Védőháló nélkül – iPhone XS MAXszal a Magyar Nagydíj legmélyebb bugyraiban

Nem könnyű ma már az innovációs piacon nagyot alkotni. Steve Jobs feltalálta a spanyolviaszt, amin azért még volt mit csiszolgatni, de az a csiszolatlan gyémánt mára már olyan fényesen csillog, hogy a következő lépésnek a beszédre való megtanítása tűnik logikusnak, de igazából nagyon kicsi a kereslet a beszélő csiszolt gyémántra.

A felesleges fejlesztési körökre millió példa van az új MacBookok, iPhone-ok esetében, vagyis igen nehéz már olyat alkotni, ami miatt valaki képes kidobni az ablakon akár közel félmillió forintot.

Persze a menő-faktor nem olyan trend, ami mellett szó nélkül el lehet menni, és amire ne lehetne felépíteni egy sikeres marketinget. Még jó, mert túlzottan izgalmas dolgok tényleg nem történnek manapság, és ami történik is, az is mondvacsinált.

Voltak a le nem zárt telefonok. Aztán jöttek a lezárt telefonok! Jöttek a kódok! Aztán jött az ujjlenyomat-olvasó, hogy ne kelljen kódot beírni. Aztán jött az arcfelismerő, hogy ne kelljen az ujjadat odatenni, hogy felnyissa a telefonodat. Gyakorlatilag ma már csak rá kell nézni a telefonodra, hogy feloldd azt. Persze néha be kell írnod a kódot, hogy feloldhasd az ujjelnyomatoddal, vagy bármilyen testrészeddel, és persze hogy be kell írnod a kódodat akkor is, ha bármilyen hozzáférési kódot akarsz kicsikarni a kulcskarikádból. Ha touchbaros MacBookod van, de mondjuk, monitorral használod, akkor is folyamatosan be kell írnod a kódodat, hogy elérd a weboldalak stb. jelszavait.

Szóval évek óta az az egyik legnagyobb fejlesztés, hogy ne kelljen beírnod a kódodat, miközben napjában többször beíratja valamelyik rendszered, hogy egyáltalán elérd a kódjaid. Ahogy ez a manuális beírás mostanában szaporodik, az valószínűleg egy újabb megoldás fejlesztésének az előjele lehet. Talán jön a SZAG-felismerő eljárás, és nyilván majd nem mindenféle testápolót támogat, úgyhogy Apple-kompatibilis tusfürdőt kell majd használnunk, például Old Spice-t... A FA-t pedig 2 évvel később már az Android is ismerni fogja...

Na, de félre a tréfivel! Én, mint továbbra is megrögzött Apple-fan, jelenleg egy iPhone 6S Pluszt használok. Nem mondom, hogy az egyik fiatal ismerős leányzó nem nézett rám furcsa szemmel, amikor megkérdezte, hogy milyen telefonom van, de az van, hogy tökéletesen működik! Persze ehhez kellett az a milliónyi elégedetlen levél és hozzászólás, amivel az Apple-t bombázták a hirtelen lassulásokért, amire az almás cég jól válaszolt: hazudott egyet, majd kivette a lassításért felelős algoritmust a korábbi telefonokból.

A fentebb vázolt dolgok bemutatták, hogy miért is van nekem egy 2015-ös telefonom, és miért is nincs, vagy nem volt túl nagy affinitásom váltani.

Tehát adott egy jól működő telefon, és adottak az új jelentkezők, amik messze nem rendelkeznek világmegváltó újításokkal...

És akkor a Használtalma vezetője azt mondta: miért nem próbálsz ki egy iPhone XS MAX-ot? Nyilván nem ugrasz el egy ilyen lehetőség elől, és ha már úgy hozta a sors, a lehetőséget a Forma-1-es Magyar Nagydíjra datálhattuk.

Mert ha valami le tud venni a lábamról, az a jó minőségű kamera. Ez egy elég furcsa kijelentés, ha azt nézzük, hogy elvileg ez a cikk egy telefonról szól. De azok után, hogy Handrás pár éve kijelentette, hogy egy felmérés megmutatta, hogy az iPhone-okat használják a legtöbben arra, amire való: vásárlásra! – akkor ez a kis képzavar is belefér talán.

Úgyhogy sok év után nagyon nagy döntésre szántam el magam. Otthon hagytam a fényképezőgépemet, és az egész hétvégének egy telefonnal indultam neki.

