Cobra Kai・AppleTV (Netflix)
Bírtad a Karate Kölyköt? Na akkor ezt imádni fogod!
A Stranger Things egyértelműen megreformálta nem csak a tévés szórakozást, de alapvetően az egész világot és a divatot is, robbanásszerűen tért vissza a nyolcvanas évek. Persze ezzel lehetne vitatkozni, hiszen a divat világába már korábban megérkezett, de mondjuk inkább azt, hogy a tények makacs dolgok, tehát a Stranger Things tényleg nagyon forradalmi sorozat volt a Netflix gondozásában és nyolcvanas évek újra a reneszánszát éli.
2018-ban a Cobra Kai úgy jött ki, hogy észre se vettem, most hogy idén tavasszal megjelent a második évad is csak egy cimborámnak köszönhetem a szerencsét és milyen hálás vagyok neki érte. Maga a cím ismerős volt csak nem tudtam pontosan hova tenni, annyira meg nem tűntek hívogatónak sem a képek sem pedig a plakát hogy utána olvassak a sorozatnak. Pedig valójában nem kell nagyon messzire menni, ugyanis a Cobra Kai a legendás Karate Kölyök trilógiának a folytatása, pontosabban mondva leginkább csak az első résznek. Kihagyni pedig hatalmas nagy hiba volt, még szerencse hogy korrigálhattam.
Harmincöt évvel járunk a történések után, Daniel LaRusso (Ralph Macchio) egy rendkívül sikeres és gazdag autókereskedő lánc igazgatója és tulajdonosa, a jó öreg karatés dolgokra még emlékszik és nem is hagyja elfeledni, lévén a reklámjaiban még mindig csinál egy-két mozdulatot, ami első ránézésre leginkább csak szánalmas, de valahogy mégis jól csinálja, mert meggazdagodott belőle. Az első rész végső versenyéből megismert Johnny Lawrence (William Zabka) akit a legendás darurúgással KO-zott ki Daniel azóta se nagyon tudott lábraállni ebből a csúfos vereségből. Már rögtön ez is elgondolkodtat minket arról, hogy a sikerek vagy kudarcok amiket gyerekkorban elszenvedünk nagy mértékben befolyásolják hogy milyen felnőtt lesz belőlünk. Johnny sajnos alkalmi munkákból él, valaha családos ember volt, született egy fia Robby (Tanner Buchanan) akit már születése napján cserben hagyott és azóta se nagyon nézett felé. Minden nap dolgozik valamit, a megkeresett pénzből meg sört vesz és olcsó gyorskaját hogy végre álomra hajthassa a fejét. Nem sok választja el attól hogy csöves legyen, lepusztult albérlete is leginkább csak egy csöves tanyára emlékeztet, de persze azért kocsija még neki is van, nem is akármilyen, hiszen mégiscsak Amerikában élünk és éljük az álmot ugye. Viszont ennek az albérletnek köszönheti, hogy megismeri Miguel Diazt (Xolo Mariduena) aki a közvetlen szomszédja, anyukája egészen véletlenül egy tíz pontos szingli bombázó és egy balul sült vásárlás során megmenti az életét. Pár pitiáner bűnöző megveri és kirabolja Miguelt, pontosabban mondva csak próbálja, mert jön Johnny és keményen elkeni az arcát mindenkinek.
Miguel mikor meglátja, hogy az ötven pluszos Johnny milyen elképesztően ügyesen verekszik rájár a nyakára, nem hagyja békén és szinte könyörög neki hogy tanítsa meg mindenre amit tud. Az első évadban végignézhejük, hogy a kissrác kitartása, akaratereje hova vezet, Johnny neki köszönhetően nyitja meg újra a Cobra Kai karate iskolát, újraéleszti a régi eszméket, csak éppenséggel kicsit másképpen vezeti mint a régi gonosz mestere John Kreese (Martin Kove). Bár a mantra ugyanaz, „Strike First, Strike Hard, No Mercy” avagy Először üss, Üss erősen, Nincs Kegyelem. Miguel nagyon jó tanítványnak bizonyul, neki hála sorban jönnek az új tanítványok akiknek többsége igaz elképesztő lúzer kocka, Johnny mégis nagyon jó tanárnak bizonyul és egész pofás harcosokat nevel a gyerekekből, majd nagy nehézségek árán jelentkezik az éves tornára, amit látványosan meg is nyernek. Innentől fogva komolyan beindul a biznisz, híre terjed a sikeres Karate iskolának, nem is csoda, hogy a régi mester Kreese is megjelenik a semmiből és közli Johnnyval, hogy ez csak a kezdet volt, bizony sok a dolguk, az igazi sztori még csak most kezdődött el.
