2020 Szeptember・Apple Arcade
Jöhet akkor a szeptemberi Apple Arcade csemegézés?
The Last Campfire (A Hónap Játéka):
Jól kezdődik a hónap, a sort rögtön a hónap játékával kezdjük, amivel valójában már múlt hónap vége óta játszunk, csak nem fért bele az augusztusi gyűjteménybe. A Hello Games mesterműve egy igazi gyémánt még a meglepően erős indie felhozatal között is. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy játék mind látványban, mind játékmenetben és hangulatban is hibátlan legyen, hát a Last Campfire az. Főszereplőnk egy apró kis lény amit „Ember”-nek hívnak, nem ember mint human, hanem ez a fajának a neve, ember mint a parázs. Kinézetre leginkább úgy néz ki mintha egy jóvágású Star Warsos Jawa elkapott volna egy csinos kis Chio chipset. Mindegy hogy néz ki, elképesztően cuki. Szegény sajnos eltévedt a nagy zarándok úton és nekünk abba kell segíteni hogy hazajusson, út közben pedig kiszabadítani az összes kis hasonlóan pórul járt cimboráját. A játékban lesz egy rendkívül különleges hangú narrátor csajszi, akinek a hangszínje nagyon fontos lesz a későbbiek során, hiszen akinek (hozzám hasonlóan) nem tetszik ez a hang vagy kifejezetten idegesíti annak egy kicsit romlani fog a játékélmény. Több emberrel is értekeztem ezügyben és azt vettem észre hogy a legtöbb ember el van ájulva tőle, szóval szerencsére eléggé magányos vagyok ezzel a dologgal, úgyhogy ne is nagyon törődjetek velem, hiszen még emellett is maximális pontszámot érdemel a játék annyira fantasztikus. Legfőképpen logikai feladványokat kell majd megoldanunk, némelyikük komoly kihívással bír, szóval kössük fel szépen a nadrágot. Szabadítsuk ki az összes cimbit, majd ha megvan mindenki gyújtsuk meg a tábortüzet és haladjunk a következő világba. A Last Campfire egyébként játszható érintőképernyővel, virtuális és valódi joyal is, ha van rá mód akkor én az AppleTV+kontroller kombót ajánlanám mindenkinek, mert mind az élmény mind a látvány magáért beszél. Egy csodálatos és fantasztikusan varázslatos utazással indul a hónap, jó játékot mindenkinek.
Első Benyomás: 5/5
Orientáció: fekvő
Melegedés: * *
World’s End Club:
Rögtön a játék elején kiderül, hogy a World’s End egy Japán cím és mint olyan nincsen leszinkronizálva. Az igazi játékrajongók ezt imádni fogják hiszen nincsen ahhoz fogható, mint amikor egy szigetországi játékot vagy filmet eredeti nyelven élvezhetünk. Az értékelésekben természetesen már voltak is amerikai fanyalgók akik fel voltak háborodva hogy olvasni kell, erre inkább nem mondanék semmit. A World’s End club stílusa szerint igencsak nehezen meghatározható, hiszen a bevezető tanító pályán még azt hinnénk, hogy valami ügyességi platformerrel lesz dolgunk, majd amikor megérkezünk az első nagy bosshoz már inkább az akció RPG felé hajlanánk, majd fél óra olvasgatás és sztorizgatás után jövünk rá arra, hogy gyakorlatilag egy kalandjátékkal van dolgunk, amibe igencsak kevés beleszólásunk lesz, valódi játékélményt nem nagyon nyújt. Ezen azt értem, hogy igencsak ritkán fogjuk kezünkbe kapni az irányítást, szóval leginkább csak a lebilincselő és izgalmas sztorin lesz a hangsúly. Tíz tini főszereplőnk komoly slamasztikába került, a történet arról szól hogyan lesznek képesek hazatalálni és hogyan kovácsolódnak össze egy igazi csapattá, mert ezt bizony csak együtt lehet túlélni. Rögtön az első kihívással be fog szippantani minket a játék, hiszen egy víz alatti vidámparkban találjuk magunkat, ahol amolyan Éhezők Viadala-szerűen csak egyikünk maradhat életben. A feladat egyszerű, mindenkinek van egy kijelző a karján ami leríja valamelyik játékos teljesítendő feladatát, a gond itt csak az, hogy mindenkinek egy másik ember feladata van leírva, az nyer aki kinyomozza és teljesíti a feladatot amit meg kell csinálnia. Na ekkor derül ki milyen is a csapat valójában, képesek vagyunk-e együtt dolgozni. Mindez viszont csak a kezdet, ami utána jön minden képzeletet felülmúl.
