The Sandman・AppleTV (Netflix)

Valaha voltak az Istenek, az emberek imádták tisztelték és félték őket, akkoriban még rend volt. Aztán a hit szépen lassan elhagyta őket és ezzel együtt az Istenek is eltűntek, nem maradtak mások csak a „végtelenek” akik gyakorlatilag alapvető és eredendő emberi fogalmak, amikről még csak nem is tudtuk hogy valójában mindannyian istenszerű élőlények, akik alapvetően befolyásolják és irányítják az életünket és amia legfontosabb örökké élnek. Ilyen Álom, Halál, Sors, Vágy, Kétségbeesés stb. egyik nap egy titkos társaság gonosz varázslója fogjul ejti Álmot, annak a reményében hogy Halál lesz az. Célja nem titkoltan az lett volna, hogy kikényszerítse Halálból, hogy hozza vissza szeretett fiát. De sajnos nem őt ejti fogjul, és miután Álom nem hajlandó semmilyen információt kiadni ezért több mint száz éven keresztül raboskodnia kell egy apró cellában ... de semmi nem tart örökké, minden fogoly kiszabadul egyszer.

Megszámlálhatatlanul sok képregény létezik és még annál is több, amit mi magyarok nem ismerünk, olyan popkultúra ez, aminek mi itthon csak egy apró picike szeletét kaptuk meg, Neil Gaiman 1989-es DC Comicja egyike a legnagyobb címeknek. Egészen egyedi és különleges hangulata, látványvilága és sajátos mitológiája teljesen elvarázsolta az embereket, hála a Netflixnek hogy rajtuk keresztül mi is kaphattunk ebből a fantasztikus világból egy kis ízelítőt. Általában az eredeti jobb szokott lenni, legyen szó könyvről, képregényről vagy bármiről, jelen esetben borzalmasan nehéz elképzelnem, hogy ennél a fantasztikus sorozatnál bármi is jobb lehet. Nem vitás, hogy nagy-nagy szeretettel, odaadással és szakértelemmel nyúltak hozzá az alapokhoz, szinte lemászik a tévéről az a hihetetlen hangulat, amit ez a történet áraszt magából. Pedig valójában nem sok eredeti van benne, vegyük alapul a görög mitológiát, vegyítsük egy kicsit a romaival, fűszerezzük meg olyan epikus képregényhősökkel mint mondjuk a legendás Constantine vagy neki éppen valamelyik leszármazottja, képzeljük el hogy minden alapvető emberi fogalom egy élőlény, ami irányít minket, néha vigyáz ránk, néha csak kalauzol, vagy éppenséggel a bűnbe taszít, halhatatlan lények ezek, akiket igencsak nehéz emberi léptékkel értékelni, vagy éppenséggel elítélni.

A „Végtelenek” olyan lények, akiket még maga Lucifer is tisztel, vagy éppenséggel megvet? Nehéz eldönteni, de tény, hogy olyan érzésünk lesz az egyik legjobb rész alatt, mintha némileg féltékeny lenne az álmok urára, ugyanis igen, ennek a történetnek ő lesz a főszereplője. Szépen végigkísérhetjük azt, hogy válik egy felfuvalkodott, pökhendi, kissé érzéketlen végtelenből egészen emberi érző lélegző szereplő, aki még a barátság fogalmát is megismeri, hála egy ostoba és értelmetlen fogadásnak. Álom egy nagyon különleges karakter, nem véletlen, hogy ő lesz ennek a történetnek a főszereplője hiszen talán ő az egyetlen végtelen, aki egy komplett saját birodalommal rendelkezik, egy olyan világgal amiben teljesen ő az úr, amit ő irányít, ami teljesen az ő felelőssége. Több mint félelmetes belegondolni abba, hogy mi lenne ha az álmaink nem csupán álmok lennének, hanem olyankor amikor lehunjuk a szemünket gyakorlatilag egy második életet élnénk egy olyan világban ahol minden valóban megtörténik, ahol minden cselekedetünknek következménye lenne. Illetve azt is látni fogjuk hogy mi történik akkor, ha száz évre nincsen az álmoknak ura, nincsen aki mindezt felügyelje és irányítsa.

