Válasz, női szemmel: Biztos, hogy elszúrta az Apple az 5C-t?
Nekem személy szerint tetszik az iPhone 5C. Ezzel a véleménnyel viszont nagyon egyedül érzem magam, mert a legtöbb ismerősöm szabályosan rosszul van tőle, és ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint, hogy nem láttam még élő embernél. Láttam már a mobilszolgáltatóknál, az Apple márkaboltban, a hivatalos viszonteladóknál és külföldi Youtube videókban is. De az utcán zombi üzemmódban járkáló, metrón, kávézóban, (gyors)étteremben, egyetemen, bevásárlóközpontban okostelefonba feledkezett számtalan ember közül egynek sem virított a kezében ez az amúgy elég feltűnő és könnyen felismerhető darab.
Olvashattátok egy tegnapi cikkünkben, hogy egyelőre úgy tűnik, az iPhone 5C az Apple nagy melléfogása. Ebben sokan az anyaghasználat mumusát látják. Mert baj van a műanyaggal. Na, nem az 5C gyártásához felhasználttal, hanem általánosan. Az egykori reklámemberük, Ken Segall, nyilatkozott a témáról. Szerinte ugyan a műanyag nem feltétlenül melléfogás, sokkal inkább a reklámkampánnyal volt baj, hogy abban túl nagy szerepet kapott a műanyag és ez bóvlivá avanzsálta az 5C-t.
Tény, annak ellenére, hogy nőből vagyok, én is ugrok a fém borítású telefonokra. Esetemben viszont inkább a kétbalkezességem miatt. Elég gyakori, hogy elejtem a készülékeimet és a gyakorlati tapasztalat azt mutatja a fém jobban bírja ezt a fajta gyűrődést. Viszont ebben az esetben az 5C semmivel sem tűnik törékenyebbnek fém társainál.
Nem tudok mit tenni, vonzódom a színekhez! Bár valóban elegáns az Apple alapvető vonalának a letisztult eleganciája, azért néha komolyan hiányzik a változatosság. Mert persze megoldható tok használattal, hogy színes, csinos és egyedibb legyen az iPhone, csak egy tokkal pont el is veszíti a lényegét, a szép formatervezést.
Ezért én kifejezetten örültem a kezdeményezésnek, amit az 5C vonalban véltem felfedezni. Színek, vidámság, a sznob, uniformizált komolyság helyett, megtartva a letisztultságot, a minimál stílust.
Hogy olcsóbbnak tűnik-e a készülék az 5-höz vagy az 5S-hez viszonyítva? Igen. Kevésbé elegáns? Igen. Sokkal kevésbé unalmas? Igen.
Azt hiszem, a cél viszont pont ez volt. Egy olyan olcsóbb, de mégsem bóvli vonal kialakítása, ami a kevésbé komoly és élrevasalt embereket, vagy akár a fiatalabb korosztályt is eléri és komfortossá teszi az Apple világban.
Akkor mégis hol értették félre a vásárlók az 5C-t és miért?
Szerintem az ok egyszerű: én az árazást okolnám a nem túl jó eladási statisztikákért. Evidens, hogy az a réteg, aki a fekete-fehér vonalú elegáns készülékekhez van szokva nem nagyon lesz vevő erre, hiszen nekik az felelt meg. Ez a játékos, vidám és sokkal kevésbé uniformizált, viszont lényegesen egyedibb készülék viszont bevonhatna egy másik réteget, a tinédzsereket, a kevésbé karrier centrikus fiatalokat, bohémeket, különcöket, művészeket, akik számára az 5C akár potenciális választása is lehetne.
A kulcskérdés viszont itt következik: az ár. Az anyaghasználat mellett érvelve a mai világban a műanyag annyira az életünk része, ráadásul annyi készülék készül belőle, hogy igazán megbocsátható „hiba” lenne… Ha nem akarnák szinte ugyanannyiért a nyakunkba varrni, mint a fémet. A baj viszont ott kezdődik, hogy akarják. Olcsóbb, olcsóbb, de nem sokkal és főleg így sem olcsó.
Így pedig közel sem véletlen, hogy az 5S-ből háromszor annyi fogy, mint az 5C-ből. Hiszen, aki a vásárlás mellett dönt, az úgy van vele, hogy az a különbség, ami a két készülék ára között van egyszerűen nem éri meg, hogy a fémet műanyagra, a sznobot bohémra cserélje. Az 5C nem általános vesztes, hanem ár-érték arányban az, az 5S-hez képest.
Lehet, hogy a kifinomult és konszolidált „The Wall Street Journal” azt javasolta az Apple-nek, hogy ne erőltessék a műanyag vonalat, de szerintem a trükk csak annyi lenne, hogy ne erőltessék ilyen csekély árkülönbséggel…