Első Benyomás: 4/5
Orientáció: fekvő
Melegedés: * *
Expedition:
Az Expedition klasszikusan Apple Arcade-osan nyit; semmi magyarázat, semmi tutorial, rögtön belecsapunk a lecsóba. Emberük egy nagy barna tojásra hasonlító lény, elvileg valami szörnyek vagyunk a címből kiindulva, akinek a célja a kismillió szigetrendszeren keresztül átverekedni magát. Minden sziget egy külön világ, nem tudom a későbbiek során milyen kihívások lesznek, de az első tíz percben csak fákat tudunk majd kidöntögetni és abból hidat csinálva átjutni a következő szigetre. A kihívás a játékban, hogy ha szemből lökjük meg akkor végig gurul a szigeten és a vízbe pottyan, ez csak a legritkább esetben a jó megoldás, szóval arra kéne törekedni, hogy felállítva és tovább döntögetve hozzuk létre a kívánt hidat a túljutáshoz. Ez az egy fajta feladat is már meglepően nehéz tud lenni, szerencsére lehetőségünk van „undo”-zni tehát egy lépést visszatekerni az időben esetlegesen magát a szigetet is resetelni tudjuk. A játéktól konkrétan felgyullad a telefon, pedig sem a grafika sem pedig a játékmenet nem indokolná ezt, az értékelések között olyat is olvastam akinek a 11 Proja gyulladt fel. Erre valamit ki kéne találnia az Apple-nek mert az nem megoldás ha az iPhone teljesen kiesik a játszható platformok közül. Sőt igazából a sima iPad is, mert csak az iPad Pro az ami bírja a gyűrődést. Jómagam bevallom még sose próbáltam az Arcade-ot AppleTV-n kontrollerrel de lassan kezdem úgy érezni, hogy erre lett kitalálva az egész rendszer.
Első Benyomás: 3/5
Orientáció: fekvő
Melegedés: * * *
Marble Knights:
A Marble Knights nagyon trükkös egy játék, mert első ránézésre csípőből gondolnánk róla hogy ez is valami Japán cucc, de nem az, a készítők tőrzsgyökeres amcsik csak gondolták jól megtréfálnak minket vagy éppenséggel nagy Anime rajongók. Szóval a történet alapján simán jöhetne a szigetekről is, lévén hőseink – jól kapaszkodjatok meg – márvány golyón fognak gurulni, hogy miért teszik ezt vagy mi a jó nekik ebben fogalmam nincsen, de ami biztos, hogy sokkal nehezebb így mozogni velük illetve simán bármikor legurulhatnak a végtelen mélységbe, ami eléggé félelmetes. Értem én hogy ők a kerek lovagjai – kerekasztal helyett – mert nem tudtak mást kitalálni ehelyett, de azon kívül hogy kicsit erőltetett a dolog, másrészről nézve jópofa is. hiszen minden hős neve valami golyóval kapcsolatos szinonima, a beszédükben is szójátékoznak, illetve állatira cukik ahogy ott gurulnak azon a márvány golyón. Az elején egy rövid tanulóiskola után eldönthetjük hogy kontrollerrel vagy virtuális joyyal akarunk-e játszani illetve csábító-e nekünk az esetleges telefonos mozgásérzékelés. Tekintettel arra, hogy mind a fizika mind pedig a mozgás katasztrofális ezt a fajtát most semmiképpen nem ajánlanám senkinek. Lehetőségünk van egyedül vagy haverokkal játszani, sajnos online multi nincsen szóval vagy mi csinálunk szobát vagy pedig valamelyik haver és akkor az