Mythic Quest: Raven's Banquet・AppleTV+

Kit ne érdekelne, hogy vajon mi történik a színfalak mögött, hogyan készül egy játék, milyen kreatív, elmebeteg elmék kellenek ahhoz, hogy egy játék sikeres lehessen, akár hosszú évekig esetlegesen évtizedekig. Talán a World of Warcraft volt az első olyan MMO RPG játék ami erre képes volt. Bár a Mythic Quest átvezető animációiban az Ubisoftos For Honour legendás jeleneteit láthatjuk, aminek nem túl sok köze van ehhez a típushoz, de valahogy mégis remekül passzol és hozza a nyers brutalitást és véres harcot képviselő stílust. Hölgyeim és Uraim jöjjön akkor a Mythic Quest egy utazás a kreativitás, az önimádat és az önmegvalósítás mezején, egy fergeteges, könnyed vígjáték az AppleTV+ gondozásában.

Bevallom elsőre picikét erőltetett volt a sorozat, de úgy nagyjából már a második részre megszoktam a stílusát és el kezdtem kedvelni a főszereplőket, akikből szám szerint meglepően sok lesz a történetben, így kapásból fel tudnék sorolni vagy kilenc olyan fontos karaktert, akik nagy mértékben befolyásolják a történet vezetését. Ian Grimm (Rob Mcelhenney) az Art Director, egy önimádó, kigyúrt, szuperjóképű szakálmokál, aki igaz tehetséges és nagyon jó ötletei vannak, mégis valahogy képes elérni hogy mindig minden körülötte forogjon, de jó vezetőként szerencsére amikor kell oda tudja tenni magát és tudja mit hogyan érhet el a legpozitívabb hozzáállással. Poppy Li (Charlotte Nicda) minden kocka álma, egy félvér bolondgomba kiscsaj, aki ráadásul a vezető programozó, örökös vitapartnere Iannek, ami valljuk be fekszik neki, a jelenlegi statisztikák szerint ő a legnagyobb kedvenc a nézők körében, nem is csoda hiszen egészen elképesztően jó fej. David Brittlesbe (David Hornsby) lenne a termelésvezető, csak éppenséggel az a baj, hogy senki, soha, semmilyen körülmények között nem fogad szót neki, még az újonnan felvettek teljesen pszichopata és idegbeteg Jo (Jessie Ennis) sem, senki se tiszteli, mindenki átnéz rajta, feminim viselkedésével, anyuci kedvence típusként ez nem is csoda, viszont a maga módján mégis imádnivaló, kedves karakter és nagyon vicces is. C.W.Longbottom (F.Murray Abrah) a Nebula díjas történetíró, aki valahogy mindig képes bárhonnan elővenni a jellegzetes üvegből készült trófeáját, legyen bárhol, csináljon bármit, illetve egészen változatos módon tudja hasznosítani is, mutatva milyen praktikus hogy mindig nála van. Ő egyébként az előző század szülötte, semmihez nem ért, túldramatizál mindent, nem mellesleg alkoholista is és a melóhelyen lakik.

Brad Bakshi (Danny Pudi) az anyagiakért felelős menedzser, ami nagy szerencse ugyanis se lelkiismerete, se pedig lelke nem nagyon van, ez legalábbis a látszat, a legnagyobb meglepetéseket mégis mindig tőle várhatjuk. Megrögzött ellensége Davidnek éppen ezért mindig ő van a célkeresztben, ha valakit szívatni kell. Dana (Imani Hakim) és Rachel (Ashly Burch) a két játékteszter csajszi, ami már önmagában is vicces lévén mindenki tudja, hogy a csajok többsége utálja a játékokat, az ő bimbódzó barátságuk, ami lehet idővel valami többé alakul majd, romantikusan mozgatja előre a történetet, a finoman adagolt enyhén leszbikus vonal szépen van tálalva, egyálalán nem zavaró sem a szemnek sem a léleknek. Ashly Burch egyébként vicces mert az egyik történetíró is egyben. Végül pedig de nem utolsó sorba ott lesz Pootie Shoe (Elisha Henig) aki minden játékkészítő rémálmát képviseli, azt a nagyjából tizenkét éves streamer kissrácot, akinek a véleményén múlik minden játék jövője, köszönhetően a több milliós követő tömegnek, játékok sorsa és jövője múlik azon mit mond éppen egy játékról. Mondanom sem kell hogy ez minden fejlesztő rémálma, elég csak a nevét megnézni, „kakis cipő”.

Mint az gondolom a szereplők bemutatásából is érezhető, a helyzetkomikum és a szereplők közti remek kémia számtalan fergeteges pillanatnak ad helyet, a Mythic Quest egy piszkosul jó vígjáték, amit mindegyik nagynevű külföldi kritikus magas pontszámokkal értékelt, nem is csodálom ahogyan azt sem, hogy mindenki tűkön ülve várja a folytatást. Különösen élvezetes azoknak az embereknek akik maguk is gémerek és pontosan tudják mivel jár ez az élet. Az Ubisoftos kamuátvezetők is állatira hangulatosak, nagyon tetszett hogy figyeltek a valódi gémerekre és arra hogy hiteles legyen minden a játékkészítéssel kapcsolatos információ, a játékon belüli vásárlások, a F2P model, az NPC-k és még sorolhatnám. A sorozat eredetileg kilenc résszel jelent meg februárban, de a jelenlegi igencsak egyedi helyzetre való tekintettel a napokban kijött egy tizedik „Karantén” című extra rész, ami felteszi és rá is vés egy hatalmas nagy pontot arra a bizonyos i-betűre. Az utolsó rész igazi fanservice, érezhető rajta az a laza könnyedség, aminek a szellemiségében az egész sorozat készült. Lelkesítés mindenki számára, aki nehezen veszi ezeket az időket. Azt gondolom mondanom sem kell hogy nekünk gémereknek nevetséges ez az időszak, hiszen képesek lennénk hónapokig ki se mozdulni otthonról és egy Mythic Questhez hasonló játékkal nyomulni. Csak legyen mindig internet és elég pizza. Az utolsó rész egyszerre vicces, megható és a vége egészen elképesztően fergeteges, Ian kommentje pedig a végén szerintem már sok mindenkinek megfordult a fejében: „Fuck You Corona Virus!!!” Hát Fuck You … kitartottunk, képesek voltunk rá és büszke vagyok mindenkire, aki betartotta a szabályokat, mert ennek köszönhetjük hogy valószínűleg hamarosan vége van ennek az őrületnek.

Szerintünk: 4/5 | IMDb: 7.5 | Rotten Tomatoes: 88% | Metacritic: 73
Mythic Quest: Raven’s Banquet (season 1)

Rendezte: Todd Biermann, David Gordon Green
Írta: Ashly Burch, Charlie Day, Megan Ganz
Zene: Takeshi Furukawa
Szereplők: Rob McElhenney, Ashly Burch, Jessie Ennis, Imani Hakim, David Hornsby, Charlotte Nicdao, Danny Pudi, F.Murray Abraham, Elisha Henig

Játékidő: 10x 28perc

A sorozatot vagy filmet az AppleTV alkalmazáson belül, az AppleTV+ utáni előfizetéssel tudod megtekinteni, az első hét ingyenes, utána havi 4.99$, az éves díj 49.99$.