4 gramm, ami áttérített egy androidost Apple-re

Rögtön az elején nem árt tisztázni, hogy jelen sorok írója egy megrögzött Android-rajongó, akinek hosszú-hosszú évek óta mindig az a bizonyos kis zöld robot szaladgál az okostelefonjain. Nem arról van szó, hogy elvakult módon sosem próbáltam ki iOS-es mobilokat, egyáltalán nem. Hosszabb-rövidebb ideig használtam almás mobilokat, de nekem eddig valahogy egyik sem jött be igazán, és mindig nagyon gyorsan visszatértem a jól bevált másik platformra. Ahol egyébként eszem ágában sem állt márkahűséget fogadnom, hanem ehelyett mindig az aktuálisan számomra legjobb termékeket kínáló gyártó kínálatából válogattam. Jelenleg éppen egy felsőkategóriás Samsungot használok, a pontos típus tulajdonképpen mindegy is.

Zenét sokáig nem igazán hallgattam telefonról, de aztán a közelmúltban úgy alakult az életem, hogy végül nagyon bevonzott a mobil muzsika. Első körben egy régi, nagy és nehéz Sony fejhallgatót használtam, de ez a kiváló hangminősége ellenére sem felelt meg az elvárásaimnak, több szempontból sem. Így aztán elkezdtem körbenézni a TWS, vagyis True Wireless Stereo headsetek piacán, ahol mostanság szinte Dunát lehetne rekeszteni az olcsóbb, középkategóriás és drágább termékekkel. Arany középutat választva egy Samsung Galaxy Buds+-ra esett a választásom, vagyis az eredeti Galaxy Buds továbbfejlesztett utódjára. 

Ha már választani lehetett, hogy fehér, fekete, kék vagy lila színű legyen a kütyü, természetesen feketét választottam, vagyis pont az Apple által e tekintetben favorizált fehér ellentétét. Fekete maga a 70x38,8x26,5 milliméteres, illetve 39,6 grammos töltőtok is, melynek 270 mAh kapacitású aksija nagyjából egyszer képes feltölteni magát a fülest. A 11 órás zenehallgatási, illetve 7,5 órás beszélgetési idő zseniális egy feltöltéssel, és 3 perc töltéssel akár 1 órás üzemidőt is nyerhetünk. A 22,5x17,5x19,2 milliméteres headset 6,3 grammot nyom a mérlegen, vagyis a nehézsúlyú versenyzők közé tartozik, ennél komolyabb gond viszont, hogy a hangminősége szó szerint hervasztó. Hiába a két külső és egy belső mikrofon, és az AKG-féle hangolás, olyan dobozszerű hangzást kaptam, ami azonnal lelombozott. A 35-40 ezer forintos vételárat szerintem semmiképp sem éri meg a Galaxy Buds+.

Ezt követően gondoltam teszek egy próbát az ellentábor által istenített Apple Airpods-szal. Ami egyébként nem is sokkal drágább a fentebb említett Samsung terméknél: az alapmodell 60 ezer forintos listaárral bír, de például az Black Podsnál már 45 ezer forint ellenében is begyűjthető. A wireless töltőtokos változat hivatalos ára amúgy 75 ezer forint. Az Airpods második generációs változata jött, látott és győzött, legalábbis az esetemben mindenképp. A 4 grammos fehér apróság remekül néz ki, de ami ennél sokkal fontosabb: elképesztően jól szól. Nincs hiány magashangokból, a közepesek a helyükön vannak és végre az igazi mélyek sem hiányoznak. Az apróság kiválóan passzol a fülembe, annak ellenére, hogy "személyében" egy gumiharang nélküli univerzális illeszkedésű megoldáshoz van szerencsénk. Ez egyébként nem jelent garanciát arra, hogy mindenkinek ennyire beválik az Airpods kialakítása, ha lehetőségünk van, vásárlás előtt mindenképpen érdemes egy gyors próbát tenni vele. 

