Angela Ahrendts immár az Apple-nél – szubjektív
Két napja a LinkedIn-en Angela Ahrendts blogbejegyzést tett közzé az első hónapjáról az Apple-nél… Illetve bárcsak arról írt volna, akkor talán érdemes lett volna billentyűzetet ragadni, és nem egy ilyen álszent mások okítása mögé bújt belső bizonytalanságról árulkodó művet tett volna le a virtuális papírra. Az írás első ránézésre úgy tűnik, mintha egy másoknak szánt motivációs beszéd lenne, ugyanakkor egy ilyen beosztású személytől bevallom, én kicsit többet vártam volna.
Mert szép és jó megmutatni másoknak, hogy egy ilyen pozícióba kerülő személy is küzd bizonytalansággal, őszintén beismerni, hogy az új terület neki is kihívás, de ugyanakkor valahogy sokkal profibb, erősebb és határozottabb hozzáállást várnék egy olyan személytől, aki világvállalatok vezető pozícióiban mozgott és mozog, különösen akkor, ha az illető szakértőnek vallja magát az átmenetekben. A bejegyzés alapján végig azt az érzetet kelti, hogy azért ad másoknak tanácsokat, mert önmaga is tanácsokra szorul.
Persze a 9to5Mac, vagy a CultofMac is bekajálta a dumát és gyorsan megosztotta Angela közhelyes tanácsait, amit azt gondolom ilyen magasságokban (is) már bőven józan ésszel bárki tud. Ilyen például a „Maradj a saját csapásodon!” vagy, hogy ne tegyünk plusz terhet azzal magunkra egy új pozícióban, hogy mindent egy nap alatt akarjunk megtanulni. Vagy, hogy mennyire emberi dolog bizonytalannak érezni magunkat attól, amit nem ismerünk. Megfejelve mindezt azzal, hogy fókuszáljunk a saját kompetenciáinkra és akkor sokkal hamarabb tudunk érdemi munkát végezni.
Amúgy vicces, hogy Angela Ahrendts édesapja ugyanazt a tanácsot adta, amit nekem is szajkózott mindig a családom. „Sohase félj kérdezni!” Igaz ez Angleáéknál úgy hangzott: „Kérdezz, ne színlelj!”. Node, ki az, aki megfogadja a családja tanácsait? Különösen, ha ilyen pozícióba kerül? Mert jöhet a bla, bla arról, hogy a kérdések milyen fontosak, de őszintén látott már valaki olyan felsővezetőt, aki a vállalat struktúráján kívül más kérdéseket is feltett volna a friss beosztottjainak? A kérdezés általában az asszisztensi kör sajátja...
Az írás azon pontján, ahol a kérdésekről van szó, Angela javaslata, hogy a munkatársak magánszférájáról is érdemes kérdéseket feltenni, viszont már a röhej kategória. Egyfelől mert nincs olyan ember, akibe ne keltene kételyt, vagy minimum zavarodottságot, ha az új főnök fokozott érdeklődést mutatna a magánélete iránt, másrészt pedig lehet, hogy így gyorsabban meg lehet ismerni a munkatársakat, csak nem biztos, hogy mindenki szívesen beszél erről egy idegennel. A kapcsolatépítés fontos, de biztos, hogy így kell nekikezdeni?
Részemről nőként nagyon is támogatom, hogy nők is kerülhessenek igazán magas és befolyásos pozíciókba. Ugyanakkor szívesen elolvasnám a blogbejegyzését azoknak is, akik az érdemi munkát végzik Ahrendts környékén, hogy ők is egyetértenek-e abban, hogy simán és okosan illeszkedett-e be egy bő hónap alatt az új vezető. Ha pedig ezt nem, akkor szívesen olvasnék érdemben arról, hogy milyen is az Apple központban dolgozni, vagy, hogy Angela Ahrendts milyen stratégiai lépéseket tervez, és hogyan szeretné megújítani az Apple kiskereskedelmet. Nem csak közhelyes műtanácsokat a beilleszkedésről...
Angela Ahrendts bejegyzése: https://www.linkedin.com/today/
Kapcsolódó cikkek: Divat vagy technológia [Szubjektív női szemmel]
Angela Ahrendts jövő héttől az Apple vezetőségét erősíti