Az Apple lufi - szubjektív
Mostanra óriásira sikerült fújni. 10 millió eladott telefon az első hétvégén! Tömött sorok, hamar kiapadó készletek az üzletekben, csalódott mindenre elszánt vásárlók. Játék a vevőkkel.
Megtehetik, hát megteszik. Pedig nem adnak semmi újat az „új” iPhone 6 esetében. Ez most más! - mondják, és a vásárlók elhiszik. Más, mert javítottak egy cseppet a kamerán, vagy más, mert nagyobb és új dizájnt kapott? Ettől lenne más? Más, mint az eddigi iPhone-ok? Vagy továbbra is annyira más, amennyire kezdetben különbözött az iPhone a többi okos telefontól?
Vitatkozni ízlésről, ahogy azt már korábban is írtam nem lehet. Van, akinek ez tetszik, van, akinek az. Egy dolog viszont ízléstől függetlenül tény marad. Sokan, akik régen az Apple-t pont, a miatt a „szükséges plusz” miatt szerették, ami megvolt benne, most pont ennek a hiányától húzzák el a szájukat és gondolkodnak el azon, hogy akkor mit is kéne venni.
Amikor a folyamatokat szemléljük szerintem fontos elkülöníteni az Apple felhasználó bázisát az Egyesült Államokban és a világ többi részén. Az USA-ban a kedvezőbb árszabás és a felhasználóbarát felületek miatt váltak igazán tömegcikké a gyártó termékei. Európában viszont más a helyzet. Itt az Apple „mássága” egészen új értelmet nyer. A vámoknak és adóknak köszönhetően, mire ideér egy Apple termék, bizony erősen borsossá válik az ára, vagyis egészen más okból vásárolják őket. Kezdetben leginkább a grafikai és zenei megoldásokra optimalizált gépeket bizonyos szakmák kapták fel és használták előszeretettel. Később viszont szélesebb körben is terjedni kezdtek, különösen a hordozható számítógépek, de pont az ár volt továbbra is a távoltartó erő. Az iPhone megjelenésekor viszont egy egészen új faktor is szerepet kapott: az elkülönülés vágy az egyénekben. Egy telefon más, mint egy laptop. Az sokkal többet van szem előtt, sokkal többen látják, szinte az öltözékünk része.
Voltak, akik a tömegcikkektől eltérő termékeket akartak használni mind megjelenése, mind tudás tekintetében. Bár az okos telefonokkal más gyártók is próbálkoztak, mégis az Apple hozott valami egészen különlegeset. A termékek minősége, jó használhatósága, a technikai újdonságok, valamint az egyedi megjelenése, kombinálva a magas árral valóban elkülönítette azokat, akik ezt használták, ezáltal kivívva a környezetük csodálatát. Beindult hát a folyamat, egyre többen akartak és a növekvő kereslet megoldásokat szült, hogy egyre többen hozzá is juthassanak Európában is. Végül pedig eljutottunk a mostani szintre. Már nagyon sok embernek van, és szinte az tud elkülönülni, aki nem áll be a sorba.
Gondoljunk csak a videóra, amiben gyerekek vallanak arról, hogy már csak az valaki a közösségben, akinek iPhone-ja van. Ütközik egymással két tényező: az egyik oldalról ott vannak azok, akik egyenlőségre törekednek, vagyis azzal akarnak „valakivé” válni, hogy ilyen készülékük van. Mintegy „üldözve” ezzel azokat, akiket egyenlőbbnek gondolnak. Másfelől ott vannak, akik elkülönülésre vágynak és az iPhone ezt már nem tudja nekik biztosítani.
Ők azok, akik már látják azt, amit a többiek vagy nem vesznek észre, vagy csak nem akarnak észrevenni. Régen az Apple nem csak azért volt nagy, mert saját utat járt, saját fejlesztésekkel, hanem azért is, mert a cég termékeinek volt egy egészen sajátos karaktere. Az, amit az elkülönülni vágyók észrevettek és szerettek. A legfőbb cél, a profitszerzés mellett, mindig volt tartás és volt egy innen tovább semerre pont. Nem a piaci igények irányították, hanem a cég szabta a piaci igényeket. Hű, de jól néz ki! Nekem is kell. Hű, de jól működik! Nekem is kell. Hű, de minőségi! Nekem is kell. Nem pedig: xy-nak is van, de menő! Nekem is kell!
Mindig az egyediség érzete lengte körül a márkát még akkor is, ha annyira elterjedt volt a tengerentúlon és több milliós eladásokat produkáltak. Az Apple a saját útjait járta és ennek megkérte az árát, de ez rendben is volt így. Akik az Apple-t követték azok ezért tették.
Most viszont nem a saját útjait járja, hanem a nép útját. Ha a nép új iPhone-t akar, akkor a nép új iPhone-t kap. Mindegy, hogy a modell még igazán nincs kész, akkor is piacra kerül. Nem számít az igénytelenül kilógó kamera, sőt az sem, hogy komoly kérdéseket hagy maga után a minőség, ha csupán zsebben való hordástól elhajlik a készülék. A dizájn ugyan kiforratlan és még csak az egyediség látszatát is kerüli a forma. De mindez nem számít! A látszat maradjon, tűnjön úgy, hogy minden a régi, minden ugyanaz. Mi ugyanaz a cég vagyunk, ugyanazt adjuk, mint eddig. Pedig ez közel sincs így.
Így, azok a kétségbeesetten elkülönülésre vágyók, akik már a termékben sem látják azt, amit régen mit tehetnek? Sorban állnak. Azzal, hogy nekik először jut, még különlegesek lehetnek, még talán kiríhatnak valamelyest. 6 milliárdból 10 millió? Mi az? Hogy ez csak az első hétvége, amit legalább egy évnyi forgalmazás követ az új iPhone megjelenése előtt? Igen.
Szegény, szegény Steve Jobs.