ő általa kitalált kóddal lehet csatlakozni. Sajnos Arcade Buddym továbbra sincsen, szóval csak szolóban tudtam tolni. A játék meglepően sok kihívást tartogat, a sok-sok ékszert gyűjtögetve vigyázzunk nehogy hozzánk érjenek, mert akkor amolyan Sonicosan szépen eldobunk mindent magunktól és szedhetjük újra össze a maradvány értéket de csak rövid ideig mert utána már ezek is eltűnnek. Lesz sok-sok kihívás, ügyességi teszt, boss fight, minden ami egy vérbeli Arcade játékhoz kellhet. Csupán az innováció hiányzik belőle és a márványgolyókat nem nevezném most annak, max egy nehezítő faktor ami miatt jóval frusztrálóbb a játék, mint mondjuk egy simán sétálgató lovagok esetében.
Első Benyomás: 3/5
Orientáció: fekvő
Melegedés: * *
BattleSky Brigade:
A Battlesky főszereplői imádnivaló fehér kisnyuszik akik bohókásan élik az életüket a sok-sok generáció óra megőrzött léghajón. Jókat esznek, isznak, beszélgetnek, pletyiznek, majd a katapultba ül az egyikük és jó messzire kilövik őt. Repülés közben vesszük mi át az irányítást ebben az igazán egyedi és szerethető Shoot ’Em Up játékban. Több szempontból is egyedi, először is azért mert csak addig tudunk nyújtózkodni ameddig a takarónk ér, pontosabban mondva addig tudunk repülni ameddig a katapult kötele ér, ha ez elfogy akkor szépen visszahúznak minket, illetve nagyon fontos hogy csak akkor lövünk ha nem mozgunk ami miatt kicsit fordítottan kell gondolkoznunk az eddigi címekhez képest. Tehát a célunk az hogy ameddig a kötelék tart, addig szépen megtisztítsuk a környéket a mindenféle gonosz csúnya más színű nyuszikáktól. Külön érdekesség hogy az értük kapott érméket, fogaskerekeket és egyéb jutalmakat nem tudjuk rögtön felvenni, hanem csak akkor amikor vagy az elfogyott kötél, vagy a lenullázott élet miatt visszahúznak minket, ilyenkor nyuszinkat irányítva egy hatalmas hálóval szedünk össze mindent amit csak tudunk, de vigyázat mert ilyenkor ha nekimegyünk valaminek elveszítjük a loot egy részét. Minden meccs után benézhetünk a boltba hátha tudunk valamit jó vásárolni valót, a legfontosabb cuccok a kötél hossza és a háló hatékonysága, minden más csak másodlagos, főleg hogy ezekből egyszerre csak egy lehet nálunk. Tehát hiába vesszük meg a legjobb lövedékeket, ha ezekből csak egy lehet használni, szóval válasszuk ki mindenből a legjobbat és csak azt fejlesszük tovább. A játék bitang élvezetes, aranyos, szerethető, a melegedés nem annyira vészes, de ha már lesötétül a kép akkor inkább pihentesük egy picit. Kissé bosszantó dolog hogy megszokásból ugye igyekszünk mindig a képernyő alján irányítani a hajót, hogy minél többet lássunk a képernyőből, viszont az új gomb nélküli design miatt, a nagy koncentrációban sokszor fogunk képernyőt váltani játék közben ami meglehetősen bosszantó, jó lenne ezt valahogy kiküszöbölni. Végül pedig külön extra Kudos a készítőknek azért hogy a pálya amin lövöldözünk minden egyes alkalommal más, random. Must try az anyag!
