Warpath・Tesztlabor
Végre egy egészen jó kis RTS játék mobilra!
Senki se gondolja, hogy megfeledkeztünk a jó öreg Tesztlabor rovatról, annak hogy kicsit ritkábban jelentkezünk kettő oka van az első és talán a fontosabb, hogy a film illetve sorozat tesztekkel olyan szinten előre dolgoztam hogy most is éppen vagy tizenkettő cikk meg van már írva előre, úgyhogy ideje lenne már kiszórni őket. A másik ok pedig hogy sajnos nem annyira közkedveltek a játékok mint azt én szeretném, de azért van egy masszív jó pár száz fős mag akit ki kell szolgálni úgyhogy nem felejtettünk el titeket, ne aggódjatok.
A Warpathre ugyancsak reklámok alapján figyeltem fel, meg kell hogy mondjam igencsak jól sikerültek a kedvcsinálók, amiből azt lehet hinni hogy a játék az RTS stílusba tartozik, teát valós idejű stratégia. Ez a kérdés kicsit felemás, mert ugye online MMO játékként folyamatosan online vagyunk, tehát minden valós időben történik, de a játék nem éppen olyan mint mondjuk egy Command & Conquer amire eredetileg számítottam. Állatira jó lenne már egy ilyen cím tapiképernyőre, lévén pont erre lett kitalálva, de sajnos még tovább kell várni rá, mert a Warpath nem ilyen játék. Adott lesz egy kompakt minden egy helyen bázisunk, amin lesz pár üres hely, ezekre az üres helyekre tudjuk majd felhúzni a létfontosságú épületeket, olyanokat mint reptér, kutató laboratórium, gyár és az összesen négy darab barrack. Igen, ennyi lenne és nem több, miután mindegyik épület megvan már csak fejleszteni tudjuk őket, mindegyiknek megvan a célja és a feladata, lesznek épületek amik egyszerre több dolgot is tudnak csinálni. A kutató laboratórium például a jól megszokott kutatásokon kívül képes lesz arra, hogy négy csillagos vagy annál erősebb egységeket egybeolvasszon és egy jobb egységet csináljon belőle (Assemble). Erre csak akkor lesz lehetőségünk ha adott lesz kettő vagy annál több azonos egység.
Apropó egységek; mint minden jóvágású második világháború játékban itt is három frakció lesz, az oroszok, az amcsik és a szövetségesek. Nem igazán fedeztem fel különbséget az egységek között, talán csak annyit hogy teljesen korhű mindegyik, akik jártasok a hadászatban meg fognak találni minden fegyvert, tankot, katyusát stb. természetesen feladatkörben fontos lesz hogy az összesen négy típusú egységeinket hogyan osszuk el, nekem kettő gyalogos, egy tank és egy katyusa vált be a legjobban. Az egységeket számtalan módon tudjuk fejleszteni, egyrészt ugye lesznek az alapszintek, amik egyébként csigalassúsággal XP-vel is nőnek, ha gyorsabban akarunk haladni akkor tízes szintig XP csomagokkal tudjunk haladni, minden tízes szint után meg lőszerrel szimbolizált „Ammunitionnel” kell fejlődni utána jöhet megint az XP és így tovább. Az első dekádnyi szint után megjelenik a „Train” opció ahol tovább lehet gyúrni az egységeket mindenféle hasznos perkekkel, amiknek persze egyenként is lesz saját szintje ehhez „componentsre” lesz szükségünk ami a fogaskerék. Ha ez nem lenne elég akkor még lesz a „Parts” fülecske is ahol különböző tárgyakkal tehetjük minél erősebbé kedvenc egységüket, ezekből minden tízes szintlépés után lesz elérhető +1 üres slot, összesen öt ilyen hely lesz. Természetesen ezeket a tárgyakat idővel gyártani is tudjuk majd, illetve ezekből is lesz majd eggyel jobb, csak hogy ne legyen olyan könnyű a dolgunk. Az egységek tízenkénti léptetéséhez egyébként kutatnunk is kell majd rendesen, amihez meg magát a bázist kell fejleszteni ezerrel, szóval nagyon szépen össze vannak kötve egymással a különböző dolgok, csak azért hogy le tudjon kötni minket hosszú időre.
