Legacy of Discord・Tesztlabor

Vajon, mi lehet a Legacy of Discord titka, ami miatt emberek milliói játsszák tavaly szeptember óta. Hamarosan kiderül, maradjatok velünk! A titok nem nagy dolog, egyszerűen csak a legjobbakhoz nyúltak vissza, políroztak rajta egy kicsit, kevertek rajta egyet, kettő és már készen is volt a recept. Igaz, azt már fel nem foghatom, hogy egy ilyen nagy volumenű játéknál hogyan sikerült ilyen keveset költeni a szinkronszínészekre, mert azok valami katasztrófálisan rosszak, ahogyan alapvetően a hangmérnökök munkája sem ér egy forintot sem, mert valahogy mindig olyan érzésünk lesz, mintha egy hangcsatorna ki lenne a kapcsolva a sok közül. Viszont kapaszkodjatok meg! Ezzel a pár dologgal ki is merült minden rossz, amit a játékról mondani lehet. A többi apróság már említésre sem méltó, ugorjunk akkor fejest a jó dolgokba.

A Legacy of Discord nagyjából olyan, mintha fognánk a Diablo és a Dungeon Hunter sorozatokat, ráhúznánk egy japán filtert (ami tartalmaz minden jellegzetességet), majd kicsit józanabbul állunk hozzá a F2P modellhez, mint mondjuk az utóbbi címnél, ahol már pár óra után tudatosan játszhatatlanná válik a játék, persze csak ráköltés nélkül. Majd mikor megvettük, amit kell, tulajdonképpen csak újabb pár óra bérleti díjat vettünk magunknak, némi páncél és fegyverzet formájában. Botrányos, de ez nem a Dungeon Hunter... Szerencsére!

Pár kellemetlenségtől elteinktve, az egész játék átgondolt és alaposan felépített stratégia alapján machinál a fizetős tartalommal. Hiszen örületesen sok gyémántot, obszidiánt és még számtalan fizetőeszközt fogunk tudni felhalmozni csupán azzal, hogy a napi eseményeken végigfutunk. A fizetős tartalom a japánoknál oly divatos V.I.P. rendszerre épül, aminek a lényege, hogy ha veszünk némi fizetőeszközt, akkor V.I.P.-szintet lépünk. Minél magasabb ez a szintünk, annál több extra tartalom érhető el, illetve rengeteg extra napi ajándék. Az extra tartalommal igazából nem jutunk nagyobb előnyhöz, mint a többi játékos, csupán gyorsabban tudunk fejlődni, jobban fogunk kinézni, illetve többször leszünk képesek újratölteni mondjuk a skill pontokat, staminát stb. Tehát tulajdonképpen csak lerövidítjük vele a játék élettartamát és hamarabb eljutunk oda, ahol már nincs mit tenni.

Aggódni viszont senkinek sem kell, ugyanis maga a történet 15 fejezetből áll, aminek darabonként több mint egy tucat mellékküldetése van, mindegyik végén egy epikus boss fight vár és sok-sok tápolási lehetőség. Idővel elérhetővé válnak az elite pályák, ami már a tapasztaltabb játékosoknak kitalált, tulajdonképpen hordaszerű kihívás, aminek a végén ugyancsak egy boss fog ránk várni. A három csillaggal teljesített pályákat minden esetben újrapörgethetjük az úgynevezett „Blitz” kártyákkal, amikből mindig lesz bőven, de venni is tudunk, ha kifogytunk volna belőle. Csak, hogy egy picit képben legyetek, egy hét tesztelés után, a karakterem 43. szintű volt, a BR-je (Battlerate) 17.000 és olyan 5000 gyémántom, 3500 obszidiánom maradt úgy, hogy azért nem voltam rest költekezni, ha arra volt szükség. Szóval némi ésszel végiggondolva, és nem szórva eszetlenül a nyersiket, gyönyörűen lehet játszani a játékkal ráköltés nélkül is.

