2020 Április・Apple Arcade

Alkalmazások - Játékok   |   2020.04.22 - 09:16   |   Írta: Ca$h   |   304
22. ápr 2020 Április・Apple Arcade

Jöhet akkor az áprilisi Apple Arcade csemegézés?

Scrappers:

Ahogyan az várható volt a Földet teljesen ellepte a sok szemét, a bolygó szinte lakhatatlanná vált, szóval az emberek egy elkeseredett próbálkozással összegyűjtöttek minden mocskot és egy hatalmas űrhajóban kilőtték a világűrbe. de sajnos valami meghibásodott, a hajó visszazuhant, felrobbant és ebben a gigantikus tűzviharban kihalt az emberiség. Bolygónkon immáron a gépek uralkodnak, továbbra is szemét van mindenhol, tulajdonképpen a szemét lett az új fizetőeszköz. Szemétgyűjtő kartelek jöttek létre, valahogy meg kéne találni a balanszot ebben a fura helyzetben, a kétségbeesett idők kétségbeesett terveket követelnek, a szemetes robotok lettek az újkor hősei. Rajtunk múlik a bolygó jövője. A Scrappers egy klasszikus árkád verekedős játék, balról-jobbra szkrollozós bunyózásra és gyűjtögetésre lehet számítani. Egyszerre akár négyen is tolhatjuk. Feladatunk minden esetben az lenne, hogy a lehető legtöbb szemetet összeszedve bedobáljuk a felszedett cuccokat a pálya közepén lévő kamionba. Ezt persze folyamatosan meg akarja akadályozni valaki, ilyenkor verjük szét az arcát majd dobjuk őt is a szemétbe, lévén emberek már nincsenek csak robotok, mindenből pénzt tudunk csinálni. Számtalan pálya, kihívás, co-op küzdelmek várnak ránk, miközben kedvenc robotunkat tápolni is tudjuk kívülről belülről, fegyvereket vásárolva nekik. A Scrappers hozza az elvárt beteg Apple Arcade szintet, jól indítja a hónapot.

Első Benyomás: 4/5

 

Legend of the Skyfish 2:

Egy évszázad telt el azóta, hogy a legendás harcos Vörös Horog (Red Hook) legyőzte a félelmetes Skyfisht, több generációs harcos követte őt hogy védelmezzék bolygónkat, de egy új veszély vetette árnyékát ránk és a végtelen harcban egymás után veszett oda mindegyikük. Már csak ketten maradtak, a mester és a tanítványa, hogy megakadályozzák, hogy örök sötétség borítsa be világunkat. Az első résszel tavaly nyár végén ismerkedhettek meg a Playstation és Xbox játékosok, igaz a kritikusok eléggé szőrös szívvel bántak vele, amikor pontozni kellett, ennek ellenére az emberek nagyon megkedvelték ezt az egyedi kis akció-ügyességi-logikai játékot, ahol a különleges kis horgászbotunkat a létező minden módon hasznosítani tudjuk. A Skyfish 2 első blikkre valóban nem tűnik valami túl nagy eresztésnek, de elég vele öt percet játszani és rögtön elkapjuk a fonalat. Egyik küldetés jön a másik után, szépen lassan felfedezzük az egész világot, megtanulunk harcolni, kitérni, használni a többfunkciós botunkat. Meglepően nagy kihívás tud lenni, már akár egy óra játék után is. Vérbeli platformer játék, ami kellően tartalmas és tele van meglepetésekkel is. Nyersanyagokat farmolva, egyre jobb fegyvereket és ruhákat tudunk magunknak csináltatni, hogy a végén teljesen felfegyverkezve mi lehessünk a következő legenda, akiről történeteket mesélnek majd ...

Első Benyomás: 5/5

 

Spyder:

A cím Spyder már önmagában is beszédes és ötletes, sajnos magyarra frappánsan lefordítani csak Geszti nagymester tudná, a lényeg, hogy a Spy kémet jelent a Spider meg pókot, ezt a kettőt összehozni több mint zseniális. A játék olyan szinten profin meg van csinálva, hogy nem is értem mit keres itt az egyszerű kis cuki árkád indijátékok között. Nekem rögtön a legendás Room sorozat jutott róla eszembe, ahol ugye három dimenzióban forgatható rejtélyeket kell megoldanunk, mindenféle gombokat és kütyüket kapcsolgatva, logikai feladványokat megoldva. Az ha egy játék a Roomot utánozza és még ráadásul jól is csinálja tuti recept a sikerhez. A Spyderben a szám szerint nyolcas ügynököt irányíthatjuk, a kamerát kedvünkre pörgethetjük körülötte, de a játék maga is nagyon ügyesen igyekszik a TPS nézetet tartani, szóval ha nem akarunk rondán eltévedni akkor csak engedjünk neki. Pókunk ugyanis alig pár centiméter nagy, szóval hozzá képest minden hatalmas lesz még egy kávésbögre is toronyként magasodik felé. Logikus hogy ilyen pici, különben könnyű lenne észrevenni. A küldetések amiket kap igencsak komolyak, az ember nem is gondolná hogy képesek leszünk megoldani, pedig igen. Pókpali kütyüarzenálja igencsak tágas, igaz sajnos nem tudunk mindent kedvünkre szabadon használni, mert a készítők nagyon ügyesen korlátoznak és egyben terelgetnek is minket például egy-egy csúszós talajjal, vagy biztonsági kamerával és még sorolhatnám az ötletesebbnél ötletesebb dolgokat. Akkor járunk a legjobban ha követjük a beépített GPS-ünket és bízunk benne, hogy a kis pók haver mindig tudni fogja mit kell csinálni. Nem is mennék mélyebben bele a dolgokba, mert ezt egyszerűen látni kell, ki merem jelenteni, hogy az eddigi játékok közül ez lett a legminőségibb, nem is csodálkoznék ha kiadnák a nagytesókra (PS, Xbox, PC). Must try kategória!

Első Benyomás: 5/5

 

Roundguard:

Az Angry Birds egyértelműen nagy hatással volt a játékiparra, végtelenül egyszerű ötlete, még akkor is ha nem volt eredeti, kétségtelenül meghódította a világot. Viszont az ötlet maga nem volt olyan örökérvényű amilyennek hittük, számtalan folytatás után folyton csak kopott és kopott a hírneve és minősége, mégis vannak játékkészítők akik megpróbálkoznak utánozni a nagy elődöt. Ilyen a Roundguard is, játékmenetében szinte egy az egyben Angry Birds, a különbség csak annyi hogy nem balról jobbra lőjük ki emberüket, hanem felülről lefelé egy hatalmas nyílpuskából. A kis szakállas bárdos harcos meglepően jó kedélyű, nem sok minden van ami a hangulatát lerombolná, ezt folyamatosan hallani is fogjuk ahogy hümmög, nyammog, kurjongat esetenként, bevallom öt perc után már lehalkítottam a játékot annyira zavart, pedig a többi hang nagyon jó lenne, lenne ha nem lenne lehalkítva ugye. Emberünk körönként tízszer tud támadni, ha fogyóban lenne az élete szedjünk fel pár piros löttyöt. Lesznek speciális képességei is, olyanok mint a pörgős ütés, ezzel jóval nagyobb kárt tudunk okozni az ellenben, de ehhez már manára lesz szükség ami villámgyorsan el tud fogyni. De ne búslakodjunk, mert erre meg ott lesznek a kék löttyök. Ha végeztünk egy pályával, a képernyő alján a halálos tüskék kincses ládákká változnak, amiket kinyitva mindig találni fogunk valami varázstárgyat vagy felszerelést, ha esetlegesen már lenne jobb rajtunk akkor a felvétel (equip) helyett váltsuk inkább be aranyra. Számtalan folyamatosan nehezedő pálya fogja várni az érdeklődőket, maximalisták le fognak izzadni rendesen, lévén mér negyed óra játék után is nagyon be tudnak nehezedni az események. A Roundguard véleményem szerint egy kellemes, közepes próbálkozás meglovagolni egy ötletet, ami mára már szinte halottnak számít ... de kipróbálni azért még érdemes.

Első Benyomás: 3/5

 

Fallen Knight:

A Fallen Knight esetében különösen nagy bajban voltam, mert adott egy kis árkád Hack&Slash, ami konkrétan az egyik kedvenc stílusom. Kellemes történet, állati jó grafika, összetett, komplex irányítás ami sikít egy kontrollerért (ha nincsen egy sem amit használhatnál nagy bajban leszel, inkább bele se vágjál). Ugyanis a tapiképernyővel ezt a játékot játszani teljes mértékig lehetetlen. Ez már rögtön az első Boss fightnál ki fog derülni. A játékon odáig is érezni lehetett hogy nem éppen piskóta, de amikor eljutunk a főnökig kb. a játékosok 90%-a abba fogja hagyni. Egészen egyszerűen nem ezt várjuk az Apple Arcade-tól, az egyik dolog hogy nehéz, piszkosul nehéz, de tapiképernyővel játszhatatlan, kontrollerrel meg sajnos nem elég gyors a reakcióidő ahhoz hogy tényleg legyen esélyünk. Mint a legtöbb játékban manapság, a parry lesz a legfontosabb mozdulatunk, ez gyakorlatilag a kivédés és ellentámadás, ha sikerül elkapni azt a pillanatot amikor éppen hogy nem ér el még minket a támadás. Ha ebben nem vagyunk jók, esetlegesen még gyengék is, akkor ne is vágjunk neki a kalandnak. Igen ám, de ez a mozdulat maximálisan pontos reakcióidőt várna el a játéktól. Ami működik a Dark Soulsban, vagy a Sekiróban, az még egy Jedi Fallen Ordernél sem tudott pontosan összejönni, gondolhatjátok, hogy ennél a kis árkád címnél meg végképp nem. Kár érte, mert igazán ígéretes lehetne. Szívem szerint közepesre értékelném, de az irányítás miatt sajnos nem kaphat többet kettőnél.

