véget is ért, a legtöbb rész olyan rövid hogy szinte el se kezdődik és már véget is ér, apró fricskák, humoros kis minifilmek, amik leginkább az egész jó CG trükkökkel ütnek, illetve az időnként felismerhető első osztályú színészek alakításával. A legtöbb kisfilm valamilyen durva disztópiás helyzetet vázol fel, lehangolóak, depressziósak és szinte soha nincsen jó végük. Az Oats Studios szerintem csak egy kezdeményezés, egy reklám semmi több, ahol Neil és apró csapata megmutatja hogy mire lenének képesek ha kapnának elég pénzt arra hogy forgathassanak, éppen ezért tartottam kicsit furcsának, hogy mindezt kiadták Netflixre is, de legyenek bármilyen rövidek, félbehagyottak és furcsák, egyet mindenképpen be kell ismerni, nagyon jó ötletek amikből simán lehetne sorozatokat vagy akár egész estés mozifilmeket is csinálni. De így, ebben a formában kiadva sajnos eléggé közepes képet mutatnak, főleg egy Love, Death & Robots után.
Szerintünk: 3/5
Terjedelem: 19 epizód, 5-25 perc (2017-2018)
Marvel: What If (Disney+)
A Disney+ az előre bejelentett magasan színvonalas, szuperhősös sorozatok mellett hirtelen megjelent egy nagyon érdekes és jópofa ötlettel. Ugye az Avengers Endgame-el bejött a képbe a multiverzum, ami gyakorlatilag a lehetőségek végtelen tárházát jelenti, az egész Phase 4 erről fog szólni és a Loki sorozattal el is indult igazából a bonyodalom. A „What If …” egy animációs sorozat, elképesztő látványvilággal és szinte az összes eredeti színész kölcsönzött szinkronhangjával prezentálva, feltesz egy kérést, hogy mi történt volna ha. Elég csupán egyetlen döntés ami más mint amit eddig megismerhettünk és ebből egy komplett másik világ jön létre, egy alternatív valóság. Például mi történt volna ha nem Steve Rogers kapja a szuperkatona szétrumot hanem Carter ügynök, vagy mi történt volna ha Tony Starkot nem ejtik fogjul, vagy éppenséggel mi lenne akkor ha Dr. Strange nem a kezeit veszti el hanem élete szerelmét (ennek a folytatása lesz a következő MCU mozifilm). Természetesen csinálni kell a műsort, egyik kérdésre sem kapunk egyszerű választ, döbbenetes belegondolni és látni, hogy egy apró változás hova juttathatta volna a történetet. Lesznek izgalmas, látványos, szomorú és néha vicces részek is, a kérdés továbbra is fennáll, mi lett volna ha. Ezt a sorozatot gyakorlatilag a végtelenségig lehetne folytatni a kérdés már csak az hogy mennyire lesz kedvük ezzel játszani illetve az hogy nekünk nézőknek mennyire tetszett. Egyszerre lehúzni kicsit fárasztó, érdemes több napra felosztani, mert kifejezetten megterhelő tud leni egy-egy rész, annak ellenére hogy „csak” egy animációt látunk. Például joggal merülhet fel a bosszantó kérdés mindenkiben, a Marvel vajon mi a fészkes fen,éért öli meg minden világban Tony Starkot? Érdekes, különleges, egyedi és a végére még sikerült is egy kis összefüggő sztorit vinni ebbe az egészbe, mindenképpen megnézős, bűn lenne kihagyni.
Szerintünk: 4/5
Terjedelem: 9 epizód, 35 perc (2021 -)
Star Wars: Visions (Disney+)
Gondolom senki számára nem kérdéses, hogy a világ egyik legsikeresebb univerzuma a Star Wars, Japánban is hatalmas sikereket ért el, nem kevés időnek kellett ahhoz eltelnie hogy ezt megélhessük. A Disney-nek konkrétan fel kellett vásárolnia 20th Century Foxal együtt a Lucasfilmet is és a jogokat, hogy a kicsit begyöpösödött és konzervatív látásmódot és perspektívát kitágítsák. Ennek köszönhető a Star Wars Visions ez a kis csokor, ahol a világ legjobb anime stúdiói végre megkaptáka lehetőséget arra, hogy megvalósítsák saját vízióikat ebben a hatalmas univerzumban. Nincsenek korlátok, sem határok, sem pedig gátlások, talán csak a túlzott brutalitás elhagyása volt kritérium, hiszen az Animékra jellemző elképesztő brutalitás csaknem illik bele ebbe a mesevilágba. Összesen kilenc rész van és hét különböző anime stúdió készítette a műveket, amik teljesen különböznek egymástól mind látványvilágban mind pedig stílusban. Egy-egy résznél azt éreztem, hogy teljesen elpazarolták (Tatooine Rhapsody) a lehetőséget hogy ez egy Star Wars anime, míg más epizódok egészen elképesztő látványvilágról, kreativitásról és fantáziáról tanúskodtak (The Duel, The Twins, The Ninth Jedi), az erő és fénykard használat olyan változatait amiket még csak elképzelni se mertünk volna mi europid emberek. Egyértelműen van helye az Animénak ebben a világban is, a szellemiség és minden ami miatt szeretjük ezeket a műveket tökéletesen átjöttek, engem legfőképpen csak az angol szinkron zavart ami annak ellenére hogy ultra minőségi meg sem közelíti azt a színvonalat amit az eredeti Japán hang alapból biztosít minden kedves nézőnek. Szóval aki teheti szerezze be eredeti japán nyelvvel és meg se nézze másképpen. A zene külön megér egy misét, egyértelműen az eredeti Star Waros samplereket használták, de soha egyetlen egyszer sem csendül fel egy ismerős dallam sem, amit én egy kicsit hibának éreztem, hiszen ezzel csak azt érték el hogy olyan a zene mintha Star Wars lenne mégsem az. Ami viszont biztos és szinte változatlan, hogy mindig lesz valaki akinek; „Have a bad feeling about this …”. Első próbálkozásnak jó volt, de azért egy kicsit többet vártam tőle, mindezek ellenére mindenképpen egy must see anyag, főleg a rajongók számára.
Szerintünk: 4/5
Terjedelem: 9 epizód, 14 perc (2021)
Ha rendelkezel Netflix vagy Disney+ előfizetéssel, akkor állítsd be és nézd AppleTV-n keresztül, ami az egyik legkényelmesebb, legfelhasználóbarátabb, legelegánsabb felület amivel idáig találkoztam, próbáld ki te is! Fontos tudni, hogy a Disney+ egyelőre nem elérhető itthon nálunk, de ha minden igaz idén már megérkezik végre.
Kapcsolódó tartalom:
>>> Eladó AppleTV választék az oldalunkon
>>> Lost in Space sorozatkritika