A szokásos és eddig unalomig ismételt fájdalmasan egyszerű és klisés képregényekhez képest itt komoly filozófiai kérdésekkel és problémákkal fogunk találkozni. Kifejezetten tetszettek a különböző rémálmok, akiket Álom nyilvánvaló okokból kifolyólag hozott létre, félelmetes látni mi történne akkor ha ezek bejutnának a való világba és igazán elgondolkodtató látni és érteni mindazt ami motiválja őket. De persze, együtt érzeni nem fogunk velük (vagy lesz akivel mégis?) maximum csak érteni fogjuk mit miért tesznek. A Korintoszi (Boyd Holbrook) alakítása egészen elképesztő, mondjuk azt nem igazán értem, hogy miért kellett belőle meleget csinálni, legrosszabb esetben is biszexnek kellett volna lennie, de az manapság már nem olyan menő ugyebár. Alapvetően a Woke mozgalom nagyon erőteljes lesz ebben a sorozatban, szóval aki nem bírja az ilyesmit az előre készüljön fel, nem sok bináris szereplővel fogunk találkozni erre nem árt felkészülni.

A látványvilág egészen elképesztő, kicsit olyan homályos, kicsit olyan sötét, pasztell színeket, ezek mellett főleg feketét és sötétkéket fogunk látni mindenhol illetve a kép egy kicsit el lesz nyújtva amivel valóban álom hatása lesz a látottaknak. Nem fogjuk tudni mikor van éppen álom és mikor vagyunk ébren. Minden karakter erőteljes, csak úgy lemásznak a képről (Halálon például le voltam döbbenve, hihetetlen volt hogy pont ilyennek mutatták be, mégis tökéletes volt), egytől egyig kidolgozott műremek mindenki, stílusosan öltözködnek és stílusosan beszélnek, nagyon kevés átlagos szereplővel fogunk találkozni. Kedvencem Álom hollója volt, akit a zseniális Patton Oswalt hangja kelt életre, kevés ilyen eredeti és szerethető karaktert látni manapság, kapcsolata Álommal különleges ahogyan a szereplők közti kapcsolatrendszer is érdekes és különleges. Alapvetően jellemző ez az egész sorozatra, hogy mindenkinek van múltja, van mire emlékezni, van mit kibogozni, oda kell figyelni vagy éppenséggel csak érezni kell a lelkünkkel hogy ki min megy éppen keresztül. Persze lesznek néha sablonos fordulatok is, de úgy gondolom azért a készítők odafigyeltek arra, hogy a döbbenetesen egyedik atmoszféra átlengje mindazt amit ez a történet képvisel. Külön érdekességnek tartottam, hogy míg az évad véget ér a tizedik résszel, addig kapni fogunk egy bónusz részt, ami valójában kettő történet is lesz egyben prezentálva, ezzel a résszel kicsit elmélyítik ezt az univerzumot és két igazán nagyon különleges történettel találkozhatunk. Több olyan rész is lesz, ahol érezni fogjuk ezt az egészen egyedi „Szürkületi Zóna” (Twilight Zone) hangulatot (episode 5: "24/7" egy örökérvényűen sokkoló remekmű volt), de ebben az utolsó részben aztán végképp elkap minket ez a wibe, amit én személy szerint imádtam. Nagyon remélem, hogy nem fogják elkaszálni és jön a folytatás, mert ha egy ilyen instant remekművet is elkaszálnak akkor bizony nem menekülhet egyik sorozat sem. Hatalmas meglepetés volt, nem tudtam róla semmit, éppen ezért nem is vártam tőle túl sokat, lehet éppen ezért döbbentem le ennyire, hogy milyen piszkosul jó lett a Sandman. Nem kell képregényrajongónak lenned, nem kell hogy szeresd, egyszerűen csak elég ha még mindig szereted a meséket.  

Szerintünk: 5/5 | IMDb: 7.7 | Rotten Tomatoes: 87% | Metacritic: 66
The Sandman (season 1 | 2022 -)

Rendezte: Jamie Childs, Andrés Baiz, Louise Hooper, Mairzee Almas, Mike Barker, Coralie Fargeat, Hisko Hulsing
Írta: Lauren Bello, Vanessa Benton, Mike Dringenberg, Neil Gaiman (képregény), Dadiv S. Goyer, Allan Heinberg, Sam Kieth
Zene: David Buckley
Szereplők: Tom Sturridge, Boyd Holbrook, Patton Oswalt, Vivienne Acheampong, Vanesu Samunyai, Mason Alexander Park, Razane Jammal, Sandra James-Young, David Thewlis

Játékidő: 11x 45perc

Ha rendelkezel Netflix előfizetéssel, akkor állítsd be és nézd AppleTV-n keresztül, ami az egyik legkényelmesebb, legfelhasználóbarátabb, legelegánsabb felület amivel idáig találkoztam, próbáld ki te is!

Kapcsolódó tartalom:

>>> Eladó AppleTV választék az oldalunkon

>>> Netflix applikáció

>>> Surface sorozatkritika

>>> The Terminal List sorozatkritika

>>> The Umbrella Academy sorozatkritika