Első Benyomás: 2/5

 

Tales of Memo:

Na tessék, ebben a hónapban is belefutottunk egy igazán eredeti kis játékba. Először is a Tales of Memo grafikája nagyon egyedi, aranyos és két pillanat alatt bele lehet szeretni. Memo egy kis sarki róka, aki azt a feladatot kapta, hogy a környéken szörnnyé változott kis haverjait visszaváltoztassa állatkákká, mégpedig egy jó kis hócsata keretében. Minden ellenfelünk el lesz látva egy számmal, az a HP-ja. A hógolyónk sebzését meg ládák nyitogatásával és párosításával tudjuk növelni. Ha látunk magunk körül egy világító kört, az azt jelenti hogy hamarosan meg fognak támadni, ahhoz hogy ez ne történjen meg mindenképpen nekünk kell hamarabb támadni. Ezek a dolgok eleinte nem fognak különösebb nehézséget okozni, hiszen a ládáknak más a színe, könnyű őket párosítani, de amikor találkozunk egy komolyabb ellenféllel, az előtte lévő ládák meg mind ugyanolyanok, akkor már bizony ketyegni fog az óra rendesen. Ráadásul a készítők idővel jócskán megnehezítik  a dolgunkat, például pajzsokkal amik az ellenfelünket védik, amin csak akkor tudunk átlőni, ha matematikailag ez lehetséges, például lesz hogy egy adott számot kell eltalálni, lesz hogy a kacsacsőrt kell hozzá figyelni, tehát ha a pajzs ezt mutatja: 2> akkor nyilvánvalóan csak akkor jutunk át rajta, ha az eredményünk kettőnél több. Lesznek kérdőjeles ládák amiknek az eredménye másodpercenként változik, nekünk kell a megfelelő pillanatban leállítani. Ha mindez nem lenne elég akkor előfordulhat hogy bár mindent jól csináltunk, de elfogytak a ládák és az ellenfelünknek maradt még élete, mi meg nem tudunk több hógolyót dobni. A Tales of Memo egy nagyon élvezetes kis logikai ügyeségi játék, ami képes hosszú időre lekötni az embert, bele se merek gondolni hogy később még milyen komoly agytorna feladványok lesznek benne. Egy biztos, aki gyenge matekból az távolról kerülje el a játékot.

Első Benyomás: 4/5

 

Yaga:

A Yaga úgy van megcsinálva mint ha valami népmese lenne, erre emlékeztet a grafikája, a hangulata és a rímekben szőtt párbeszédek is. Az első perctől fogva érezni rajta hogy valaki a szívét lelkét beletette hogy olyan legyen amilyen. A kicsit keserkés fekete humor ami végigkíséri, egészen egyedivé teszi. Főhőse Ivan a félkezű kovács akinek a szerencsétlensége olyan szinten legendás, hogy szinte már szerencsésnek is mondható, mert az már abszurd ami folyton vele történik. Elindul hát, hogy a dolgok végére járjon, útját végigkísérik a gonosz boszorkák, akik nem győzik elé állítani a nagyobbnál nagyobb akadályokat. De Ivan jókedélyét nem nagyon lehet letörni. Stílusát tekintve egy akció-RPG-vel lesz dolgunk, rengeteg beszélgetéssel, keresgéléssel, küldetésekkel és időnként harcokkal megtűzdelve. Engem sajnos nem fogott meg annyira, de ettől még nem lehet elvenni a neki járó érdemeket.

Első Benyomás: 4/5

 

 

Ennyi fért most ebbe a hónapba, remélem azért tetszett a kis csokrunk, találkozunk egy hónap múlva. Sziasztok! A játékokat az Appstore-ban található Apple Arcade-re való előfizetés után lehet letölteni és kipróbálni. Az első hónap ingyenes, utána havi 4.99$, az éves díj 49.99$.




Kommentek megjelenítése