Miért is szeretjük és használjuk a hangulatjeleket?

Néha azon kapom magam, hogy hivatalos levelek, vagy akár egy cikk megírásakor, vissza kell fognom magam, nehogy leüssem a megszokott billentyűket és odavarázsoljak a szövegbe (elejére, végére) egy emojit. Sms-ben, Viber üzenetekben már talán meg sem tudnék lenni a kis arcok, vagy a még kifejezőbb matricák nélkül, és az érkező jelecskéket szemlélve nagyon úgy tűnik, hogy ezzel mások is így vannak.

Andrea Ayres-Deets részletes cikkében sok érdekes információt oszt meg az olvasóval a hangulatjelek mögötti folyamatokról. Vajon miért ilyen népszerűek? Miért szeretjük és használjuk őket?  

Egy tanulmány szerint 2013-ban megfigyelt öt hónap alatt összesen 1,7 milliárd alkalommal használtak hangulatjeleket a Twitteren. Gondoljunk csak bele, ha az összes közösségi oldal hangulatjeleit összeadnánk, vajon hány milliárdra rúgna a számuk!

Alapvetően a hangulatjeleket azért találták ki, hogy az arcon kifejezett érzelmeket közvetítsék a billentyűzet karaktereivel megjeleníthető formában. A manapság használatos kis piktográfiák viszont már bőven meghaladták ezt.

Talán magyar felhasználók számára sem ismeretlen kifejezés az iTunes áruház alkalmazásai köréből az „emoji” szó. A hangulatjeleket angol nyelvterületen hívják így, bár ez valójában egy Japánból átvett kifejezés és azt jelenti kép és levél.

Ez eddig tiszta, de miért kellenek ezek a kis emojik nekünk ennyire? Mi visz rá a használatukra?

A hangulatjelek segítik a kommunikációt.

Aronson egy teljes könyvet szentelt annak bemutatására, hogy az ember társas lény. A másoktól kapott visszacsatolásaink révén tudjuk beazonosítani magunkat. Antropológusok szerint folyamatos az igényünk az interakcióra. Nyelvünk fejlődésével állandóan keressünk a kommunikáció egyre jobb, gyorsabb, könnyebb módjait gondolataink és érzéseink közvetítésére. Pontosan ebben segítenek minket a hangulatjelek.

Az alapvető, szemtől szemben kommunikáció során ugyanis használjuk a nem verbális eszközeinket is, mint az intonálás, a gesztusok, az arckifejezések és a testbeszéd.  Mindegyik segít megértenünk az üzeneteket, amit a másik ember közvetít felénk, illetve őt is segítik abban, hogy megértesse önmagát velünk. Viszont, ha bármilyen eszközön keresztül folytatunk kommunikációt, nem verbális jelzéseink korlátozódnak.

Elég sok félreértésre adnak néha okot az e-mailek és a szöveges üzenetek, amiknek súlyával és hangulatával a küldő számára ugyan egyértelmű, de a befogadó, a vevő, nem feltétlenül értelmez ennek megfelelően. A hangulatjelekkel viszont képesek vagyunk valamilyen szinten kitölteni ezt a kommunikációs űrt.

Kutatók kísérleteket végeztek a hangulatjelek jelentőségéről és azt tapasztalták, hogy használatukkal szívesen élnek a megfigyelt alanyok, másrészt hatékonyabb és számukra kielégítőbb is egy-egy adott írásos probléma megoldása. A hangulatjelek kizárják a kétértelműséget, erősítik a jelentést.

Úgy tűnik, hogy nekünk, embereknek, bizonyos szinten szükségünk is van az érzelmeink kifejezésére. A jó emberi kommunikáció elengedhetetlen feltétele a társasági intimitás. Ez viszont a technikai forradalom nyomán egyre inkább csökkent, hiszen a kommunikáció számítógép uralttá kezdett válni. Az arctalanság eleve nehezítette a megfelelő kommunikációt, valamint a mellette érzékelhető gyorsulási tendencia, ami a megfogalmazások tömörségére késztet, szintén nem kedvezett ennek.

A hangulatjelek fokozzák a kommunikáció intimitását

Az intimitást alapvetően úgy érjünk el, hogy növeljük a kommunikációink gyakoriságát és személyes részleteket közlünk. Viszont, hogy valakihez tényleg közel kerüljünk, többre van szükség annál, hogy csak megosztunk tényeket. Ehhez az érzéseink kifejezése is kell. A hangulatjelek révén pedig ezt őszintébben és szabadabban tesszük. Ez persze nem is főleg a hangulatjelekről szól, hanem inkább a mögöttes szándékról. Sokkal fontosabb lehet számunkra, az, hogy valaki veszi a fáradtságot és részletesen átadja az érzéseit. A hangulatjelek használata tehát intimebbé teszi a kommunikációt.

Az érzések kifejezése nagyrészt az arckifejezéseken nyugszik. A mimikával rengeteg mindent kifejezünk egy szemtől szembeni kommunikáció során. Egy kutatás kimutatta, hogy amikor bizonyos érzelmeket látunk más arcán, a látott kép nyomán saját hangulatunk is megváltozik. Amikor ez bekövetkezik, megváltoztatjuk a saját arckifejezésünket is, hogy egyezzen a érzéseinkkel.

A tokiói Denki Egyetem kutatói például arra is rájöttek, hogy minél grafikusabb egy hangulatjel, annál hatékonyabban válaszol rá az agyunk. A hangulatjel tehát minél valósághűbb, az agyunk annál erősebben reagál. Az agynak így nem kell annyit dolgoznia a képzelőerővel, hogy felismerje és megjelenítse előttünk az adott érzelemhez fűződő arckifejezést. 
Az emberek a hangulatjeleket hangulati kommunikációként értelmezik. Vagyis szinte úgy értékelik őket, mint akár egy valós fizikai kommunikáció során. Minél többet használunk, annál valóságszerűbbé válik számunkra a beszélgetés.

Ki gondolta volna, hogy ennyi minden van egy kis képecske használata mögött!