Megérkezett az Apple Arcade - 2.rész

Remélem tetszett a kis múlt heti bemutatónk (katt), jöjjön hát akkor még pár érdekesebb játék ami elkapta a figyelmünket, újra leírnám, hogy a játékokkal egyenként nagyjából egy-egy órát játszottunk illetve az értékelések csak egyfajta első benyomást mutatnak, nem számítanak igazán, nem kell véresen komolyan venni őket:

Hot Lava:

A Hot Lava elképesztően hangulatosan kezdődik, mint valami 80-as évekbeli rajzfilmsorozat, frankón percekig nézni fogjuk ahogy sztorizik nekünk, majd az animációs filmet reklámblokkokkal szakítják félbe ahol az eredeti játékboltokban kapható bábukat reklámozzák. A játék a G.A.T. (Global Action Team, kicsit se GI.Joe feeling) csapat tagjairól szól, azon belül is Hazarddal ismerkedhetünk meg komolyabban. A csúnya gonosz tudós gyerekkora óta stimulálta az agyát, hogy a megfelelő pillanatban maga mellé állíthassa, de jön a csapat, a barátság győz és jól elkenik az arcát emberünknek, bizony nem kifizetődő gonosznak lenni. Minden olyan jól indul, de aztán amikor elkezdődik a játék és kiderül, hogy egy ilyen se füle se farka belső nézetes ugráldával lesz dolgunk, meglehetősen problémás és nehézkes irányítással akkor megint csak arra kellett rájönnöm hogy ehhez már lehet öreg vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy az FPS játékok eleve halálra vannak ítélve mobilon, ahogyan azzal is, hogy próbálták ezt a módszert megreformálni, lehet a 12 éveseknek tetszeni fog, semmiképpen se hagyjátok ki, mert a grafika és a hangulat fantasztikus, csak nekem nem jött át ez a feeling sajnos.

Első benyomás: 3/5

Shinsekai:

A Capcom készítette, ez manapság a legjobbnak számító névjegy, ugyanis a japán cég a Resident Evil 7 óta csak úgy szárnyal és nem nagyon akar megrogyni, vagy lezuhanni. A Shinsekai így első ránézésre egy igazi kis mestermű, nem túl szájbarágós, nem tudunk meg szinte semmi a történetről, elég csak beleélni magunkat abba a fullasztó helyzetbe, hogy a tenger alján vagyunk, egy mélybúvári ruhában, városok vannak a fenéken, mi éppen a túlélésért küzdünk, szánalmas kis otthonunkban, ami egyébként egy tengeralattjáró feneke. Majd ha mindez nem lenne elég hatalmas méretű, természetfelettinek tűnő jegesedés pusztít el mindent ami eddig az otthonunk volt. Nincs mit tenni, tovább kell menni, a gond csak az hogy egyre lejjebb és lejjebb, a ruhánk meg csak egy bizonyos mélységig bírja a nyomást. Főhősünknek gyakorlatilag minden a túlélésről szó, figyelni kell arra, hogy a ruhánk ne rongálódjon meg túlságosan, folyamatosan figyelni kell az oxigénszintünkre is, a tengeralatti élővilág se nagyon kedvel minket. Szerencsére lesz nyersanyag bőven amivel dolgozni lehet, craftolhatunk magunknak szinte mindent, ehhez nem kell mást tenni mint bányászni, fejlesztéseket vásárolni, túlélni. Az irányítás kicsit nehézkes lehet eleinte, de ezt már lassan kezdjük megszokni, viszont mikor belerázódtunk már piszkosul élvezetes. Fantasztikus látvány, atmoszféra, élmény, ilyen egy igazán jó árkád játék, bravo Capcom, megint megcsináltad!

Első benyomás: 5/5

HexaFlip:

Vártam már hogy mikor jön szembe egy igazán jó kis logikai játék. Az Xbox360-as Hexagon az egyik nagy kedvencem volt, nem is csoda hogy azonnal lecsaptam a hasonló című játékra. Szerencsére a játék méltó a címéhez, igazából benne van minden amire számítani lehet. Ha nem is egy vérbeli logikai játék inkább logikai-ügyességi reflexjátéknak hívnám. Célunk végtelenül egyszerű, el kell jutni A pontból B-be, mozogni ugye csak a hatszögletű mezőkön keresztül tudunk, jobbra illetve balra lépegetve, az alakzatnak köszönhetően ezzel a mozgással gyakorlatilag csak előre tudunk haladni, ha akarunk ha nem. Pont itt lép a képbe a nehézség, hogy elég egy rossz lépés és már darabokra is törtünk. A játék nagyon szépen megtanít minket az alapokra majd szépen lassan nehezednek az események. Minden pályán található lesz három csillogó kristály, ha ezeket mind fel sikerül venni teljesítjük tökéletesre az adott pályát. Minden összegyűjtött tíz után kapunk egy ajándékládát, ami vagy pénzt vagy pedig egy új skint tartalmaz. A pénzt egyébként checpointok esetén lehet felhasználni, de jómagam inkább az elölről kezdés híve voltam, legyen meg minden pálya egy nekifutásra. Óránként egyébként ugyancsak ajándékládát kapunk, ezzel is ösztönöznek minket arra hogy vissza visszatérjünk, illetve lesznek napi küldetések is. Egyelőre hat világ várja a meghódítást, szép grafika, pörgős muzsika, kellemes kihívást tartogató játékmenet, ez a Hexaflip.

Első benyomás: 4/5

WCF:

WCF avagy Where the Cards Fall egy logikai ügyességi puzzle játék (na ezt most jól megfogalmaztam) nagyon különleges és egyedi hangulattal. Gyakorlatilag egy eredeti ötlet van benne és ezt spilázzák folyamatosan és nehezítik a feladványokat. Minden megoldott pálya után sztori jön, ami eléggé fura megoldás mert se a szöveget nem fogjuk érteni sem pedig a történéseket. Vannak akik teljesen feleslegesnek tartják ezt a játékban, én inkább azt mondanám, hogy megalapozzák azt a keserédes, kicsit sötét misztikus hanglatot ami a játék magából sugároz. Egyébként az ötlet annyi, hogy mindig lesz a pályán egy vagy több kártyapakli, amiket korlátozott körülmények között, de kendünkre tudunk mozgatni, a két ujjunkat széthúzva (mintha zoomolnánk egy fotót) pedig ki tudjuk teríteni, ilyenkor egy épület épül fel belőle. Az épület nagyságát kedvünkre tudjuk növelni de csak akkor ha van hozzá elég hely. A játékban a nehézséget az izometrikus 3D látványvilág nyújtja, nem mindig tudjuk és látjuk hogy mi melyik szinten van, de logikusan gondolkozva, megszokva a világot nem okozhat olyan nagy nehézséget a túljutás. Egyébként meg a jobb alsó menüben a villanykörtére nyomva egy ideig segítséget is fogunk kapni (elvileg a későbbi pályákon ez megszűnik). Mindenképpen érdemes kipróbálni, de nem fog mindenkinek tetszeni, ebben biztos vagyok.

Első benyomás: 4/5

Redout Space Assault:

Van aki nem szereti az űrhajós lövöldéket? Létezik ilyen ember? Szerintem nem nagyon, az egész 1990-ben kezdődött a Wing Commanderrel, majd a 1993-as Star Wars X-Winggel tökélesedett ki, de ez már mind csak történelem, azóta számtalan árkád, szimulációs, sőt MMO játék is készült ebben stílusban. Mobilon talán a Galaxy on Fire sorozat a legsikeresebb, ennek a harmadik részéről olvashattatok is egy tesztet nálunk (katt). A Redout Space Assault egy leegyszerűsített változata ezeknek a játékoknak, kellemes irányítással, meglepően szép grafikával, élvezetes játékmenettel. a sztorizást talán kicsit túlzásba vitték, egyrészt mert senkit nem érdekel, másrészt mert állandóan megszakítják a játékot a folyamatos szövegeléssel, ami egy idő után meglehetősen idegtépő. Űrhajónk mindenre képes amire képesnek lennie kell, egyedül talán csak a gyorsítás-lassítás opcióját felejtették ki. Kedvünkre tudjuk változtatni a külsejét is, lesznek fejlesztések is bőven. A pályákon néha maguktól irányítanak minket, néha meg miénk a kontroll. Az automatikus iránytás frusztráló és nehézkes, nem midig tudjuk merre kell menni, ezért sokszor rossz fele húzzuk a „kart” ami miatt nekimehetünk valaminek, aminek nem kéne és felrobbanunk. Számtalan egyre jobban nehezedő pálya és fejezet várja a kedves játékosokat, a maximalistáknak mindig lesz három meglepően nehéz kihívás is, csak hogy ne unatkozzanak. A Redout mindenképpen kellemes színfolt a felhozatalban, de így első blikkre szerintem csak egy erősebb közepesre sikeredett.

Első benyomás: 3/5

What the Golf?

