Whiteout Survival・Tesztlabor

Alkalmazások - Játékok   |   2024.04.30 - 18:11   |   Írta: Ca$h   |   563
30. ápr Whiteout Survival・Tesztlabor

Nehéz az élet -30 fok alatt ...

Ahogyan az mostanában már lassan alapnak számít, a Whiteout Survivallal is úgy találkoztam, hogy addig ostromoltak a reklámjával míg be nem adtam a derekamat. Tekintettel arra, hogy az elmúlt tíz alkalommal egyszer se kellett csalódnom, éreztem hogy most se fogok. Mi se bizonyítja jobban a játék érdemeit, mint a puszta tény, hogy lassan egy éve megszakítás nélkül minden egyes nap játszottam vele. Gondoltam adok neki időt, majd gondoltam adok még egy kicsit, majd azon vettem észre magam, hogy nem bírom abbahagyni. De mi ennek a nagy sikernek a titka? Hamarosan kiderül, ne menjetek sehova!

A Whiteout Survival (innentől csak WS) ahogyan a legtöbb játék manapság, a jól megszokott bázisépítgető kategóriába tartozik, de számos olyan dolog van amit megreformáltak a recepten, olyan jellemzői ezek a játéknak amik miatt nagyon nehéz abbahagyni. De mit lehet így 2023 után (ekkor jelent meg a játék) kitalálni, ami képes rabul ejteni a játékosokat? Hát kérem szépen, nem kell itt mást tenni, csak figyelni a játékosokra, meghallgatni őket, kikérni a véleményüket és megfogadni, hogy mit szeretnek és mit nem. Számomra ezekben a játékokban az a legzavaróbb tényező, hogy egy bizonyos szint után mindegy milyen erősek vagyunk, mindegy mennyire figyelünk oda a fejlesztésekre, védelemre, egységek gyártására, mindig lesznek olyan playerek akik egy pillanat alatt leradíroznak minket a föld felszínéről, olyan erősen hogy nagyon nehéz talpra állni. Régebben egy ilyen támadás után elvesztettük az egész seregünket és a nyersanyagunknak azt a részét amit nem védett meg a raktár. Aztán bevezették a korházakat, ahol az egységek egy részét meg lehetett gyógyítani, illetve sorozó épületet lehetett építeni, hogy visszaszerezzük az elvesztett egységeket. Igen ám, ez mind szép és jó, de ha minden nap ledarál minket valaki, akkor bizony nagyon hamar belefáradunk az újrakezdésbe legyen az bármilyen jól is megoldva. Támadó játékosok mindig lesznek, a farmolás mindig alapvető része egy ilyen játéknak. Hát van egy jó hírem mindenkinek aki velem együtt ezt rühelli. 

A WS-ben kitaláltak egy olyan érdekes rendszert, hogy minden nyersi amit a bázison belül termelünk védve van. Csak és kizárólag azt lehet tőlünk lefarmolni amit mi magunk is bányászattal vagy farmolással szereztünk, esetlegesen dobozok nyitogatásával. Ennek a rendszernek köszönhetően a támadó játékosok nem támadnak minket, mert nincsen az ég világon semmi hasznuk belőle, szóval teljesen biztonságban érezhetjük magunkat. De persze joggal merül fel a kérdés, hogy akkor mi van azokkal a gamerekkel akik támadni szeretnek? Nekik számtalan olyan esemény van a játékban ami heti rendszerességgel visszatérnek és ilyenkor szabad a préda, lehet támadni, harcolni, versengeni, rengeteg értékes jutalomért cserébe. Illetve nemrég bevezették a State of Play eseményt is, amikor a szomszédos államok harcolnak egymás ellen, ilyenkor is szabad a préda egy egész hétvégén keresztül, akik nem akarnak ebben részt venni, azok meg szépen felhúznak egy pajzsot a városuk felé és voila, nem éri őket veszteség. Persze ha véletlenül megfeledkezik valaki erről, akkor annak csúnya vége tud lenni, de van erre egy megoldás; ne feledkezzünk meg róla, ha játszunk akkor tegyük oda magunkat, figyeljünk és legyünk mindig képben az eseményekkel. 

A másik erőssége a játéknak a döbbenetesen sok esemény, ha találunk egy erős és aktív klánt, akkor bizony rengeteg olyan esemény van, amiben részt vehetünk, mindegyik érdekes, izgalmas, eredeti, felsorolni se lehet milyen sok féle van belőlük. A jutalom értük nagyon értékes és akkor járunk a legjobban, ha igyekszünk a legtöbben részt is venni, mert lesznek olyan nyersanyagok amiket csak ezeknél az eseményeknél lehet érdemben farmolni, ebből logikusan kiderül, hogy elképesztően sok ingame currency van a játékban, mindegyiknek más a feladata és mindegyik másra jó, ezekkel tudjuk a hőseinket illetve magunkat is fejleszteni, ami alapvető feladat a játékban, lévén minél erősebbek vagyunk annál jobb klánok fognak értünk kapkodni, illetve annál jobb eredményeket tudunk elérni az eseményekben és versenyekben. 