Ezekkel a képsorokkal záródik az első évad és pontosan ezekkel indul a második. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy pontosan mi az ami miatt olyan piszkosul jó ez a sorozat, de ami biztos az a meglovagolt nosztalgiafaktor, a nyolcvanas évek feeling, a sorozat egyszerre piszkosul ponyva és egyben mestermű. Nem tudom, hogy a Johnnyt és Daniel játszó ötven feletti színészek mennyit edzhettek vagy mozoghattak annak érdekében hogy hitelesek legyenek, de tény hogy nagyon jól mutatnak a képernyőn, olyan mintha sose hagyták volna abba a Karatét. Jó formában vannak, pozitív a hangulat amit sugároznak és bár az érme két oldalát képviselik mégse lehet egyikükről sem azt mondani hogy ez a jó vagy ez a gonosz. A sorozat másik nagy erőssége, hogy megérteti velünk hogy minden érmének két oldala van, míg a filmtrilógiában Danielnek drukkoltunk és eszünkbe se jutott, hogy mindeközben Johnny mit érezhetett, addig ez a sorozat az ő szemszögéből mutatja be a történéseket, mindent amit ő megélt, az ő szemén keresztül és ekkor jövünk rá arra, hogy Daniel karaktere nem is volt annyira pozitív, ekkor döbbenünk rá arra, hogy amit Barnie mondott az „Így Jártam Anyátokkal” egyik részében, a Karate Kölyök bizony nem Daniel volt hanem valójában Johhny, de minimum mind a ketten. Ezt képzi a gerincét a sorozatnak, ezt lovagolja meg, és bár nincsenek egyértelműen jó vagy rossz karakterek benne, mégis mindvégig inkább Johnnyval fogunk tudni azonosulni.
Éppen ezért zseniális a történetvezetés, mert Johnny egyszerű mint a bot, tudatlan, tuskó, nem ért az emberekhez, a nőkhöz, a gyerekekhez meg végképp nem. A szövege fantasztikus, gyakorlatilag a nyolcvanas évek kvintesszenciája, az ember akinek nem értek véget ezek a legendás évek, végig benne élt és ezen semmi nem változtathat. Johnny mellett persze találkozunk még sok más szereplővel is, megismerjük a motivációikat, a múltjukat, lesznek olyan karakterek akik egészen döbbenetes karakterfejlődésen esnek keresztül, ilyen például Hawk is (Jacob Bertrand) aki születési rendellenességgel született (nyúlszáj) ami miatt mindenki csak csúfolja, senki sem szereti, lúzerekkel kell körbevennie magát hogy ő is csak azzá váljon, majd a Cobra Kainak köszönhetően megerősödik, magára talál és bár egy megjátszott szerep szerint él, mégis boldog ebben és fantasztikus harcossá válik. De túlságosan komolyan veszi az iskola mantráját, félreértelmezi azt, fellázad mestere ellen és ki tudja hova jut a végén az a kedves, szeretetre vágyó kisfiú, akik eredetileg volt. Amellett hogy vicces, szerethető karakterekkel telített a sorozat, olyan egészen elképesztő bunyós jelenetek vannak benne, hogy az ember csak néz mint a moziban. Látszik hogy minden szereplő tud verekedni, mert ez már túlmutat a filmes trükkökön. A megkomponált bunyózások döbbenetesek, a gerincét képzik a sorozatnak, nem csodálkoznék ha a Cobra Kai miatt a fiatalok körében tízszeresére nőne a kereslet az amcsi dojókban.
Szerencsére jókor csatlakoztam a történésekbe, mert jövő januárban jön a harmadik évad és a sorozat olyan sikeres lett, hogy már előre le van fixálva a negyedik is. Aki szereti a nyolcvanas évek feelingjét, zenéit, a látványos bunyókat és az igazán sokoldalú és szerethető karaktereket, az semmiképpen se hagyja ki, aki meg nem az legalább a kedvemért nézze meg az első részt. Nem fogjátok megbánni!
Szerintünk: 5/5 | IMDb: 8.7 | Rotten Tomatoes: 94% | Metacritic: 72
Cobra Kai (season 2 | 2018-)
Rendezte: Jon Hurwitz, Hayden Schlossberg, Jennifer Celotta, Josh Heald, Steve Pink, Michael Grossman, Lin Oeding
Írta: Jason Belleville, Stacey Harman, Josh Heald, Jon Hurwitz, Robert Mark Kamen, Kevin McManus, Joe Piarulli, Hyden Sclossberg, Michael Jonathan Smith, Luan Zhomas
Zene: Leo Birenberg, Zach Robinson
Szereplők: William Zabka, Mary Mouser, Tanner Bushanan, Jacob Bertrand, Raplh Macchio, Xolo Mariduena, Courtney Henggeler, Gianni Decenzo, Nichole Brown, Owen Morgan, Hannah Kepple, Martin Kove
Játékidő: 10x 30perc
Ha rendelkezel Netflix előfizetéssel, akkor állítsd be és nézd AppleTV-n keresztül, ami az egyik legkényelmesebb, legfelhasználóbarátabb, legelegánsabb felület amivel idáig találkoztam, próbáld ki te is!
Kapcsolódó tartalom:
>>> Eladó AppleTV választék az oldalunkon