A 40,5x16,5x18 milliméteres fülhallgató egy 53,5x44,3x21,2 milliméteres töltőtokban utazik. Az Airpods 67 mAh kapacitású aksija 5 órás zenehallgatási-, illetve 3 órás beszélgetési időt biztosít, a 398 mAh-s tokkal pedig kompletten mintegy 24 órás zenehallgatási-, illetve 18 órás beszélgetési időt kapunk. 5 perc töltéssel körülbelül 1 óra zenélést nyerhetünk, ami bár rosszabb a Samsung produkciójánál, de még így is bőven szerethető. USB-C-hez szokott lelkemnek kicsit furcsa volt a tokon lévő jó öreg Lightning csatlakozó, de a másik végén USB-A portos kábellel természetesen azért együtt tudok élni.

Az Airpods, főleg a hangminősége miatt maga a mennyország, de mozgatta a fantáziámat, hogy milyen lehet egy zajszűrős TWS cucc. És akkor adjunk már még egy esélyt a Samsungnak, hiszen itt van ugyebár a vadonatúj Galaxy Buds Live, ami olyan 50-70 ezer forintos áron kelleti magát. Nem kertelek: a Buds Live fényévekkel jobban szól, mint a Buds+, főleg a tekintetben, hogy végre ütős mélyeket is kapunk a koreai gyártótól. Az egyedi bab-formájú fülhallgató nem csatlakozik be a hallójáratba, vagyis nincs teljesen elszigetelve a hangzása, ettől függetlenül a zajszűrése egész jól működik. Bár teljesen eltérő a kialakítás, mint az Airpods esetében, a kieséstől itt sem kell tartani, és bár rövid távon nincs gond a kényelmes viselettel, hosszú távon bizony megérzi a fülünk, hogy valami van benne. A 27,3x16,5x14,9 milliméter méretű, illetve 5,6 grammos fülesek egy 50,2x50x27,8 milliméteres, illetve 42,2 grammos tokban pihennek. Az aktív zajszűrés melletti 6 órás üzemidő kiválónak mondható, a tokkal együtt pedig mintegy 21 órás használati időre lehet számítani. 

És hogy egy újabb nyaktépő kanyart vegyen a történetünk, a Buds Live után ismét visszatértem az Apple-höz, ugyanis lehetőségem nyílt kipróbálni az amerikai gyártó csúcsmodelljét, az Airpods Prót. A kizárólag vezeték nélküli töltőtokkal kapható készülék hivatalos listaára mellbevágó 100 ezer forint, de a Black Podsnál már 80 ezer forintból is megúszható a vásárlás. A Pro a sima Airpodstól eltérően egy a különböző szilikon fülharangokkal személyre szabható fülhallgató, mely a Buds Live-hoz hasonlóan aktív zajszűréssel rendelkezik. Utóbbi hatékonyabb, mint a Samsung termék esetében, ugyanis a fülbedugós kialakítás miatt egyszerűen jobb az izoláció. Akkor sincs gond, ha be szeretnénk engedni a környezeti zajokat, ehhez egyszerűen csak nyomva kell tartani a fülest, ezúttal ugyanis nem érintésekkel kezelhető a technika. A Sony WF-1000XM3 a nemzetközi tesztek alapján erősebb zajszűrésre képes, mint az Airpods Pro, de a hétköznapi használat során nem találkozunk olyan helyzetekkel, ahol az almás készülékénél erősebb zajkioltásra lett volna szükség. 

Mélyhang-fetisiszták jobban járhatnak a Buds Live-val, de ha a természetes, kiegyensúlyzott hangzás hívei vagyunk, akkor az Airpods Pro veri a koreai riválisát. Előfordulhat, hogy a használat kezdetén nem úgy szól a Pro, ahogy azt elvárjuk tőle, de elég pár percnyi muzsikát hallgatni vele, és az adaptív ekvalizernek, valamint a nagyteljesítményű 10 magos H1 chipnek köszönhetően minden a helyére kerül, felcsendülnek az igazi magashangok és a mélyek is előbújnak a rejtekhelyükről. A 30,9x21,8x24 milliméteres fülesek 5,4 grammot nyomnak a mérlegen, de ezt használat közben nem érezni. Tapasztalataim szerint az Airpods Pro szuperkényelmesen használható, egy idő után nem is érezni, hogy valami van a fülünkben, és a kieséstől még annyira sem kell tartani, mint a normál Airpods esetében.

