Egy iPhone vásárlás története

Jobb előre megegyezni abban: mindegy, hogy az ember iOS vagy Android eszközben gondolkodik, mindkét rendszernek megvannak a maga előnyei és hátulütői. Nem ott voltam, ahol mesélték… Tapasztaltam. Ezért szerintem, csak erre, vagy csak arra esküdni már eleve szubjektív. Manapság a telefonvásárlás is egy kicsit olyan, mint bármi más. Akármit akarsz venni, elő fog keveredni egy olyan ismerős, aki szerint „shit” és óva int tőle. De lesz olyan is, aki az egekig dicséri, hogy aztán rádöbbenhess, jobb, ha csak magadra hallgatsz, és azt veszel, amit akarsz.

Egyébként még soha életemben nem gondolkodtam semminek a megvásárlásán ennyit. Általában tudom, hogy mit akarok, és aztán előbb utóbb eljutok oda, hogy azt meg is szerzem. Itt viszont határozottan bizonytalan voltam, hogy akarom-e. Aztán döntött a „szakmai” prioritás. Nem írhatok úgy tovább almás cikkeket, hogy nem kötődöm a márkához egy iPadnél erősebben. Így végül csak megszületett a döntés, legyen a 6s a flotta építésre.

További vallomás: nem állítom, hogy a divathoz való erős kötődésem nem nyomott a 6s mellett egy erőset a mérleg nyelvén, mert bizony a specifikációk nem nyűgöztek le annyira, hogy azok megtették volna a magukét. Igaz, a 4K-s videó opció és a Live Photos azért izgatták a fantáziám a szoftver és a hardver jól ismert finom kis együttműködése mellett.  

A szolgáltatómtól némi nyomásgyakorlás után kaptam egy tűrhető ajánlatot, ami szintén nem volt annyira jó, hogy ne gondolkodtam volna tovább a váltáson, de mint kiderült más ajánlatokkal is kb. ide érkeztem volna, így megspóroltam magamnak egy számhordozást. Kezdtem beállni irányban egyenesen a 6s felé, de mégis nehezen indultam el.

Végül elérkezett az idő, de a sors úgy hozta, hogy a vásárlás napján a kezembe került egy Sony Z5 Premium és egy Galaxy S7 (és a S7 Edge is). Ez a sakk-matt szitu. Miért? Mert mind a két készülék specifikációi brutál erősek. A Sony 4K-s kijelzője és a Galaxy OLED-je is az a fajta, aminél kicsit tátva marad az ember szája. Ráadásul miután mindegyik készülék az ember kezében volt, a legdurvább, hogy az iPhone korábbi nagy vonzereje, a külseje, már csak a futottak még kategóriában nyomul. Ezért ugyan bizonytalan léptekkel és a zárás előtt háromnegyed órával, de megérkeztem a szolgáltatóhoz, még épp, hogy beengedtek előfizetést hosszabbítani.

Vívtam egy harcot magammal a színen is. A csajok nagy része hazai, és nemzetközi szinten is, rozéban nyomul, úgyhogy bár tetszett az is, inkább az asztroszürke mellett döntöttem, azzal a kitétellel: kerül majd rá egy rozé színű tok, hogy ne nagyon lógjak ki a sorból… Vicc nélkül, a valódi ok az volt, hogy 4 éve folyamatosan fehér telefonom van. Annyira untam már a fehér képét nézni a drágáknak! Valami másra vágytam.

Szóval, így állunk most egy hét után a 6s és én. Még vannak viták, nem tagadom, összességében jók vagyunk, ő nagyon gyors és ezt igazán szeretem benne. De azért bevallom, még előfordul, hogy titokban odakacsintok a S7-nek. Kíváncsian várom, mit gurít Tim Cook márciusban és szeptemberben… Ez így ugyanis nem lesz jó!