Minden idők 4 legrosszabb Apple terméke - 1. Rész
Mi az Apple 4 legrosszabb, vagy leghaszontalanabb terméke?
Az Apple III-tól az AirPower-ig jópár termék bizonyítja, hogy az iPhone-gyártó nem olyan immunis a kudarcra, mint azt néhányan gondolnák.
Az Apple az egyik világszerte legelismertebb technológiai vállalat, amely a hírnevét megbízható, innovatív funkciókkal rendelkező, csúcskategóriás termékek létrehozására alapozta, a mindenütt jelenlévő iPhone-októl kezdve az egyedi M-szériás szilíciummal ellátott Mac-eken át egészen az előfizetéses streaming szolgáltatásig, amely a „focis műsorosból” az eredeti tartalmak tekintélyes katalógusával rendelkező díjnyertes streaming platformmá vált.
A sok dicséret mellett, amit az Apple kap, könnyű megfeledkezni a vállalat számos kudarcáról, amelyek közül néhány soha nem került piacra.
Az Apple felemelkedése azonban természetesen nem volt mentes a kudarcoktól, amelyek közül néhány egyenesen a csőd szélére sodorta a vállalatot. E rosszul sikerült készülékek némelyike vagy rosszul valósult meg, vagy túlságosan ambiciózus volt, de szinte mindegyik befolyásolta az Apple-felhasználók által ma is használt készülékeket. És talán meglepődsz, ha megismered őket. De talán az is lehet, hogy emlékszel néhány újabb kudarcra.
Nyissuk hát fel a PowerBook 100-asok fedelét, és tekintsünk vissza az Apple néhány legrosszabb termékére.
AirPower
.jpg)
Az, ami sosem volt. Az AirPower azért olyan lenyűgöző kudarc, mert az Apple ezt a terméket a nagyközönségnek is bejelentette, amit a vállalat csak akkor tenne meg, ha biztos lenne abban, hogy az eszközt piacra is dobja.
Pontosan tudtuk, hogyan fog kinézni az AirPower, hogyan fog működni, és volt neve is! A fenébe is, a média még a nem működő prototípusokat is kipróbálhatta.
A pillanat, amit az Apple bárcsak visszavehetne, 2017. szeptember 12-én, az iPhone 8, iPhone 8 Plus, iPhone X és AirPods töltőtok bemutatásakor következett be. A színpadon az Apple azt ígérte, hogy „sok jó készülék” fog piacra kerülni annak eredményeképpen, hogy az iPhone 8 és az iPhone X vezeték nélküli töltést kapott (hogy igazságosak legyünk, a vezeték nélküli töltés már évek óta létezett). Az Apple úgy akart bekapcsolódni a mókába, hogy kiadta a vezeték nélküli töltőt, amely mindet uralja: egy olyan töltőpadot, amely egyszerre három eszközt - mondjuk egy telefont, vezeték nélküli fülhallgatót és egy okosórát - képes ellátni energiával.
Az Apple azt mondta, hogy „keressük az AirPower töltőt jövőre”, de 2018 jött és ment mindenféle frissítés nélkül. Ahelyett, hogy további részleteket adtak volna hozzá, az AirPowerre való utalások a Vissza a jövőbe módjára elhalványultak a weboldaláról.
Aztán jelentések születtek arról, hogy az Apple-nek gondjai vannak a töltőpárna tervezésével. Aki használt már Qi töltést, az tudja, hogy egy készülék vezeték nélküli töltése jelentős hőt termel. Kiderült, hogy két további készüléket egy több tekercses felületre helyezve egyszerűen tűzveszélyes volt a töltés. Nem felelt volna meg az Apple által meghatározott szabványoknak, és 2019 márciusában az Apple törölte az AirPower-t.
iPod Hi-Fi
Nem hibáztatlak, ha elfelejtetted az iPod Hi-Fi-t, még akkor sem , ha az az Apple újabb sikertelen termékei közé tartozik. A vezeték nélküli HomePod és HomePod mini előtt az Apple kiadott egy szobatöltő hangszórót iPod Hi-Fi néven. Ez egy vonzó, csúcskategóriás készülék volt, erőteljes hangminőséggel, hatgombos távirányítóval és egyszerű vezérléssel.