Az aktív zajszűrés mellett mintegy 4,5 órás üzemidő nem számít rekordértéknek, de 5 perces töltéssel 1 órás használatot nyerhetünk, és a 24 órás teljes üzemidő is elismerésre méltó. A 60,6x45,2 milliméteres, illetve 45,6 grammos tok relatíve nagy és nehéz, de azért bőven elfér a zsebünkben vagy a táskánkban. A töltőport ez esetben is Lightning-típus, viszont a kábel másik vége már USB-C-s. A headset hivatalos IPX4 minősítése több mint korrekt, és azt jelenti, hogy nemcsak az izzadtság, hanem a szakadó eső sem tehet kárt benne. Összehasonlításképp, a Buds Live csak lájtosabb, IPX2-szintű védelemmel rendelkezik. 

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy nem jár-e bizonyos negatívumokkal, ha droidos telefonon használunk Apple fülhallgatót. Dehogynem, azonban ezek a negatívumok eltörpülnek a kiváló hangminőség, illetve a szuperkényelmes, stabil viselet mellett. Androidos készüléken is villámgyorsan megoldható a párosítás és remekül működik az automatikus csatlakozás, de az iOS-en elérhető funkciókat elbukjuk. Szerencsére léteznek olyan appok, amelyekkel Android-fronton is lekérdezhetők a töltöttségi szintek, illetve bekapcsolható a funkció, melynek hatására automatikusan leáll a zenelejátszás, ha kivesszük az apró hangkeltőt a fülünkből. A Siri és a Google Asszisztens nem érhető el az Airpodsokról, amit leginkább amiatt bánhatunk, mert az Apple füleseinek hangerejét közvetlen módon csak Sirivel lehet állítani, vagy pedig ugyebár mobilról, esetleg okosóráról. 

Droidosként elbukjuk továbbá az iOS illeszkedési tesztjét. Ennek lényege, hogy az Airpods Pro lejátszik egy rövid hangmintát és a mikrofonjai révén hangszivárgás után kutat. Ha ilyesmit tapasztal, akkor arra kér, hogy igazítsuk meg a headsetet a fülünkben és/vagy válasszunk eltérő méretű fülharangot. Utána jöhet az újabb teszt és ideális esetben nem lesz több hangzásbeli probléma. Android júzerként erre megoldás lehet egy kölcsönkért iPhone, amivel pár perc alatt elvégezzük a kalibrálást, és utána többet már nem nagyon lesz szükségünk az illeszkedési tesztre. Droidosként elbukjuk még az iOS 14-gyel debütált Spatial hangzást, vagyis az Apple újszerű térhatású megoldását, melyet iPhone 7-től felfelé lehet kipróbálni az Airpods Prón. 

Ha a lehető legjobb hangminőségre és leginkább kényelmes viseletre vágyunk, akkor jelenleg szerintünk az Airpods Pro a legjobb választás. Ennek persze alaposan megkérik az árát, így ha számít az ár/érték arány, akkor egy aktív zajszűrés nélküli Airpod-szal is jól járhatunk. A zajszűrős Buds Live a legmélyebb mélyhangok kedvelőinek körében arathat sikert, a Buds+ megvételét azonban senkinek sem tudjuk nyugodt szívvel ajánlani. Fontos kihangsúlyozni továbbá, hogy a fülhallgató mint olyan, egy meglehetősen szubjektív termékkategória, hiszen nincs két teljesen egyforma hallószervű ember, így ha lehetőségünk adódik, akkor vásárlás előtt mindenképpen érdemes egy gyors próbát ejteni a kiszemelt készülékekkel. 

Köszönet a Black-Pods Premium Apple szerviznek az AirPods termékekért, nézzetek be hozzájuk, ha kedvezményes áron szeretnétek Almás cuccokat vásárolni. ÉRDEMES:)