Első Benyomás: 4/5
Orientáció: álló
Melegedés: * *
Big Time Sports:
A Big Time Sports komolyan veszi a címét, valóban több mint egy tucat sportot próbálhatunk ki és valóban nagyban, ugyanis a sportolók akikkel nyomulhatunk irreálisan hatalmasok, mintha óriások lennének. Nem tudom mi volt itt a koncepció vagy az alapötlet, de szerény véleményem szerint nagyon sután néznek ki, vagy nevezzük inkább nevetségesnek? Mindegy is mert a játéknak nem ez lesz a legfontosabb része. Sokkal inkább a megvalósításon van a hangsúly, hiszen minden egyes sport egy kihívás, ahol különböző tapiképernyő barát mozgáskombinációval fogunk majd érvényesülni. Mindegyik ágnak lesz egy high score-ja ha azt elérjük akkor kapunk aranyérmet. Illetve minden nap van egy sportág amit napi kihívásnak nyilvánítanak és ezt kell minden egyes játékosnak megdönteni a világon. Úgy gondolom hogy a sima arany érem az valami alap cél, de a napi kihívás legmagasabb pontját maguk a játékosok hozzák létre egymással versenyezve és egymást megdöntve. Jópofa meg minden, de azért nem fogja megreformálni a stílust.
Első Benyomás: 3/5
Orientáció: fekvő
Melegedés: * *
Bleak Sword:
Nehezen kezdtem bele a játékba, mert bár mostanában hatalmas divat a pixeles grafika és nem kevés legendásan jó címmel találkoztam mostanában, mégis ehhez fogható ocsmány grafikával utoljára a nyolcvanas évek végén találkoztam C64-en. De tesztelni kellett, megadtam neki az esélyt és bevallom az állam leesett milyen elképesztő hangulata van a játéknak és milyen élményt tud nyújtani minden vizuális hiánya ellenére. Rögtön az elején megtanítanak minket az alapokra, el kell döntenünk hogy egy vagy kettő kézzel szeretnénk-e játszani, majd átveszik velünk az alap mozgásokat. Sima söpréssel félreugrunk, ha lenyomva tartjuk a képernyőt majd irány akkor arrafele csapunk egyet, ha pedig folyamatosan nyomva tartjuk a képernyőt akkor védekezünk, ha sikerül a parry, avagy pont akkor védekezni amikor ránk támadnak, akkor lehetőségünk van egy gyors ellentámadásra is, a megfelelő irányba söpörve. Figyelnünk kell a staminánkra, ami ha elfogy egy hatalmas X lesz a lábunk alatt, ilyenkor nem tudunk támadni csak kitérni. Miután megtanultuk az alapokat egyik pálya jön a másik után, izgalmas és a játék képességeihez képest látványos átvezető animációkkal, egyik szörny jön a másik után kapjuk az XP-t, szintet lépünk, elosszuk a skill pontot, majd megyünk tovább. Ha esetlegesen meghalunk akkor az egyetlen esélyünk hogy ne veszítsünk el minden XP-t és tárgyat ami nálunk van, (megjegyezném, hogy a szintünk nem esik issza) ha újra nekifuthatunk a pályának viszont másodjára már nem halhatunk meg, ha mégis akkor buktunk mindent. A Bleak Sword egy kifejezetten hardcore játék, nem éppen a kezsuel játokosoknak való, a veterán Solulslike gamerek imádni fogják.
Első Benyomás: 5/5
Orientáció: álló
Melegedés: *
Ennyi fért most ebbe a hónapba, remélem azért tetszett a kis csokrunk, találkozunk egy hónap múlva. Sziasztok! A játékokat az Appstore-ban található Apple Arcade-re való előfizetés után lehet letölteni és kipróbálni. Az első hónap ingyenes, utána havi 4.99$, az éves díj 49.99$.
Kapcsolódó tatalom:
>>> A Hónap Játéka: The Last Campfire
>>> Apple Arcade 2020 Augusztus