Ez bevallom olyan 2-3 hétig működött is, hiszen olyan sok mindent lehetett csinálni a játékban hogy az letaglózó volt. Egyrészt ugye ott van a kampány, ami izgalmas remek sztorival prezentálva, szépen lassan unlockolva az összes parancsnokot, akiket az egységeink élére rakva még erősebbé válthatunk. A parancsokok ugyancsak megérnek pár szót, ugyanis egytől egyig hatalmas egyéniségek, vannak saját erősségeik, gyengéik, perkjeik, ugyancsak fejleszthetőek, XP-vel vagy XP-könyvel, minden tizedik szintlépés után meg elérhetővé válik majd egy extra perkjük. Ezeket meg majd plecsnikkel lehet fejleszteni, amik nagyon ritkák, leginkább csak shopból megvásárolhatóak. Érdemes odafigyelni, hogy melyik parancsnoknak mi a szakterülete, ugyanis egy idő után már egy egységhez kettőt is lehet csatolni és a parancsokok közti kapcsolat eléggé kézenfekvő, például ott lesz Wilhelm von Zeppelin aki tankok sebzéséhez ad hozzá és ott van Jack Spanner aki meg tankszerelő, tehát képes lesz folyamatosan gyógyítani az egységeket. A kampány az egyetlen hely a játékban ahol tényleg RTS lesz a játék, itt kicsit tényleg olyan érzésünk lesz mintha C&C-vel játszanánk, de idővel úgyis csak az egységek mögé nyomott attacket fogjuk használni amivel gyakorlatilag egységeink maguktól csinálnak mindent. Rájövünk arra, hogy hiába van a játékban lehetőség stratégiázni, egyszerűen nincsen rá szükség, mert ahogyan az lenni szokott, mindig az erősebb kutya ****** alapon, a számokat fogja nézni a játék semmi mást.
Ami elvette a kedvemet az egész játéktól az maga az MMO rész, mert az egy dolog hogy mi elvagyunk mint a befőtt, kampányolgatunk, eventeket csinálunk, fejlődünk, farmoljuk a bányákból a nyersanyagokat, valójában egy hatalmas nagy térkép részei leszünk. Lehetőség van arra hogy kizoomoljunk a játékból és akkor fogjuk látni hogy valójában őrületes hadviselés folyik szerte a bolygón, és mindig a legerősebb és leaktívabb klán lesz az ami képes lesz fejlődni. Mindegy hogy milyen aktív klánhoz csatlakoztam, mindegy hogy milyen közel voltam a többiekhez, minden reggel arra keltem, hogy leverték a bázisomat. Szerencsére a játék annyira jó fej, hogy nem vesztjük el ilyenkor a nyersanyagunkat, ugyanis a globális hadviselésnek nem az a célja hogy lefarmoljanak nyersanyagét (ami a legtöbb ilyen játékban) hanem a terület a fontos, az elfoglalt városok, tartományok, szektorok, esetlegesen nagyvárosok és miután levertek minket a játék teljesen szétszórja a klántagokat a térképen, alig tudjuk megtalálni egymást, újra fel kell fedezni mindent és ha nem vagyunk állandóan fent, nem vagyunk eléggé aktívak akkor sajnos ezt minden egyes nap kezdhetjük elölről. Hiába csinálunk saját klánt, 20 emberre lesz ahhoz szükségünk hogy el kezdhessük foglalni a városokat, ennyi aktív embert összeszedni meg majdhogynem lehetetlen.
Szóval akkor mi marad? Van egy sztori ami 21 chapterből áll a 16. után már olyan szinten nehéz a játék hogy akár egy hét is kelleni fog ahhoz hogy tovább mehessünk. Lesz egy hatalmas csatatér amiben nem nagyon tudunk részt venni. Lesznek szerencsére eventek bőségesen, akit ez le tud kötni az jól fogja érezni magát a játékban. A kezdeti lelkesedésünk sajnos idővel lelohad, főleg ha minden egyes nap kezdhetjük elölről a felfedezést. Egyszer csak azon vesszük észre magunkat hogy már nem játszunk vele, pedig jó játék, jó grafikával, remek designnal, játékmenettel, hangokkal, de valahogy nem tud lekötni hosszú távon és ezen az se segít sajnos hogy a F2P modell nagyon kegyesen bánik velünk. Teljesen ingyenesen játszhatunk jó sokáig, de egy idő után sajnos mégse akarunk már vele játszani. Ettől még érdemes kipróbálni csak nem árt ha tudjátok hogy mire kell számítani, mire képes és mire nem.
Szerintünk: 3/5
A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.
Kapcsolódó tartalom:
