Typoman Revised・Tesztlabor

Kezdhetjük akkor a hetet egy nagyon gyenge poénnal? Ezért akkor most én kérek elnézést! De visszatérve akkor a játékunkhoz a Typoman eredetileg egy Nintendo Wii cím volt, eléggé vegyes fogadtatást kapott a kritikusoktól már három évvel ezelőtt is, de azért kicsit később megjelent szinte minden platformra és végül szépen lassan hozzánk iOS-re is megérkezett. Aki ismeri és szereti a Playdead játékokat (Limbo, Inside) az ezt is szeretni fogja. Ha érdekel, hogy miért akkor ne menj sehova!

A Typoman készítői egyértelműen, kétséget kizáróan a Playdead játékok sikerét próbálták meglovagolni, mind hangulatban mind pedig játékmenetben ezeket idézi fel bennünk. Sötét, művészi, balról jobbra scrollozó trial & error játék ez is, ahol az ember újra és újra meghal, meghal ezerszer is mire rájön arra mi a továbbjutás kulcsa, majd mikor végre továbbjut, már jön is a következő kihívás, nehézség, logikai feladvány, ami miatt újra ezerszer és ezerszer meg fog halni. Klasszikus árkád játéktermi játékok ezek, ahol ugye a cél az volt, hogy az emberünk, a szerencsétlen delikvens minél több pénzérmét dobjon be az automatába, ha tovább akarja vinni a játékot.

Az automatát felváltotta a PC és a konzolok, ahol bizonyos összegért megvesszük a játékot és kedvünkre próbálgathatunk a végtelenségig. Aztán bejöttek a mobilos játékok a piacra, majd a F2P modellal mindent felborítottak. Jelen esetünkben a Typoman teljesen ingyenesen játszható, de van itt egy hatalmas de! Ugyanis bizonyos számú halál után ha folytatni akarjuk kettő lehetőségünk lesz, vagy megvesszük a teljes játékot potom 1.99 dodóért – ami valljuk be nem egy nagy összeg – vagy ha továbbra is spúroskodni akarunk akkor bizony reklámokat kell nézegetnünk. Ezzel a módszerral viszont gyakorlatilag az egész játék végig játszható, bevallom ehhez fogható módszerral még nem találkoztam, eleinte jónak tűnik és nagylelkűnek, de ahogy nehezedik a játék úgy fogunk agylobot kapni az állandó reklámoktól, szóval több mint valószínű, hogy mindenki inkább a vásárlás mellett dönt majd.

Viszont a Typoman rendelkezik egy olyan egyedi tulajdonsággal ami a többi játékban nincsen meg, ez gyakorlatilag benne is van a nevében. Ugyanis a legtöbb logikai feladványt egy-egy angol szó kitalálásával és összerakásával kell majd megoldanunk. Vegyünk például egy egyszerű példát; emberünk megérkezik egy olyan ponthoz ahol egy hatalmas fal zárja el a továbbjutás lehetőségét. Ilyenkor nekünk elő kell vennünk a perfect angol tudásunkat, angolul kell tudnunk gondolkozni és rájönni arra, hogy vajon milyen szavak jöhetnek ebben a szituációban szóba. Olyanok mint, „open”, „up” vagy esetlegesen a „rise” a kérdés már csak az, hogy milyen betűk lesznek elszórva a pályán, ha valami hiányzik de már látjuk hogy mi lesz a jó megoldás, könnyen lehet, hogy egy-egy betűért vissza kell mennünk egy korábbi szobába, vagy feljebb mászni és leszakítani a plafonról és hasonlóak. Emberünk képes lesz a betűket tolni, húzni, felkapni a hátára, esetlegesen el is tudja azt dobni. Ha megvannak a betűk, akkor már nem is lesz más dolgunk mint közel tolni őket egymáshoz és kiválasztva az „ABC” menüt összerakni az adott szó, pont mint ha mondjuk társasoznánk (Scrabble) . Ha megvan a szó és működik is, akkor valami hangos, vagy látványos effekt kíséretében megtörténik a csoda és már tovább is jutottunk, jöhet a következő kihívás.