Az első benyomások

Nagyon fura érzés volt ennyi kihagyott év után egy (mondhatni) teljesen új fejlesztéssel szembesülni. Eltűnt az az egy gomb is, amire Jobs redukálta az okostelefonok beviteli egységeit. Nagy kérdés volt, hogyan szokom hozzá a kezeléshez, de ez valóban nem olyan dolog, mint a Touch Bar, ez rögtön a kezedre áll. A félelmem tehát teljesen alaptalan volt. Persze előfordult, hogy olykor sutának tűntem, mert mondjuk képernyőképet akartam készíteni, de pár másodperc után arra is rájöttem, hogyan működik a főgomb nélkül.

A kezelés tehát kegyetlenül rendben van. De még valami nagyon rendben van: az akkumulátor. Nem világmegváltó, de azért a legújabb iPhone-ok tényleg kibírnak egy napot nyüstölés mellett is, és ez nagyon fura tapasztalat volt. A sajátom mellett, amiben nem is olyan régi az akkumulátor, mindig ott van egy powerbank. Nagyon szánalmasan tudok kinézni, amikor a zsebemből kilóg egy zsinór, mert az alsóban a töltő, a felsőben meg a telefonom van, ők pedig összeköttetésben kell, hogy legyenek. 

Hogy ezt a kellemetlenséget el lehet felejteni..., hatalmas nagy piros pont a legutóbbi fejlesztésnek.

Az első lövések

Akció – 10/5

De térjünk a lényegre. Az első éles bevetésnél versenyzőkre vadásztam, és persze kicsit paráztam is, mert egy jó fényképezőgéppel egészen szép, elmosott hátteres képeket lehet készíteni, ha jól beállítod és jól helyezkedsz.

Erre itt most valószínűleg nem lesz lehetőség, mert a versenyzők ilyenkor eléggé gyorsan mozognak, próbálnak eltűnni minél hamarabb. Úgyhogy a Portré mód az felejtős.

De mi van a zoomolással? Az iPhone XS MAX tartalmaz 2x optikai zoomot, ami nem nagy, de azért nem is elhanyagolható dolog.

Szóval beálltam egy helyre, érkeztek a versenyzők, és... hát nagyjából sikerült 1-2 jó kép. Hátráltatott az erős zoom hiánya, a rendkívüli szabadság egy-két váll között is belőni képes objektív, de igazából a végeredmények nem lettek annyira rosszak.

Nem iPhone-nal fogsz akcióban a legjobb képeket lőni, és nem fogsz iPhone-nal ilyen helyzetre profi fotósként jelentkezni, de ezen a területen a kis telefon (a korlátaihoz képest) remekül helyt állt.

Ami komoly pozitívum volt, az az eszeveszett gyorsaság. Suhintás, és már készen is áll a kamera. Ez már egy korábbi iPhone-nál azért nem megy ennyire gyorsan. Az már régen volt, hogy az iPhone úgy működött, hogy azt gondoltad, hogy nem is gép, hanem valamiféle meghosszabbítása a végtagodnak, ami azt csinálja, amit csak akarsz.

A lényeg, hogy a 2-szeres zoom mellett is sok észrevehető hiányossága volt az iPhone-nak egy rendes kamera ellenében. De ki is várna mást, ugye?

Halászni a zavarosban – 10/4

Nézzünk akkor lazább pillanatokat. A Forma-1-ben, a kis interjúzó ketrecek úgy vannak kitalálva, hogy belül állnak a versenyzők, a közvetlen kordonon kívül pedig a televíziós riporterek, operatőrök. Egy méterrel odébb van egy másik kordon, ahová pedig simán oda lehet állni annak, akinek van Paddock belépője. Nos, ez a külső kordon nem az a rész, ahonnan telefonnal szép képeket tudsz lőni. Az, hogy „belősz” két váll között, az továbbra sem működhet!

Itt egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy jól tettem-e, hogy otthon hagytam a gépemet.

Hozzá kell tenni, hogy mikor már teljesen elkedvtelenedtem, akadt egy esélyem párat lőni közelebbről. Íme:

Egy kis fájdalomdíj:

Michael Schumacher fia, Mick Schumacher ezen a hétvégén a Hungaroringen versenyzett a Forma-2-es sorozatban, és bizonyosan szép emlékekkel távozott innen, hiszen életében először nyert az F2-ben. Volt egy kordonos interjú vele is, és a végén akartam lőni róla egy jó képet. Le akartam választani valahogy a hátteret, mert nem volt érdekes, és szép sem. Éreztem, hogy ez most így sajnos nem fog menni. Aztán végül kilépett, és elkapták néhány kép erejéig a rajongók. Itt született az egyik szerintem legjobb kép, amit az iPhone-nal lőttem:

Nos, ez már az a kategória, ami kapcsán mindenki megkérdezte, hogy „Ezt telefonnal fényképezted???” – Még nekem is fura, de igen, és nem is túl közelről, 2x-es zoomal...

