Minden idők 4 legrosszabb Apple terméke- 2. Rész
Mi az Apple 4 legrosszabb, vagy leghaszontalanabb terméke?
Az Apple III-tól az AirPower-ig jópár termék bizonyítja, hogy az iPhone-gyártó nem olyan immunis a kudarcra, mint azt néhányan gondolnák.
Az Apple az egyik világszerte legelismertebb technológiai vállalat, amely a hírnevét megbízható, innovatív funkciókkal rendelkező, csúcskategóriás termékek létrehozására alapozta, a mindenütt jelenlévő iPhone-októl kezdve az egyedi M-szériás szilíciummal ellátott Mac-eken át egészen az előfizetéses streaming szolgáltatásig, amely a „focis műsorosból” az eredeti tartalmak tekintélyes katalógusával rendelkező díjnyertes streaming platformmá vált.
A sok dicséret mellett, amit az Apple kap, könnyű megfeledkezni a vállalat számos kudarcáról, amelyek közül néhány soha nem került piacra.
Az Apple felemelkedése azonban természetesen nem volt mentes a kudarcoktól, amelyek közül néhány egyenesen a csőd szélére sodorta a vállalatot. E rosszul sikerült készülékek némelyike vagy rosszul valósult meg, vagy túlságosan ambiciózus volt, de szinte mindegyik befolyásolta az Apple-felhasználók által ma is használt készülékeket. És talán meglepődsz, ha megismered őket. De talán az is lehet, hogy emlékszel néhány újabb kudarcra.
Nyissuk hát fel a PowerBook 100-asok fedelét, és tekintsünk vissza az Apple néhány legrosszabb termékére.
Huszadik évforduló Macintosh
Az Apple Computer 20. évfordulójának megünneplésére megjelent Twentieth Anniversary Macintosh, ismertebb nevén TAM, egy technikai bemutató volt, tele a legújabb technológiával. A számítógépet nem éppen a mainstream fogyasztóknak szánták, hanem olyan luxuscikk volt, mint bármi más, amit az Apple addig kiadott.
A TAM kényelmetlenül lapos formájú volt, az alsó felén számítógép-bemenetekkel és CD-meghajtóval, a tetején pedig egy 12,1 hüvelykes aktív mátrixos LCD-kijelzővel. Úgy gondolták, hogy ez lesz a tökéletes „minden az egyben”: számítógép, televízió (beépített tunerrel) és rádió (FM-tunerrel). A készüléket még egy hatalmas Bose mélynyomóval is szállították. Ami a számítógép alkatrészeit illeti, a TAM egy 250 MHz-es PowerPC 603e processzorral, két RAM-helyet 128 MB-ig, egy 2 GB-os tárolómeghajtót és ATI 3D Rage 2 grafikát tartalmazott. Az Apple hivatalos weboldalán még mindig megtalálható a Twentieth Anniversary Macintosh specifikációs oldala.
A TAM egy jól ismert probléma miatt bukott meg: hihetetlenül drága volt. Amikor 1997-ben a Macworld Expón először mutatták be, a vállalat 9000 dollár körülire becsülte az árát, concierge beállítási szolgáltatással együtt. Néhány hónappal később 7 499 dollárral olcsóbban adták ki. Ez nem volt elég a vásárlók meggyőzéséhez, és mielőtt a terméket alig egy év után leállították volna, az ár tovább csökkent, 1 995 dollárra. Olyan keveset adtak el belőle, hogy gyűjtői darabokká váltak, és ma már akár 20 000 dollárért is jegyzik őket.
Pillangó billentyűzet
Az Apple legelterjedtebb modern technológiai kudarcának története 2015-ben kezdődött, amikor a vállalat kiadta a 12 hüvelykes MacBookot egy olyan billentyűzettel, amely alacsony profilú „Butterfly” kapcsolókat használt. Bár az ultravékony notebookot általánosságban jó fogadtatásban részesítették, merev, élettelen billentyűzete az egyik legelterjedtebb kritika volt (a korlátozott portok mellett) az újságírók és a vásárlók körében.
Az új billentyűzetmechanizmus használata a MacBookon ésszerű volt - az Apple-nek csökkentenie kellett bizonyos alkatrészek méretét, hogy a 12 hüvelykes notebook kicsinyített méretéhez igazodjon. A kritikák ellenére az Apple kitartott a megoldás mellett, és később a Butterfly-t a MacBook Air és a MacBook Pro modellekbe is beépítette. Ennek során a korábbi, teljesen jól működő billentyűzetet olyanra cserélte, amely olyan érzést keltett, mintha közvetlenül az íróasztalon gépelnél.