Természetesen minden kezdet nehéz, főleg azoknak lesz nehéz dolga akik most kezdik a játékot. De ha jól sejtem, akkor a készítők mindig olyan államba fognak rakni egy-egy kezdő játékost ahol mindenki maximum csak pár hete vagy hónapja lépett be. Eleinte olyan sok lesz a tennivaló, hogy azt se tudjuk hirtelen mihez kezdjünk, hova kapkodjuk a figyelmünket, különösen tetszett a játék elején, hogy időnként hirtelen nagyon lezuhan a hőmérséklet és a tudósok szólnak nekünk hogy erős vihar közeledik, ilyenkor figyelni kell arra, hogy a főépületünk, ami egyébként egy hatalmas nagy kohó, be legyen kapcsolva és mindig legyen elég szén a fűtéshez. Ugyanis ha nincsen elég meleg a bázisunkban, akkor az emberek elkezdenek betegek lenni, korházba kerülnek és ha nincsen elég ember a feladatokhoz, fenntartáshoz, akkor bizony el kezd a kis mikrógazdaságunk szétesni. Szóval a legfontosabb épületek eleinte azok lesznek, amik közel vannak a kohóhoz, az étkezőt, korházat, lakóépületeket folyamatosan fejlesszük és ezeket építsük meg a leghamarabb. Minél hamarabb érjük el az összesen hat darab „march que”-t, mert ezek létfontosságúak lesznek a bányászáshoz, vadászathoz illetve minden egyéb napi teendőhöz. Idővel szépen megerősödünk minden fontosabb épületünk megépül, lesznek olyanok amik elérik a maximális szintet, nem kell már a viharral foglalkozni, nem kell az emberekért aggódni, lesz mindig kaja, lesz mindig szén, lesz mindig fém és szépen olajozottan működnek a dolgok maguktól.

Amikor elérjük a 30-as szintet kezdenek igazán érdekessé válni a dolgok, mert ekkor vezették be a készítők a Fire Crystal rendszert. Ennek a lényege, hogy lesznek olyan épületek amiket tovább tudunk fejleszteni a maximális harmincon túl, de ilyenkor bizony nagyon belassul minden. Lévén a Fire Crystal (innnetől csak FC) szinteknek öt további alszintje van, tehát ahhoz hogy elérjük harmincas szintről az FC1-et  ötször is fejleszteni kell minden egyes épületünket. Tehát keményen meg kell küzdenünk azért, hogy FC1-ről elérjük az FC2 szintet, ráadásul a felhalmozott nyersanyagunk is el fog fogyni nagyjából FC 2 után, aminek a pótlása nagyon hosszú idő. De mire jó ez a rendszer? Miért érdemes belevágni? Az FC egy vérbeli endgame content, ami azt jelenti, hogy csak a legerősebb és legfejlettebb játékosoknak fog sikerülni az egyelőre maximális FC5-ös szint. Amikor elkészül az FC1-es főépületünk akkor elérhetővé válik kettő új épület, amik ahhoz fognak kelleni, hogy legyen kristály utánpótlásunk illetve ki tudjuk fejleszteni a 11-es szintü FC katonáinkat. Ez egy borzalmasan hosszú és fáradságos munka, de ha sikerül akkor bizony mi is olyanok leszünk akiket képtelenség legyőzni. A 11-es szintük harcosok ugyanis legalább kétszer, ha nem háromszor erősebbek mint az eggyel lejjebb lévő tizesek, ezzel a módszerrel választották szét a készítők a casual játékosokat a hardcore gamerektől. Én is belekezdtem ebbe a kemény melóba, FC2-ig jutottam el, de aztán kifogytam a nyersikből és bizony arra kellett rádöbbennem, hogy legyen bármennyire is szuper ez a játék, eljött az ideje hogy abbahagyjam. Pedig pont nemrég vezették be a jópofa és élvezetes jéghorgászatot, illetve más szigetek felfedezését és építgetését is, lehet most jött volna el megint egy olyan pont hogy nyakon csípnek és nem engednek el soha többé. De régimotoros gamerként midig is tudtam mikor kell lelépni, nekem még ott van számtalan másik játék amit le kell nektek tesztelnem, és időm az sajnos nem mint a tenger, szóval valamit valamiért alapon eljött az idő hogy befejezzem. De nektek nem kell, előttetek még ott van a nagy kaland, aminek nem kell hogy vége legyen. Vágjatok bele, higgyétek el nagyon kevés az ilyen jó játék manapság!

Szerintünk: 5/5

 

 

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.

 

Kapcsolódó tartalom:

>>> Last War: Survival játékteszt

>>> Rush Royale játékteszt

>>> Mighty Doom játékteszt


Kommentek megjelenítése