Medals of War・Tesztlabor

Alkalmazások - Játékok   |   2017.11.24 - 09:19   |   Írta: Ca$h   |   1952
24. nov Medals of War・Tesztlabor

A klónok korát éljük ez nem vitás …

Mindenki kifogyott az új ötletekből, nézzük csak meg a zenéket, filmeket vagy éppenséggel a játékipart. Jelen estünkben egy újabb Clash Royale klón jött szembe az Appstore-ban, sokaknak beletört már ebbe a bicskája lássuk hát a Nitro Games-nek sikerült-e a lehetetlen.

Joggal szoktam manapság kapni az építő kritikákat miszerint számomra minden klónnak számít … bevallom ez ellen nem tudok mit tenni, ha egy játék menetéről, perspektívájából, szabályrendszeréről, irányításáról beugrik egy játék, akkor bizony úgy vélem azt joggal nevezheem klónnak. A Medals of War esetében nem kell nagyítót alkalmazni, hogy ez a dolog mindenki számára teljesen egyértelmű legyen, ha esetlegesen mégis, arra vannak ezek a remek kis tesztek, hogy felnyissuk a szemeteket a világ felé és egy nagyjából szakmai véleményt is olvassatok róla.

A Medals of War egyértelműen Clash Royale klón, annak ellenére, hogy nem a Clash fantasy világában játszódik, hanem nagyon jópofán inkább valamiféle második világháborús feelinget igyekeztek megcélozni vele. A koncepció egyébként nekem tetszik. Nincsenek a játékban frakciók, fajok, kasztok semmi, csak ugyanazok a kártyák mind a kettő fél oldalán, persze ezeket meg is kell ám szerezni valahogy – nyilván fizetve gyorsabban megy a sztori – a különbséget a kettő fél között csupán három dolog fogja meghatározni; egyrészt ugye az egységeink összetétele és az adott szintjük. Aztán ott lesz természetesen a játékos tapasztalata, stratégiai érzéke, végül pedig de nem utolsó sorban, hogy a jelenleg három lehetséges officer (tiszt) közül melyiket választja. „Tincan” Connor Donaghey a járművek nagymestere, ha őt választjuk akkor minden vas +50% életet fog kapni. Jack Maverick a gyalogság választott vezetője, ha őt visszük magunkkal, akkor minden talpas +50% sebzést fog kapni. Doctor Krüger pedig az a tipikus aljas fajta, ugyanis ha ő a tisztünk akkor minden sérült ellenséges egység folyamatosan mérgeződni fog, egészen a haláláig.

A lapok összetétele, éppen ezekből kifolyólag eléggé vegyes, egyértelműen külön válnak a járművek a gyalogosoktól illetve magunkkal tudunk vinni három speciális képesség kártyát is, ezek közül is minden tisztnek van kettő sajátja, amiket ha megszereztünk komolyan fontolóra kel vennünk, hogy magunkkal vitelt, ezek a lapok ugyanis a speckó tulajdonságait erősítik az adott tisztnek. Itt is lesz természetesen szintlépés, amivel erősödni fog a bázisunk, a védekező ágyúk ereje. Aztán a lapok is fel lesznek osztva, common, uncommon, rare stb. ritkaságúakra, amiknek a szintlépéséhez természetesen egyre több és több aranyra lesz szükségünk. Az érékesebb lapok első körbe nem tűnhetnek olyan erősnek, de ahogy haladunk előre a játékban és rájövünk a trükkökre, rögtön megtörténik majd a megvilágosodás.

A Medals of Warba beleraktak egy rövid, négy fejezetes, leginkább csak gyakorlásra kitalált kampányt amit trükkösen Trainingnek tehát gyakorlásnak neveztek el. Ezt érdemes gyorsan kivégezni majd beleugrani a többjátékos élvezetekbe. Na itt aztán lesz minden, legfőképpen szívni fogunk eleinte keményen, de egyre nagyobb tapasztalattal majd jönnek a jó kis stratégiák, ötletek, néha magunk is fel tudunk fedezni valami jó kis módszert a többiek szívatására. Ilyen például ha a kettő lehetséges foglalási pont közül az egyikhez küldünk egy rakétás vagy gépágyús egységet, majd rájuk dobunk egy homokzsákot, amitől jóval nehezebben lesznek kiszedhetők, ezzel gyakorlatilag el is foglaltuk ezt a pontot. Néha rájuk dobhatunk egy-egy gyógyító csomagot, de innentől fogva leginkább már csak a másik ponttal majd az ellenséges bázissal kell foglalkoznunk.

A szabályok egyébként csak annyiban különböznek a Clash Royale-tól, hogy a pályán lesz kettő olyan pont (bal és jobb oldalon) amiket el kell foglalni ahhoz, hogy az egységeink tovább haladhassanak, ez abból a szempontból érdekes és jópofa, hogy egész komoly kis csataterek tudnak kialakulni ezeknek a pontoknak a foglalása közben. Nyilván a legjobb módszer ha mind a kettőt magunkévá tudjuk tenni, de idővel a tapasztaltabb játékosok ellen ez szinte lehetetlen lesz. Az egyik ilyen pont kerülési úttal jár, a másik pedig közvetlenül egyenesen az ellen bázisához vezet. Nyilván a legnagyobb csaták itt fognak zajlani, de a tapasztaltabb játékosok mindig két fronton támadnak.

A Medals of War egy nagyon ötletes próbálkozás volt arra nézve, hogyan kell egy kiváló ötletet kreatívan lenyúlni. A játékhoz járó fejlesztői videó napló, a bögyös csöcsös Elvira-szerű csajszikával prezentálva egyedi ötlet (bár valljuk be ultragagyi), a környezet, a kártyák és a módosított szabályrendszer kellemes. De sajnos a grafika hagy kívánnivalót maga után, a ládák nyitogatása alatt a játék gyakran lefagy, van hogy egy online meccsre tíz percet is várnunk kell, ennek az oka nem a játékosok hiánya, hanem a machmaking nagyon ragaszkodik a szintekhez, tehát hiába vagyunk már 15-20-as szintűek, ne is reménykedjünk abban, hogy a multizás elején gyengébb ellenfeleket fogunk kapni. Sőt, sokkal nehezebben fogunk partnert találni mert a játék addig keres amíg nem talál valakit akinek ugyanolyan kevés a medálja mint nekünk, viszont magas szinten próbálná tolni a játékot. Úgy vélem, hogy ebből a játékból (ha megéri) olyan 1-2 év múlva még nagyon jó versenytárs lehet, addig a jelenlegi formájában inkább csak egy jópofa bétatesztnek nevezném. Kipróbálása minden CR fannak erősen javallott, frissítőleg tud hatni mikor besokalltunk a rengeteg only legendary paklitól.

Szerintünk: 6/10

 

 

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.

MentésMentés


Kommentek megjelenítése