A Butterfly billentyűzetet végül nem a gyenge kényelem tette tönkre. A halálos csapást a jellegtelenül szörnyű megbízhatóság jelentette. A kapcsolók annyira törékenyek voltak, hogy bármilyen törmelék vagy porszem beakadhatott alá, ami eltört egy billentyűt, és ez kihagyott billentyűleütésekhez vagy dupla lenyomásokhoz vezetett. A meghibásodások széles körben elterjedtek, ami miatt a vásárlók az Apple üzletekbe özönlöttek, hogy szétszereltessék és megjavíttassák a készülékeiket.
Az Apple válasza lomha és frusztráló volt. A vállalat évekig makacsul apró finomításokat eszközölt a billentyűzeten, mielőtt bevezette a „kibővített billentyűzetszerviz programot”, amely négy év garanciát adott a felhasználóknak. Csak 2020-ban, az új MacBook Pro 16 megjelenésével kezdte meg az Apple a Butterfly-long fokozatos kivonását, miután a reputációs kár már rég megtörtént.
Macintosh TV
A Macintosh TV új értelmet adott az „all-in-one” kifejezésnek: a Macintosh TV részben asztali számítógép, részben televízió volt. Az ötlet lényege az volt, hogy helyet és ideális esetben pénzt is spórolhattál, ha olyan asztali számítógépet vásároltál, amely egyben televízió is lehetett. A gép középpontjában egy Macintosh LC 520 állt, amelyet egy 32 MHz-es Motorola 68030-as processzor, mindössze 5 MB memória (8 MB-ra bővíthető) és egy 160 MB-os merevlemez hajtott. A csodás és ma már rendkívül ritka, teljesen fekete váz mellett egy beépített 14 hüvelykes Sony Trinitron CRT TV, amely 640 x 480 pixeles felbontással működik.
Ma már akár egy külön alkalmazásban vagy böngészőablakban is tévézhetsz, miközben tovább dolgozol a számítógépeden. Akkoriban az emberek nem voltak ilyen szerencsések. A Macintosh TV vagy-vagy volt: a PC-vel együtt szállított, hitelkártya méretű Sony távirányítón lévő „TV/Mac” gomb megnyomásával a bemenet a Macről a TV-re váltott. Így egy gombnyomással játszhattál Pacman-t a tévén, és aztán egyből vissza is térhettél a munkához a Macen. Ez akkoriban nagyon édes volt, különösen, ha egy kis kollégiumban összezsúfolódott főiskolás voltál. A gép ára is magas volt, hiszen 2 099 dollárba került, azaz körülbelül 500 dollárral többe, mint a hasonló Color Classic II.
Végül is a Macintosh TV lassabb és drágább volt, mint a piacon lévő más lehetőségek, és hiányoztak belőle az alapvető funkciók. Az Apple végül csak 10 000 darabot szállított ki, mielőtt négy hónappal a megjelenés után beszüntette a Macintosh TV gyártását.
Apple III (vagy apple ///)
Az Apple III (stílszerűen apple ///) egy konkrét kereskedelmi kudarc volt, amely az Apple-t kifejezetten nehéz helyzetbe hozta a kezdeti időkben. A nagy sikerű Apple II után ez a harmadik generációs modell elsősorban vállalkozások számára készült, hogy az Apple megvethesse a lábát a piacon az IBM PC egy évvel későbbi megjelenése előtt. Ahelyett, hogy az előző modellre épített volna, az Apple úgy döntött, hogy egy teljesen új rendszert hoz létre, teljes billentyűzettel, 80 oszlopos kijelzővel és továbbfejlesztett operációs rendszerrel. Emellett a meglévő Apple II szoftvereket is futtatni kellett.
A cél az volt, hogy meghódítsák a kereskedelmi szektort, és megszerezzék a piac 90%-át, gyakorlatilag kivonva az Apple II-t a forgalomból. Sajnos a számítógép súlyos megbízhatósági problémákkal küzdött. Az alaplapok állítólag túlmelegedtek a hűtőventilátor hiánya miatt (amit Steve Jobs állítólag esztétikai okokból távolított el). A mérnöki és termékmenedzsment problémák eredményeként a számítógép „100%-ban hardverhibás” volt a Byte magazinban megjelent Steve Wozniak interjú szerint. A gépet átdolgozták, de a kár már megtörtént, és az Apple a későbbiekben mintegy 65 000 darabot adott el belőle.
Az Apple III volt az első olyan számítógép, amelyet nem Wozniak épített, aki 2007-ben megjelent iWoz című könyvében azt írta, hogy az Apple III azért bukott meg, mert „nem egyetlen mérnök vagy néhány mérnök együtt dolgozott rajta. Egy bizottság, a marketingosztály fejlesztette ki”.
Forrás: QUARTZ