A ma használatos vezeték nélküli hangszórókkal ellentétben az iPod Hi-Fi egy hangszóróközpont volt, 30 tűs csatlakozóval az iPodhoz. Amikor piacra került, már létezett néhány nagyszerű lehetőség, amelyek még jobb hangminőséget és videokimenetet biztosítottak az Apple által kért 350 dolláros ár alatt. A másik probléma az volt, hogy a hangszórót „hi-fi”-nek nevezték, és annak ellenére, hogy hétköznapi felhasználóknak szánták, audiophile minőségű hangzást ígértek - ez a fajta beszéd felborzolta néhány ember idegeit. A hangszóró nem fogyott jól, és kevesebb mint két évvel a bevezetése után csendben leállították a forgalmazását.
Copland
1994-re az Apple System 7 operációs rendszere már kezdett öregedni. Az Apple-nek szüksége volt néhány jelentős átalakításra, hogy elragadja a figyelmet a közelgő Windows 95 operációs rendszerről, amely modern többfeladatos működéssel és dinamikus memóriaelosztással büszkélkedett.
Az 1996-ban System 8 néven megjelenő új operációs rendszer, a Copland lett volna a megmentő. Ehelyett a történelem egyik legsúlyosabb informatikai katasztrófája lett. Ha leegyszerűsítjük a dolgot, a Copland azért bukott meg, mert túlságosan ambiciózus volt - a funkcióbővítés savanyú példája. Alapvetően mindenki be akart szállni az Apple-nél , és a Copland annyira felduzzadt, hogy soha nem készült el egy működő verzió, annak ellenére, hogy az Apple az 1996-os WWDC-n azt ígérte, hogy az operációs rendszert hónapokon belül elküldi a fejlesztőknek.
A Copland fő jellemzői közé tartozott a védett memória, az „élő keresés” az eszköztáron, a továbbfejlesztett többfeladatos működés, a témák, a többfelhasználós támogatás, a natív PowerPC integráció, valamint az ablakok minimalizálására szolgáló funkció a képernyő aljára való leengedéssel. Ez egy forradalmi frissítés volt, amely soha nem valósult meg.
1996 végén az Apple bejelentette, hogy megvásárolta a NeXT-et, és Steve Jobsot tanácsadói szerepkörben visszahozza. A fúzióval az Apple megszerezte a Unix-alapú NeXTSTEP operációs rendszert, amely a Mac OS X alapja lett. A Copland számára meghatározott funkciók közül sok beépült a Mac OS későbbi verzióiba.
Power Mac G4 Cube
A Jonathan Ive által tervezett Power Mac G4 Cube egy vonzó akril házba függesztett miniatűr asztali számítógép volt, amely egy lebegő számítógép illúzióját keltette. A futurisztikus megjelenésű gépnek nem voltak ventilátorai, és passzív hűtést használt a tetején lévő nagy szellőzőnyíláson keresztül. Egy valódi szépség volt, annak ellenére, hogy sokan egy papírzsebkendős dobozhoz vagy papírdarálóhoz hasonlították.
Az alapmodell belsejében egy PowerPC G4 processzor, 64 MB RAM, egy 20 GB-os, 5400 fordulat/perc sebességű HDD és egy ATI Rage 128 Pro videokártya volt. A magasabb felszereltségű változat 500 MHz-es processzorral, 128 MB RAM-mal és 30 GB-os meghajtóval rendelkezett.
A Power Mac G4 Cube kritikai fogadtatása többnyire pozitív volt, a legtöbben dicsérték a gyönyörű kialakítást.
A sikertelenség oka egyszerű volt: a kocka nem nyújtott olyan teljesítményt vagy funkciókat, amelyeket az árához képest elvárnánk. Az ár egyébként a megjelenéskor 1799 dollár volt, az árcsökkentés után pedig 1499 dollár. Az Apple elismerte, hogy a Power Mac G4 Cube eladásai elmaradtak a várttól. Tulajdonképpen a vártnál egyharmaddal kevesebb, ami arra késztette a vállalatot, hogy egy évvel a bevezetés után leállítsa a gyártást.
Ez a cikk egy kétrészes cikksorozatunk első része, a második elolvasásához kattints ide.
Forrás: QUARTZ
Kapcsolodó tartalmak:
