November・Apple Arcade

Alkalmazások - Játékok   |   2019.11.18 - 09:47   |   Írta: Ca$h   |   280
18. nov November・Apple Arcade

Ki gondolta volna? Megint eltelt egy hónap, jöjjön akkor a novemberi Arcade csemegézés!

Lifelike:

Amikor az Apple Arcade úgy reklámozta magát hogy play extraordinary akkor pontosan erre gondoltam, ilyen játékokra mint a Lifelike. Mondanom sem kell, hogy Instant Forever Classic Mestermű, az első pillanattól fogva beszippantja az embert és nem engedi el. Nem lehet tudni hogy miről szól, nincsen elmagyarázva semmi, nem tudni hogy ez most egy tengeri mikrokozmosz vagy éppenséggel a világűrben vagyunk. Irányítás béli instrukciók se nagyon vannak, csak az elején egy halvány segítség, amivel sejtetik nekünk mi a teendő. Mi egy pontot irányítunk, nevezzük el Sparkynak, pont mint az isteni szikra, aki képes életet vinni oda ahol nincsen. Maga a képernyő is csak akkor fog továbbszkrollozni, ha nekünk sikerül valamibe belebújni. A képernyő tetején látni fogjuk, hogy hány olyan forma lesz amit „el kell foglalnunk” vagy életre kell keltenünk, ha megvan az összes akkor már csak meg kell keresni azt a portál-szerű kaput amivel tovább mehetünk a következő szintre. A játék mind hangulatban, mind pedig megvalósításban fantasztikus, még a ThatGameCompany is megirigyelhetné, a pszichedelikus zene, a csodálatos, színekben pompázó, folyamatosan izgő-mozgó látványvilág, semmi stressz, csak a színtiszta élmény. Minden pálya egy külön világ, amit nekünk kell meghódítani, rájönni arra hogyan mehetünk tovább, kell ennél több? Nekem nem, engem megvettek dekára!

Első Benyomás: 5/5

 

Decoherence:

Vigyázat, profi játékosokra lesz szükség! A Decoherence kicsit tudathasadásos játék, hiszen ahhoz képest hogy az árkád felhozatalban szerepel meglehetősen kemény kihívást igényel. Persze eredetileg az Arcade játékok játéktermi játékok voltak, azok közül is a legkeményebbek, mert ugye minél nehezebb volt annál több pénzt dobtál bele, de az évek során ez a kifejezés legfőképpen a felhőtlen szórakozással lett azonos. Pedig ez tévedés! Ismertetőnk alanya egy kőkemény akció-taktikai-stratégiai játék ami nem kevés ügyességet is igényel. Emberünk egy pilóta lesz aki képes bármilyen robotot összebarkácsolni, rájuk speckókat aggatni, a cél mindig az adott pálya meghódítása. Persze az ellenfelünk oldalán lévő AI-t sem faragták éppen kartonból, elképesztően ügyesen játszik, eleinte keményen le fogunk izzadni ha le akarjuk győzni őt. Mindenképpen ajánlott a gyakorló módot végigtolni, hogy legalább minimális fogalmunk legyen a játékmenetről, senkit se tévesszen meg a könnyed felülnézetes lövölde hangulat, mert ez csak a látszat. Meg kell ismernünk minden egyes robotot, kihasználni a terület adta lehetőségeket, mindig odafigyelni arra, hogy milyen parancsokat adunk nekik a csata előtt, mert ha rányomunk a ready-re onnantól fogva már nem sok fog múlni azon milyen ügyesek vagyunk. A kő-papír-olló elv mindenek felett a legfontosabb, ismerd meg mivel rendelkezel és ismerd meg az ellenfeled, ha eltaláltad a megfelelő stratégiát neked mint játékosnak már semmit sem kell tenned, magától lefolyik a harc. Persze a pilóta nem véletlenül az ami, beszállhat bármikor bármelyik robotba, élete is egész sok van és ha nagy a baj tud esetlegesen fordítani a csata kimenetelén. De újra kijelenteném, hogy a Decoherence nem egy könnyed szórakozás, nagyon kemény kihívás még a legkeményebb játékosoknak is!

Első Benyomás: 4/5

 

Stellar Commander:

A Stellar Commander ékes példája annak milyen az amikor van egy jó ötlet, de nincsen alaposan végig gondolva, ezért a játékélmény nem azt nyújtja amit kéne. Pedig egy vérbeli stratégiai játékról beszélünk, ami mindenki szeret ugye. A grafikai megjelenítés nagyon egyedi, kívülről látjuk csodaszép bolygónkat, ami sok kisebb szektorra fel van osztva. A két végén egy bázis helyezkedik el, célunk pedig az lenne, hogy minden ellenséges szektort elpusztítsunk, ami pedig marad a földből az végül a miénk lesz. Az esetek többségében sajnos nem sok marad belőle, sőt ha túl sokáig húzzuk az időt, akkor magától is felrobban minden szabad terület ezzel is arra ösztönözve minket, hogy minél gyorsabbak legyünk. Különböző féle egységek állnak majd a rendelkezésünkre, lesznek support épületek, lesznek atom rakéták, rakétakilövő állomások illetve földi egységek is. Egyelőre kettő frakció áll a rendelkezésünkre, mindkettő komplett más játékstílust képvisel, döntsük el nekünk melyik fekszik a legjobban és feküdjünk rá a játékmenetre. Amit valljuk be nem valami egyszerű megérteni. A grafika és a megjelenítés is hiába szép és látványos, ha éppen ez fog korlátozni miket abban, hogy átlássuk a terepet. Nem lehet ki-be zoomolni, csak pörgetni lehet a bolygót, hiába mutatja egy vonal hogy merre mennek a rakéták, nagyon nehéz átláni hogy éppen hol tartanak. A védelmi állások néha lőnek néha nem, fogalmam nincsen mi alapján dönti el a játék. Hiába van űrfegyverünk, ha pontosan használni szinte képtelenség, illetve nagyon gyengének is érzem, néha meg éppen hogy túl erős, de hogy mikor melyik az rejtély. Szóval látjátok mi itt a helyzet, a Stellar Commander lehet pár hónap vagy év múlva egy mestermű lesz, de addig is csak egy katyvasz, amit képtelenség átlátni, a tanulási idő túl hosszú, a tanító mód nem elég egyértelmű, egy remek ötlet ami egyelőre csak az időnket pazarolja. Én megtartom a telómon és visszanézek fél év múlva, kíváncsi vagyok addigra milyen lesz.

Első Benyomás: 2/5

 

Hogwash:

Azt mindenki tudja, hogy nehéz a vidéki élet, mi városi emberek el se tudnánk képzelni az ottani mindennapos nehézségeket. De mi van akkor ha az ember malackái úgymond öntudatra ébrednek, és összedolgozva mindent megtesznek azért hogy bemocskoljanak mindent ami nekünk fontos. A Hogwash egy elképesztően cuki és ötletes játék, az alapfelállás az lenne, hogy van a három fős malacka csapat, akiknek az a célja, hogy besározzanak minden fontosabb értéktárgyat a farm körül. Ez kettő csoportba osztható, az egyik csoport, a kocsi+hírdetőtábla+báránykák a másik csoport pedig a házunk mindhárom szintje. A malacok tudnak egymás között kommunikálni, mégpedig úgy hogy megpingelik azt a dolgot ami felé éppen haladnak, ha sikerül valamit teljesen besározni akkor az utána már nem tisztítható le, ha pedig a csoporton belül mindent bemocskoltunk akkor nyertünk is. A másik oldalon a kétségbeesett farmer lesz egy hatalmas slaggal a kezében, neki az lenne a dolga hogy mindent lemosson amit a malackák bemocskoltak, de ugye egyedül van az állatkák meg hárman, és igencsak fürgék, beférnek mindenhova, nincsen könnyű dolgunk. Ha egy malacot tisztára mostunk, akkor amíg vizes nem tudja besározni magát, ezzel egy kis időt lehet nyerni. Esetlegesen ha úgy hozza a helyzet rá is ugorhatunk egyre és akkor bekötözzük, de ő továbbra is képes lesz gurulni, hívni a többieket és azok ki tudják szabadítani. A farmer akkor nyer ha vagy mind a három malackát lekötözi vagy pedig lejár az idő és képes volt mindkét csoportot részben tisztán tartani, az nem baj ha valami sáros maradt, a lényeg az hogy tartsa a frontot és mosson mindent amit csak tud. A játéknak van single és multis része, a single-be az AI nagyon kemény szóval jól lehet használni gyakorlásnak, a multis rész viszont eszméletlen vicces tud lenni, főleg ha minden szereplőre jut egy játékos és nem helyettesítik egy AI-val. Hatalmas móka, mindenkinek csak ajánlani tudom, a győzelemért kapott aranyból pedig számtalan kozmetikai cuccot tudunk venni, amik viccesebbnél viccesebbek.

Első Benyomás: 4/5

 

Punch Planet:

Verekedős játékot csinálni mobilra nagyon kényes téma, ennek ellenére találkozhattunk már párral amik megdöbbentően jóra sikeredtek. A Punch Planet erősen indít, egy hangulatos és látványos Anime stílusban megrajzolt intróval, ami minimális betekintést nyújt a játék főszereplőibe és azok stílusába. Sajnos a játék egy vérbeli, profi verekedős cuccal is felveszi a versenyt, egy karakternek van vagy húsz mozdulata és kombója, lesz egy virtuális joy ami ráadásul fix és hat gomb, három erősségű ütés és három erősségű rúgás. Ez a lehető legrosszabb amit egy mobilos játékkal tehetnek, hiszen elképesztően frusztráló tud lenni a harc mind a brutálisan okos AI mind pedig a tapasztaltabb játékosok ellen online, főleg ha ők kontrollerrel vagy billentyűzettel tolják. Persze semmi sem lehetetlen, érdemes inkább iPaden tolni ahol nem fogják elfoglalni a képernyő felét az ütésgombok. Mint mindent ezt is meg lehet szokni, a játék nagyon látványos, nagyon hangulatos, igazi profi munka, a kérdés már csak az, hogy neked mennyire lesz kedved szerencsétlenkedni a tapiképernyővel. Mennyire vagy kitartó? Ez it a kérdés!

Első Benyomás: 4/5

 

Dread Nautical:

A hét utolsó kiszemeltje a Dread Nautical ami a semmiből jött és elképesztően nagyot ütött, nálam legalábbis mindenképpen. Én aki az ezer éves körökre osztott UFO-n és a táblás Warhammeren nőttem fel, nagyon szép emlékeket tartogatok magamban erről a játékstílusról. Maga a rendszer azóta rengeteget javult, lepolírozták, tökéletesítették, az eredmény a Dread Nautical. Az alapfelállás szerint van egy hatalmas luxushajó, amin a legtöbb ember valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag zombivá és mindenféle szörnnyé változott, van pár túlélő aki megpróbál életben maradni. Az elején a négy lehetséges főszereplőből kiválasztjuk a számunkra legszimpibbet, majd felkelünk a kabinunkban, dumálunk a meglehetősen gyanús technikussal aki éppen ott várt a sarokban hogy felébredjünk, és nekimegyünk a nagy kalandnak. Keresgélünk, nyomozunk, fegyvereket és egyéb tárgyakat veszünk fel, harcolunk is nem keveset és amikor végre megtaláljuk a hajó vezérlőtermét a hajókürtöt megfújva elájulunk. Majd kezdődik minden elölről. Ekkor jövünk rá, hogy itt valami nagyon nem stimmel, mintha a mászkáló szörnyetegek nem adtak volna erre elég okot, de mindegy. Célunk az lesz, hogy a hajó húsz szintjén belül mindenhova eljussunk, megismerjünk más túlélőket, meggyőzzük őket arról hogy csatlakozzanak hozzánk, miközben minden egyes nappal egyre több fejlesztés barkácsolunk össze a hálótermünkben és egyre több ággyal gyarapítjuk azt, hogy mindig legyen egy szabad ha valaki csatlakozni szeretne. A túlélők saját személyiséggel rendelkeznek, én aki a Mass Effecten és KOTOR-on nevelkedtem se tudtam sokszor elérni hogy jól válaszoljak, mert nem mindig a kedves és helyeselő válasz a jó, van olyan szereplő akivel kifejezetten szemtelenkedni kell, vagy szembe menni az akaratával. A csapatunk összesen három emberből állhat, mindenkinek van egy passzív és egy aktív képessége, ennek megfelelően érdemes összeállítani a csapatot. A fegyvereket, felszereléseket és az állomásokat is lehet fejleszteni, ha egy szint már nagyon erősnek tűnik menjünk vissza korábbi szintekre tápolni és ha kellően megerősödtünk akkor érdemes tovább folytatni a  kalandot. A harc kellemes, logikusan van kitalálva, bár nem ritkán előfordul, hogy egy-egy fegyver visszafele sül el, és saját magunkat égetjük meg vagy robbantjuk fel, szerencsére meghalni senki se tud, mert másnap már mindenki ott lesz a hálóban velünk együtt, a náluk lévő cuccot viszont ha nem tudjuk felvenni akkor bizony elbukjuk. Mint azt gondolom látjátok a játék nagyon elkapott, idáig ez az abszolút kedvencem, talán az első Arcade amit végig is fogok játszani, semmiképpen se hagyjátok ki.

Első Benyomás: 5/5

 

 

Ennyi fért most ebbe a hónapba, remélem azért tetszett a kis csokrunk, találkozunk egy hónap múlva. Sziasztok! A játékokat az Appstore-ban található Apple Arcade-re való előfizetés után lehet letölteni és kipróbálni. Az első hónap ingyenes, utána havi 4.99$.




Kommentek megjelenítése