Widow's Bay・AppleTV+

Widow’s Bay avagy az özvegy kikötője, egy álmos kis városka, egy sziget közepén, ami New Englandben helyezkedik el. Mindenki tudja, hogy minél több tengerrel vagyunk körülvéve, az élet annál nehezebb, szélsőséges az időjárás, nagyon nehéz ehhez alkalmazkodni, mindig felkészültnek kell lenni, mert a házunkat bármelyik nap elmoshatja egy nagyobb vihar. Ha mindez nem lenne elég, akkor még legendák is szólnak arról, hogy a sziget el van átkozva, mert szükségletei vannak, emberáldozatok árán tartható fenn csak a biztonságos élet, végül pedig aki ott született az nem hagyhatja el, mert amint túlhajózik a bójákkal jelzett határon, szörnyű kínok között meg fog halni. Nehéz az élet a szigeten, de még nehezebb dolga van a polgármesternek, aki semmi másra nem vágyik, csak hogy egy kicsit híresebbé tegye szeretett otthonát, hogy több turista legyen, több pénzt keressenek az ott lakó honfitársai. Egy szép napon végre nagy lehetőség nyílik meg előttük, ugyanis egy újságíró látogat el hozzájuk a New York Times-tól ...

Természetesen nem volt kérdés, hogy írni fogunk erről a sorozatról, hiszen az AppleTV+ műsorainak legalább a 90%-ról írni szoktunk. Szerencsére a mai napig az Apple készíti a legminőságibb történeteket és remélem, hogy ezt a szokását még nagyon sokáig meg fogja tartani. Bevallom nem igazán tudtam mire számítsak a Widows Bayel kapcsolatban, hiszen azt olvastam, hogy egyszerre vígjáték és egyszerre horror, az igazat megvallva nem igazán szeretem a horror komédiákat, egyrészt mert már nem vagyok tizenhat éves, másrészt azért mert sose szerettem ezt a kategóriát. De a Widows Bay valami egészen más. Ahogyan egy kritikus fogalmazott „a legjobb Stephen King történet, amit nem a király írt”. Illetve számomra ott van benne kicsit minden idők legjobb TV sorozata, a nagymester David Lynch Twin Peaks esszenciája is. Namost, ami kicsit Stephen King és kicsit Twin Peaks, az valljuk be nem igazán lehet rossz ... nem igaz?

Hogy ez pontosan mit jelent? Valami egészen különlegeset, valami egészen egyedit, amihez foghatóval bevallom még nem nagyon találkoztam a filmkritikusi pályafutásom alatt. Ugyanis a Widows Bay amikor vicces akkor nagyon vicces, sokszor szakadni lehet a nevetéstől annyira, amikor viszont félelmetes akkor meg valami rettenetesen vérfagyasztó. Vannak a soriban olyan epikus és legendás horror jelenetek, amik lehet hogy nem eredetiek, lehet hogy visszanyúlnak valami klasszikushoz, például a Ragyogáshoz vagy a Péntek 13-hoz, vagy valami egészen máshoz. De mindezt a rendező és az operatőr úgy teszi, hogy a bennünk rejlő, mélyen eldugott rettegés húrjait megpendítve, azonnal elfelejtjük, hogy az előző jelenetnél még önfeledten kacarásztunk. Ehhez foghatót idáig csak Mike Flannagan volt képes alkotni, ő a dráma és a horror tökéletes harmóniáját fedezte fel. Ez a sorozat ugyanezt teszi a komédia-horrorral. A végeredmény valami egészen különleges és egyedi, érzelem tsunami felső fokon, mesterszinten, ahogy most oly divatos mondani „Absolute Cinema”!

Ennyi dicséret után még szót sem ejtettünk a fantasztikus színészekről és a mesterien megírt karakterekről, akik egytől egyig viccesek és szatirikusak. Olyan karaktereket választottak, akik teljesen belepasszolnak bizonyos sztereotípiákkal megbélyegzett jellemekbe, akik általában egy történet huszadrangú mellékszereplői szoktak lenni. A lúzer, önbizalomhiányos polgármester, akit mindenki gyávának tart, semmibe vesz, csak nevetnek rajta. A csúnyácska, borzalmasan gátlásos, furcsán beszélő és mozgó lány, aki soha senkitől egy kedves szót nem kapott még az életében, akin mindenki csak nevet, összesúgnak mögötte a folyosón és ő csak nyel és nyel, mégis képes kedves maradni. A visszahúzódó, mogorva, antiszociális remete, akit mindenki őrültnek tart, károg, vészjósló dolgokat képes csak mondani, amikor viszont mindezek megvalósulnak és valóra válnak, akkor bizony nincsen más, akihez fordulni lehetne. És akkor ők még csak a főszereplők voltak, ebben a sorozatban mindenki egy pszichológiai eset, akárcsak a Micimackóban, akiket hosszasan elemezni lehet, beszélgetni lehet róluk, mert érdekesek, eredetiek, igaz egyikük sem hős, vagy különleges, vagy kiemelkedő jellem, átlagemberek ők, akik extrém körülmények között akár hősökké is válhatnak.

A Widows Bay nincs mit szépíteni rajta egy instant mestermű, nem véletlen hogy ennyit írnak róla, ennyire rajong érte a kritikusi világ, mert tényleg, valóban és minden kétséget kizáróan egy fantasztikus alkotás. Egyszerre vicces, egyszerre félelmetes, a cinematográfia varázslatos, az operatőri munka kifogástalan, a production value Apple minőség, le se hazudhatnák. A színészek mesések, a zenei aláfestés, a forgatókönyv, a beszélgetések, egyszerűen minden tökéletes. Pár kicsit langyosabb, felejthetőbb résztől eltekintve, az ég világon semmi rosszat nem tudok róla mondani. Nem is csoda, hogy szinte azonnal zöld utat kapott a második évad. Csak bírjuk ki azt az egy évet míg megérkezik ... tudjátok mit? Lehet most rögtön el is kezdem elölről nézni, miért is ne?

Szerintünk: 5/5 | IMDb: 8.3 | Rotten Tomatoes: 98% | Metacritic: 78
Widow’s Bay (season 1 | 2026 -)
Komédia, Dráma, Horror

Rendezte: Hiro Murai, Andrew DeYoung, Samuel Donovan, Ti West
Írta: Katie Dippold, David B. Harris, Alberto Roldán, Neil Casey, Mackenzie Dohr, Colton Dunn, Bobak Esferjani, Kelly Galuska, Emma Ketchum
Zene: David Fleming
Szereplők: Matthew Rhys, Kate O’Flynn, Kevin Carroll, Dale Dickey, Kingston Rumi Soutwick, Stephen Root, K Callan, Jeff Hiller, Neil Casey, Nancy Lenehan, Sipiwe Moyo, Kyle McNeil, Beck Nolan, Chalres Van Flaherty

Játékidő: 10x 40perc

A sorozatot vagy filmet az AppleTV alkalmazáson belül, az AppleTV+ utáni előfizetéssel tudod megtekinteni, az első hét ingyenes utána havi 9.99$, az éves díj 99$. Ha rendelkezel AppleTV+ előfizetéssel, akkor állítsd be és nézd AppleTV-n keresztül, ami az egyik legkényelmesebb, legfelhasználóbarátabb, legelegánsabb felület amivel idáig találkoztam, próbáld ki te is!

Kapcsolódó tartalom:

>>> Eladó AppleTV választék az oldalunkon

>>> Under Salt Marsh sorozatkritika

>>> Imperfect Women sorozatkritika

>>> Invincible sorozatkritika