Nyugodt pillanatok, szabadon választott távolság  - 10/9

Hát igen... ez az iPhone területe, itt nem nagyon tud hibázni, és olyan, de olyan szép képek születtek, hogy egyszerűen nem hiányzott a profi gép. Sőt, olyan szabadságot adott, hogy csak egy kis „lapka” van a kezemben, és azonnal nyitom, és azonnal tüzelek... Oké, kicsit talán közelebb kell menni, de mégis visszafogottabb a dolog egy telefonnal, mint egy bazinagy objektívvel, meg a nyakadban lógó cuccal.

Örök emlékképek születtek, jó őket nézegetni, és valóban könnyű volt elkészíteni. Sőt, a videók is magukért beszélnek. Óriási előrelépés ez az iPhone 6S Pluszhoz képest.


Nyugodt pillanatok, szabadon választott távolság – háttér leválasztása - 10/9, de sajnos van, hogy: 10/4

Hú, itt nagyon vegyesek az érzelmeim. Ez a leválasztósdi... láttam más telefonokkal készített ultra-unrealisztikus leválasztott háttereket, óriási bakikat... Mindegyiknél azt gondoltam, hogy ultragagyi a megoldás, és felesleges is.

Nos, az iPhone XS MAX esetében azért más a helyzet. Eléggé jól megoldja ezt a dolgot is, és bevallom, sokáig azt éreztem, hogy közel 100%-os teljesítményt tud, de aztán jött a fekete leves. Amikor például sok ember van és zászlók, papírok, tollak... minden. Vagy rácsok a háttérben, esetleg riportereknél a fülesek zsinórja...

Ezek már olyan dolgok, amik meg tudják zavarni az iPhone algoritmusát is. Például a riporter nyaka és a füléből lógó zsinór között már nem „blőrözött” a szoftver. Ott pont olyan éles maradt a háttér, mint az alany feje. Elég furcsa volt, mint ahogy elég furcsára sikeredett a fenti kép is, Daniel Ricciardo szemüvegénél.

Ellenben egy nem annyira zavaros háttér, és értelmezhetőbb formák esetében... huh, egyszerűen lenyűgöző a teljesítmény. 

De azért hozzá kell tenni, hogy nem annyira rossz a helyzet mindig a zavarosban sem. Nézzétek például ezt a Sebastian Vettel képet:

Lőtávolon kívül– Forma-1-en: 10/7, kiránduláskor: 10/10

Igazából talán eleve nem is érdekes ezt feszegetni, de a képek nem rosszak. Viszont sok értelme nincs a lelátókról fotót készíteni telefonnal. Meg lehet mutatni otthon, hogy merre jártál, de ennyi.

Viszont: tájkép? Hát ez az, amiért van ott fenn egy 10/10. Na, a tájképek azok csodásak az iPhone XS MAX-szal.

Látom, hogy milyen szép képeket lehet készíteni más, egész jó minőségű telefonokkal, de amikor kinagyítod, láthatod, hogy a fele szemfényvesztés. Itt viszont keményen azt kapod, amit szeretnél. Az optika méretéből stb. adódó korlátok közötti részletgazdag fotót.

Konklúzió

Az már biztos, ha jövőre kijutok a Forma-1-re, nem iPhone-nal fogok vadászatra indulni. De ha tehetem, ott fog lapulni egy ilyen példány majd a zsebemben, mint luxus-vésztartalék, amivel méreteiből adódó korlátai mellett csodálatra méltó eredményeket lehet kipréselni.

Fontos megjegyezni, hogy azért nem olyan sok helyzetben éreztem hiányát a nagy gépnek, és azt gondolom, hogy nem ért túl nagy veszteség azzal, hogy ezt a kihívást bevállaltam. Kevés helyzetből tudtam volna kihozni többet, és mellette ott volt az a fajta mobilitás, amit nem lehet überelni.

Az iPhone XS MAX igazi profi társ, ha fotózni szeretnél. Ha akarsz egy jó portrét, és van fény és nem túlzottan zavaró háttér, akkor zavarba ejtően profi eredményeket érhetsz el.

Összességében nagyon szerettem a hétvégi társamat, és visszatérve az iPhone 6S Pluszhoz, érzek egy jókora mínuszt... Már feleslegesnek tűnik a gomb, már majdnem megszoktam, hogy nem kell powerbankot cipelni, már eléggé elkezdtem élvezni az eszeveszett gyorsaságot. Most már érzem, hogy lépett akkorát előre az Apple, hogy ha megteheti az ember, érdemes váltania...