A kampány és elite küldetéseken kívül, olyan sok tartalom van még a játékban, amit igazából még felsorolni is lehetetlen. Lesznek „Leisure” játékok, ami a nevében is szerepel, itt tulajdonképpen kikapcsolódásképpen laza tevékenységeket végezhetünk. Olyanokat, mint horgászás, quiz kérdésekre válaszolás, vagy éppenséggel pénzes ládák nyitogatása. A PvP menüben lesz az Aréna, a Plunder, a Icefire Field, Deathmatch, a Guild War, és az Expedition. Ezek álatlában egy, vagy több személyes PvP tevékenységek, vannak köztük teljesen openworld-szerű meccsek is, mint az Icefire Field, vagy éppenséggel a klánháború, ami a Guild War. Apropó Guildek: nem egyszerű találni olyat, ami jó is és aktív is, de ha sikerült, akkor itt teljesítve minden napi eseményt, nagyon gyorsan fogunk tudni fejlődni a társainkkal együtt. A legtöbb játékmódot természetesen az „Adventure”-ben fogjuk megtalálni, ezeket első körben csak röviden felsorolnám: Tower of Eternity, Hero Trial, City Defense, Gold Dungeon, EXP Dungeon, Resource Dungeon, Scenario, Word Boss, Runic Realm. Ezeknek a neve nagyjából önmagáért beszél, mindegyik módról oldalakat lehetne írni, mintha egy külön játék lenne a játékon belül. A City Defense például eg komplett Tower Defense, ahol mi magunk vagyunk a mozgó Towerek. Vagy ott van a Tower of Eternity, ahol a toronyban felfelé haladva egyik boss jön a másik után. Természetesen a legtöbb játékban átkapcsolhatunk automata üzemmódba, csak ritkán fordul elő hogy át kell vennünk az irányítást. Eleinte nyilván mindent mi magunk fogunk csinálni, de aztán hamar rájövünk arra, hogy ha mindent ki akarunk pipálni, akkor bizony még egy teljes nap is kevésnek fog bizonyulni. Már, ha az embernek van némi magánélete is és nem csak egész nap a felforrósodott telefonnal a kezünkben ülünk, ami persze rá van dugva a töltőre, különben kettő teljes újratöltés is kevés lenne neki.

Higgyétek el nekem, számtalan olyan dolog van amit még kihagytam a tesztből, mert egyszerűen képtelenség mindenre gondolni, annyira sok tartalom van a játékban. Az idővel megvásárolható, és külön tápolható „állatkáink”, amikre a legnagyobb jóindulattal sem illik ez a jelző, hiszen valójában vérengző szörnyetegek. Vagy a felszerelések tápolása, amire van vagy hatféle lehetőségünk: Enhance, Refine, Augment, Reforge, Socket, Enchant. Aztán idővel megkapjuk a szárnyainkat, amik érdekes módon kapcsolatban vannak egymással, tehát ha összegyűlnek a darabok egy erősebbre, akkor igaz a szintlépést elölről fogjuk kezdeni vele, de a korábban tápolt szárnyunk kihatással lesz a többire. Eleve a szárnyak maguk egy nagyon különleges és egyedi dolgok a játékban. Alapvetően csak erősebbek leszünk tőlük, és némi extra attribútummal leszünk táposabbak, ha a szuperképességünket aktiváljuk. De mindezek mellett még optikailag is olyan epikusan fogunk kinézni, mint valami szanaszét tápolt arkangyal. A tápolás a játékban eleve olyan mély és sokrétű, hogy felsorolni is lehetetlen mindegyiket, de aggodalomra semmit ok, hiszen mindenre szépen meg fog minket tanítani, a Hentai pornós külsejű, ZS-kategóriás színésszel szinkronizált, bögyös maca, akiről éppenhogy csak nem esik le a pushupos felső.

Itt lép a képbe, amit a legelején írtam: a játék, ami el fogja lopni az életedet. Hát igen, a reklámszöveg kivételesen igaznak bizonyult, hiszen a játék minden egyes héttel folyamatosan csak bővül, kiegészítik mindenféle extra játékmóddal és ez addig fog menni amíg az életünkből valóban nem marad már semmi. Szóval, vigyázat, mert a Legacy of Discord minden hibája ellenére egy mestermű, onnan loptak és úgy, ahogyan azt kell, minden hibája megbocsájtható, félelmetesen addiktív játék. Családos emberek, vigyázat! Én most fogom, és le is törlöm gyorsan, amíg még nem késő!!!

Szerintünk: 9/10

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.

MentésMentés