Az érzés amikor leszedsz egy játékot, mert megfog az elmeroggyant bemutatója és öt perc után ráeszmélsz arra, hogy ez a roggyantság smafu, még csak meg sem közelíti a valóságot, pontosabban azt amit ez a játék képvisel. Játszottál már valaha golfos játékkal? Érezted azt órák után, hogy legszívesebben valami eszeveszett őrültséget csinálnál, például felrobbantanád a kilences lyukat, vagy egy kamionnyi labdát ejtenél ki egy repülőből hátha az egyik eltalálja a lyukat? Ha bármilyen agyalágyultság megfordult már a fejedben, akkor ez bizony a te játékod és a hasfogós visítozva hányós röhögés is garantált. Az első pálya még oké, találjunk be a lyukba, de utána kicsikét megváltoznak a dolgok, másodikra már az ütővel kell eltalálni a zászlót, harmadik alkalommal meg emberünk orra esik, nosza hát akkor rugdossuk el őt magát a zászlóig, hamár ilyen béna volt. A What the Golf egész egyszerűen zseniális, olyan mintha valakinek brutálisan elege lett volna azzal a szerencsétlenkedéssel amit a golf képvisel és eldöntötte hogy mindent (de tényleg mindent) csinálni fog csak nem golfozni. A kedvencem amikor egy egész családi házzal kell eltalálni a zászlót és megkapjuk a címet, hogy házaütés. Elképesztően kreatív és zseniális elmeroggyant egy játék ez. Ráadásul minden pályát háromszor is megcsinálhatunk, a stíluson belül maradva, mégis valamiféleképpen máshogy, kreatívabban, viccesebben. A játék nem fél felrúgni a szabályokat pillanatok alatt átvált például álló nézetből fekvőbe, úgy hogy észre se vesszük. A grafika imádnivaló, a hangok ultra viccesek, garantált a hangulat, bele se merek gondolni milyen hatással lenne ez egy rakat házibulizó fiatalra. Ki ne hagyjátok!

Első benyomás: 5/5

Patterned:

A Patterned egy igazi zen játék, ha kicsit feszült vagy, nehéz napod volt, de nem akarsz elaludni a kanapén, hanem úgy még használnád valamire az agyadat, akkor ezt a játékot neked találták ki. Képzeljünk egy el csodaszép festményt a képernyő közepére (mindegyik eredeti műalkotás egyébként), azért hogy kitöltsük a fennmaradó helyet, ezt a képet minden irányba ismételjük meg (Patterned ugye). Majd a létrejött mintát daraboljuk fel puzzle részekre. A feladatunk az lesz, hogy ezeket a darabkákat a helyére rakjuk. Az ismétlődés miatt könnyen lehet, hogy egy darabka több helyre is jó, de ilyenkor pirossal eldob minket a játék és újra próbálkozhatunk. nincsen itt semmi stressz és para, csak nyugis kirakósdi, csodálatos zenével végigkísérve. Igazi értelmiségi szórakozás azoknak, akik egy kicsit úgy lelassulnának végre ebben a rohanó világban.

Első benyomás: 4/5

Ennyi fért bele a mostani összefoglalónkba, ha marad az érdeklődés akkor igyekszünk minden hónapban visszatérni, mindenkinek garantálom, hogy ennek a két cikknek a tartalma kb. csak az egy tizedét közelíti meg annak a hatalmas felhozatalnak amit az Apple Arcade elénk tár. Ami ráadásul folyamatosan bővül, nincsen megállás, a kérdés már csak az hogy meddig lehet ezt a magas színvonalat szinten tartani? Ha belegondolunk hogy mindez csupán 4.99-ért, akkor joggal jut eszünkbe, hogy lehet ennyire olcsó? A mobilos gamerek már megszokták a F2P modellt, a mikrotranzakciókat, amik már a mindennapi kiadásainkhoz tartoznak, mindenki tudja mennyire filléres kiadás ez az öt dollár, ráadásul egy ilyen komoly szolgáltatásért. De ugye sok kicsi sokra megy, remélhetőleg sokan, sok millióan fogják így gondolni és akkor az Apple Arcade előtt még hosszú szép jövő állhat. Természetesen egy ilyen szolgáltatásnál fennál a lehetősége annak, hogy egyes játékokat idővel törölni fognak a felhozatalból, éppen ezért próbáljatok ki mindent, élvezzétek, játszatok kicsit másképp, kicsit extrémebben mint a többiek. Élvezzétek ki, hogy ti vagytok az elite, az Apple Arcade gamerek. Gondolom mindenki rájött ebből, hogy nagyon de nagyon megéri előfizetni rá, ez nem is volt kérdés, igazából akár háromszor vagy négyszer ennyit is megérne. Mire vártok még? Nektek melyik cím a kedvencetek?

A játékokat az Appstore-ban található Apple Arcade-re való előfizetés után lehet letölteni és kipróbálni.