A szavak kirakásán és némi agymunkán kívül komoly rész fog jutni a játékban az ügyességi részeknek is, ilyenkor fogjuk sajnos megérezni a kontroller hiányát és megérteni, hogy bizony ezek a játékok nem tapi képernyőre lettek kitalálva. Ha eljutottál az első fejezet „Gas” részig, tudni fogod miről beszélek. Ez gyakorlatilag egy nagy választóvonal lesz minden játékos számára, itt fog kiderülni hogy kinek van ehhez türelme a továbbiakban és ki törli le a fenébe az egészet vagy veszi meg inkább valamelyik konzoljára, ahol kényelmesen, gond nélkül tud átjutni ezeken a piszok nehéz és frusztráló részeken. Mert ugye nem elég hogy rá kell jönnünk arra hogy mi a megoldás, a megfelelő szó esetleg, de utána még tökéletes időzítéssel és gyorsasággal alkalmazni is kell ezt a módszert, egyszer, kétszer, van hogy még többször egymás után. Majd közben üldözni fog minket egy szörny és még egy kart is meg kel húzni időben a végén. Ha nem sikerül mehet minden elölről. Hát igen, bevallom még én is majdnem abbahagytam, mert sokkal inkább volt idegesítő és bosszantó minthogy pihentető, kikapcsolódás mint amilyennek egy játéknak lennie kéne.

Mindemellett a Typoman meglepően komoly angoltudást igényel, nem is a kitalálandó szavak nehézsége fogja a gondot okozni, hiszen azokhoz még talán egy alapfok is elég lenne, hanem a komplex, összetett, kombinációs készség, ami a játék alapkövét képzi és mindez angolul. Jöjjünk rá arra, hogy például a „Gas” résznél a megoldás a „Gasp” lesz, ami ugye elakadást is jelenthet. Mert enélkül egyébként lehetünk bármilyen gyorsak és ügyesek, képtelenek leszünk túljutni a gázmezőn. Ugyancsak némileg bosszantó dolog, hogy az eszközeink között nincsen mentés, nem tudunk semmivel se bejelentkezni, se Facebokkal se Twiterrel se semmivel, nem lesz saját profilja a játéknak A Game Center meg már régóta nem tudom minek van még mindig a telefonunkon, mert kb. semmire nem jó már sajnos. Szóval hiába kezdjük el telefonon a játékot azt nem tudjuk folytatni este iPaden lefekvés előtt. Szóval jó előre érdemes kitalálni melyik platformon akarunk játszani a játékkal, mert sajnos nem lesz módunk arra hogy többen toljuk egyszerre.

A Typoman egy tisztességes próbálkozás volt arra nézve, hogy az indie árkád játékok királyával, a Playdead-el felvegye a versenyt, elsőnek szerintem igencsak jól sikerült, de a többi címhez képest a teljes mezőnyt nézve csak közepesen jól teljesít, ha pedig mindezt a mobilos piacon akarjuk értékelni, akkor bizony már csak közepesen, köszönhető ez a frusztrált lekorlátozott irányításnak, az eszközök közötti kommunikáció hiányának, a bosszantó reklámnézegetésnek – ez persze nem kötelező – és még pár egyéb apróságnak, amit csak játék közben tud megérteni és megtapasztalni az egyszeri gamer. Kipróbálni mindenképpen érdemes, hiszen ingyen van, én megtettem amit tudtam az ügy érdekében, a többi már rátok van bízva. Tény viszont, hogy aki nem ismeri a korábban említett játékokat, és nem lesz összehasonlítási alapja, annak akár még a forever best kedvenc játéka is lehet belőle, mert hangulatos, különleges és meglepően egyedi élményt tud nyújtani.

Szerintünk: 3/5

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.