Jobs film: Oscar nincs, de kudarc se
Az Oscar ugyan ezúttal elmaradt, de így sincs ok a szomorkodásra.
Talán olvasóink is emlékeznek a korábbi cikkekre, amelyek a film készítése körüli huzavonáról szóltak. Volt egy forgatókönyv, aztán eldőlt, hogy melyik cég csinálja majd a filmet, kérdéses volt a rendező, majd, hogy ki legyen a főszereplő. Ki bújjon Steve Jobs bőrébe Leonardo DiCaprio, Christian Bale, vagy más? Aztán hirtelen előhúzták Michael Fassbendert a kalapból és végül mindenki jól járt.
Fura volt, hogy először ilyen nehezen alakul ez a projekt, hiszen a forgatókönyvíró Aaron Sorkin neve jól csengett. Aztán utólag persze kiderült. Danny Boyle, a rendező ugyanis, utólag elmondta, hogy a Szilícium-völgyben többen, kiváltképp Steve Jobs özvegye, nem akarták, hogy ez a film létrejöjjön és ezért minden követ megmozgattak ellene. Az elszánt készítők viszont akkor is megcsinálták, és a végtermék arra igazán jó, amire született: a néző szórakoztatására.
Persze ez nem az a fajta szórakozás, amit egy vígjátéktól, vagy egy nagy drámai fordulatokkal és látványos elemekkel teletűzdelt epikus mozi adhat. Ez a szolidabb vonal, azoknak, akiket érdekel az Apple és, mint a márkával összeolvadt személy, Steve Jobs.
A Jobs egyik jelenetében szó esik a (véletlen) egybeeséséről – spoiler nélkül ‒, de ennek a filmnek az esetében és a jelölésekkel kapcsolatban erről nem beszélhetünk. A színészi játék ugyanis van annyira jó, hogy leköti a nézőt, még akkor is, ha valójában nem történik semmi a párbeszédeken kívül.
Fassbender ugyanis – bár én személy szerint alapvetően nem szeretem a munkásságát – ebben a filmben nagyot alakít. Így tehát kijelenthető, hogy az Oscar jelölés sem a véletlen műve, de egyben tudható volt, hogy a jelölésnél nagyobb elismerésre a színésznek idén esélye sincs, hiszen DiCaprio Oscarja már régebb óta érett.
Ami viszont érdekes egybeesés, az az, amit Michael Fassbender és Kate Winslet nyilatkozott arról, hogy mennyire valósághű a film. Noha életrajzi műként kategorizálják, mindketten elmondták, hogy ezzel óvatosan bánnának, mivel két személy szűrőjén is keresztül folyt a benyomás Steve Jobs-ról és ez így aligha nevezhető már a valóság lenyomatának. Walter Isaacson könyve alapvetően vitatott, és ez alapján adaptálta a forgatókönyvet Aaron Sorkin.
Kate Winslet – aki ezért az alakításáért begyűjtött legjobb női mellékszereplő kategóriában egy Golden Globe-ot és egy BAFTA-díjat is –, találkozott Joanna Hoffmannal, akinek elvileg a bőrébe bújt a vásznon. Éppen ezért hangsúlyozta, hogy a valós Hoffman és a megformált között azért bőven van különbség külsőleg és karakterben is. Míg Fassbender mondhatni teljesen magára maradt a szereppel és, ahogy azt az Envelope-nak elmondta, csak az elképzeléseire hagyatkozhatott.
Vicces bulvár a kulisszák mögül, hogy mindkét említett színésztől távol áll a technológia világa. Michael Fassbender, noha iPhone készüléket használ, alapvetően távolságtartó az eszközzel és, ha dolgozik, étkezik, vagy valakivel találkozója van, akkor ki is kapcsolja. Mivel az élete nagy része ezen három tevékenység körül zajlik, így meglehetősen sokat van kikapcsolva a készüléke. Azt is elmondta, hogy már vagy 40 darabot veszített el.
Kate Winslet, noha saját maga akarta a szerepet, a számítástechnika cseppet sem az ő asztala. A Steve Jobs forgatókönyvét, amikor elküldték neki csak egy app segítségével lehetett megnyitni. A színésznőnek hárman segítettek ezt letölteni és szerinte, ha túl sokat tartja a kezét a telefonján, biztos, hogy elront, vagy elnyomkod rajta valamit.
Még szerencse, hogy a filmben ilyen jellegű tudásra nem is volt szükségük…
A film azoknak az Apple iránt érdeklődőknek, akik szívesen néznek intellektuális filmeket, mindenképpen ajánlott, mert a hossza és a tény ellenére, hogy kizárólag a párbeszédekre és az ezeken keresztül bemutatott emberi tulajdonságokra épül, tényleg leköti a nézőt.
Kapcsolódó cikk:
Újabb díjat zsebelt be a Jobs film
Golden Globe: A jelölések felét díjra váltotta a Steve Jobs-film