„Ájvacs” – Majd meglátjuk!
Az almás világ hívői tűkön ülve lesik az iPhone 6 és az iWatch érkezését és a pletykák szerint akár már nem is kell olyan sokat várni. Mégis, amíg nincs hivatalos megerősítés vagy maga a bemutató el nem jött, felesleges bármit is tényként kezelni. Muszáj már itt az írás elején leszögezni, hogy ezen cikk írója oltári nagy baromságnak és újságírói bakinak tartja olyasmiről írogatni érdemben, amiről nincsenek tények, csak találgatások.
Tehát ennek a cikknek nem célja, hogy bármiféle találgatásba bocsátkozzon az ügyben egy még meg sem jelent műszaki cikk paramétereit vagy külsejét illetően, inkább csak szeretném úgy körbejárni a témát, hogy az eddigi tényeket vegyem alapul és az elvárásokat tekintsem át.
Tény az, hogy a viselhető műszaki eszközök őrült számban kezdenek megjelenni a piacon. Az egyik ezt tudja, a másik azt, még sincs egy sem, ami kiemelkedne a tömegből. Ugyanakkor van egy óriási hajtóerő ezen eszközök esetében, mégpedig az az elvárás, hogy ha már magunkon hordjuk, mint például egy órát, akkor a külseje legyen olyan, ami könnyedén beilleszthető az általános viseletünkbe, értsd a ruházatunkba. Viszont a gond is itt kezdődik, ugyanis sokan sokféle ruházatot viselnek és nehéz egy olyan terméket elképzelni, ami ugyanolyan jól mutat egy öltönnyel vagy kosztümmel, mint mondjuk egy farmernadrággal.
A küldetés ugyanakkor nem lehetetlen, mert óra- és ékszergyártók is képesek voltak ilyen termékeket létrehozni és például az iPhone is olyan termék, ami egy hasonló problémára adott választ, bár inkább a használhatóság terén. Hiszen a kezelése nem kihívás egy rosszabb műszaki érzékkel rendelkező valakinek sem, míg tartogathat újdonságokat haladók számára is, (közben pedig jól mutat öltönnyel, farmerral egyaránt).
Egy viselhető műszaki eszköznek tehát sokkal több szempontnak kell megfelelnie, mint egy telefonnak. A kulcsszó ebben az esetben a kényelem. Ez a hajtómotorja az egész terület felvirágzásának. Túl azon, hogy az átlag felhasználó olyan, mint a kulcsos gyerek: amit nem aggatnak rá a szülők, azt elveszíti. Vicc nélkül számtalan olyan helyzet létezik, amikor könnyebbséget jelentene, ha úgy tehetnénk meg bizonyos dolgokat, hogy szabadon használhatjuk mindkét kezünket és nem kell legalább az egyikkel fogni valami kütyüt.
Tehát a távoli jövőben (egy messzi, messzi galaxisban) egyszercsak már nem lesz iPhone, meg iPad, hanem akár a ruházatunk része lesz mindez.
Jelenleg, 2014-ben, viszont még azt láthatjuk a viselhető műszaki eszközök piacán, azon túl, hogy gyerekcipőben jár, nincs egy igazi vezető, kiemelkedő termék. Mint mondjuk a mobilpiacon az iPhone. Steve Wozniak a CNET-nek hajlandó volt e-mailben válaszolni néhány kérdésre és ebben leírta, hogy a cég pontosan azt akarja elérni ebben a termékkategóriában is, amit az iPhone-nal véghez vitt: kiemelkedő akar lenni és lehetőleg a legnagyobb a piacon. Azt akarják, hogy az emberek azt érezzék, nekik ez kell.
Mert egyelőre ezekkel a viselhető kütyükkel kapcsolatban, ugyan van, aki úgy érzi, hogy neki ez kell, de van a nagytöbbség, aki vállat von. Okos óra? Jó. De minek? Számomra tehát mindenképpen kérdéses, hogy jellegéből fakadóan megérett-e már ez az egész annyira, hogy ebben a kategóriában valóban lehetséges-e egy zászlóshajónak minősülő terméket létrehozni.
Az biztos, hogy ha valamelyik cégben megvan a potenciál A TERMÉK piacra dobásához, az az Apple. Sőt, immár a csapata is megvan mindehhez. A CultofMac rámutatott egy cikkében, ahhoz, hogy tudd mire készül egy egyébként titkolózó cég, érdemes figyelni, hogy kiket vesz fel. A Morgan Stanley kimutatásai szerint az Apple-nél 17 felvett emberből 9 a viselhető technológiákhoz kapcsolódóan a divat, vagy az egészségügy területéről érkezett a céghez. Köztük jöttek néhányan a Nike Fuelband fejlesztői közül, de érdemes megemlíteni a Burberry-től igazolt Angela Ahrendts-et, vagy a Yves Saint Laurenttől érkező Paul Deneve-et.
A kérdés tehát nyitott. Az iMore-os Rene Ritchie összegyűjtötte, hogy mi mindennek is kéne alapvetően egy olyan viselhető okos eszköznek megfelelni, ami már tényleg kiemelkedne a tömegből. Az ő szempontjai szerint fontos az alapvető funkció, amit azért a legtöbb jelenleg kapható okos óra tud: a telefon jelzéseinek a megjelenítése, de ugyanakkor Ritchie szerint lényeges lenne a felcserélhetőség magával a telefonnal. Ebben pedig szerintem nagyon is igaza van, hiszen az egész dolognak semmi értelme, ha a telefont is állandóan magunkkal kell citálni. Ez viszont komoly technikai kérdést vet fel, hiszen a Bluetooth bizonyos hatókörön kívül nem működik. A viselhető eszközünk kéne, hogy távirányítási funkciókkal rendelkezzen, vagyis a kapcsolódó okos eszközök tekintetében, kezdve a lámpakapcsolótól, a garázskapu nyitásán át, akár például olyan játékvezérléséig, mint mondjuk egy konzol kontroller. Ezekhez jönnének a sport és egészségügyi funkciók és mindezt úgy kéne megoldani, hogy a telefon adatok biztonságban tudhatóak legyenek. Végül pedig, hogy az egyre jobban terjedő mobilfizetésrekre is alkalmas funkciót tartalmazzon.
Ehhez én még hozzácsapnám a vízállóságot és akár az anyag erősséget, tűrőképességet, hiszen ha valamit a karunkon hordunk, vagy akár még sportolunk is vele, az bizony strapabíró darab kell, hogy legyen. Mindezek mellé pedig a fent már említett ruhatárba integrálás sem utolsó.
Hát persze, meg még mit ne? Azért így végigtekintve a listán, különösen úgy, ha számba vesszük a technika jelenlegi állását, eléggé lehetetlen küldetésnek tűnik egyelőre a kivitelezése egy ilyen komplex kütyünek. Már az elején leszögeztem találgatásokba nem megyek bele, így nincs más hátra, mint kivárni, hogy az elvárásokból végül mit valósítanak meg, és az a piacon mire lesz elég a terméknek.
