Brawl Stars・Tesztlabor

A Finn érdekeltségű Supercellt gondolom senkinek sem kell bemutatnom. Aki régóta olvassa már a tesztjeimet pontosan tudja, hogy a legtöbb sikeres mobilos játék mögött ez a név áll és szinte mindenki őket majmolja legyen szó stratégiai, kártyás vagy éppenséggel farmos játékról – na jó a farmolósdit ők is lopták. Folyton folyvást beleütközünk a címeikbe, nem lehet elkerülni az összehasonlítást, ugyanis kiemelkedően ők csinálják a legjobb játékokat a piacon és ez bizony nem túlzás, a számok is mellettük beszélnek. Mindenki példát vehet róluk amikor a Free 2 Play modell szóba kerül, a legtöbb játékukat – kivéve Clash Royale – évekig sőt bármeddig lehet játszani ráköltés nélkül és a siker titka többek között bizony ebben rejlik. Lássuk hát hogy legújabb játékuk a Brawl Stars milyenre sikeredett.

A Brawl Stars volt az egyetlen Supercell játék, ami először Kanadában jelent meg, csak ott és több mint másfél évig senki más nem játszhatott vele, az oka ennek számomra érthetetlen, utána nyomozni nem volt kedvem, de gondolom a Hockey hazájának jobban feküdt ez az arénázós őrület és attól féltek másnak nem fog tetszeni. Szerencsére a jég megtört, betörtek a világpiacra végre mi is kipróbálhattuk. A Brawl, rumlizós, arénában harcolós játékstílus régóta létezik már, többen próbálkoztak már vele, ezek közül talán a Super Smash Brothers volt a legsikeresebb, számtalan folytatást megélt, igazi party játékok ezek, szinte kötelező a felszabadult emelkedett hangulat miközben játszunk. Nincsen ez másképp a Brawl Starsszal sem, főleg hogy ezúttal 3v3 csatákra lehet számítani.

A játékban természetesen a harcosok fogják kapni a lefontosabb szerepet. Ahogyan azt már megszokhattuk ritkaság szerint lesznek csoportosítva, összesen hat csoport lesz – common, rare, super rare, epic, mythic és legendary. A ritkaság természetesen befolyásolja majd az erejét ahogyan a különleges képességeit is emberünknek, de nekem az a tapasztalatom, hogy kellő ügyességgel és rutinnal bármelyikkel lehet nyerni, bárkit le lehet győzni, a siker mindig rajtunk fog múlni, nem létezik abszolút nyerő harcos a játékban. Jómagam a legelső karaktert, Shellyt szeretem a legjobban, aki shotgunnal lövöldözik, a szuper képessége is egy shotgun lövés lesz, csak kb. ötször erősebb a normálisnál és az esetek többségében nyerni szoktam vele, mert nem a sosem a harcos ritkaságán lesz a hangsúly, hanem a csapatjátékon, az hogyan tud három ember egy tudatként gondolkodni.

A játék irányítása pofon egyszerű, lesz egy virtuális joy a képernyő bal oldalán és egy a jobb oldalán is, ezek alapból nem fixek – bár fixálni is lehet őket – ami annyit tesz, hogy mindig ott jelenik meg ahol megérintjük a képernyőt. A Ballal fogunk mozogni a jobbal pedig lőni, a jobb joyt kétféleképpen is lehet használni, az egyik hogy célzunk vele a másik pedig ha megtapizzuk a joyt. Tapizás esetében gyorsban lőni fog egyet emberünk, mégpedig automatikusan a legközelebb álló ellenfélt fogja megcélozni vele. Ha éppen senki nincsen a közelben mert mondjuk elbújt egy bokorban, akkor pedig arra lövünk amerre éppen nézünk. Ezzel a módszerrel egyébként gyors egymásutánban el tudjuk lőni az egész tárat, ez lesz a játék egyik legfontosabb taktikai oldala. Ugyanis nem tudunk kedvünkre, felszabadultan, folyamatosan lövöldözni mint a legtöbb ilyen játékban. Shellynek például három lövés áll a rendelkezésére, ha ezek elfogynak, akkor szépen lassan elkezd visszatöltődni a puskája, de ugye ehhez idő kell, tehát ha valaki jön felénk és mi ellőjük az összes töltetünket, könnyen lehet hogy mire odaér hozzánk már nem lesz mivel meglőni. Szóval ne puffogtassunk esztelenül, gondolkozzunk előre, vagy célozva lőjünk vagy pedig akkor amikor van értelme. Ugyanez jellemző a szuperképességünkre is, ami közelről például instant kill is lehet, míg a nem megfelelő távolságból már pont semmit nem ér. Persze mindez csak Shelly-re jellemző, ugyanis ott lesz például Nita akinek a szuperje egy hatalmas nagy medve, ami elindul valaki felé és addig megy amíg ki nem nyírja, nála nyilvánvalóan mindegy honnan engedjük el.

A harcosokon kívül a másik fontos része a játéknak természetesen az aréna lesz, ezen belül is a különböző típusú események, amiket még egyéb módosított szabályrendszerek is befolyásolni tudnak. Összesen mindennel együtt harmincféleképpen lehet játszani a játékkal, szóval unatkozni nem fogunk ebben mindenki biztos lehet. Az események a trófeák szerzésével válnak szépen lassan elérhetővé. Első körben csak „Gem Grab” lesz, ami már önmagában is annyira élvezetes és egyben összetett is, hogy csak ezzel hetekig el lehet lenni. A Gem Grab lényege, hogy középen szabályos időközönként kipattan a lila bányából egy gem, amit bárki felvehet, az a csapat győz aki először eléri a tíz gemet és képes azt tizenhat másodpercen keresztül megtartani. Ha valaki lelő minket elveszítjük az összeset, amik utána szabadon felvehetően lesznek bárki számára. Egyszerűnek tűnik ugye, pedig a dolog élesben egészen komplikált is tud lenni, főleg ha mindkét oldalon profi játékosok vannak és ismerik az összes kiskaput. Például ha mielőtt lejárna az idő, és a másik csapat is összeszed tíz gemet, akkor a számláló lenullázódik és tovább folytatódik a harc, míg az egyik oldalon több nem lesz, vagy ha a kint lévő gemek száma eléri a 29-et, akkor több már nem termelődik. Itt is mint az összes többi eseményben rendkívül nagy szerep jut a csapatjátékra, önzőzni nem lehet, mert annak mindig rossz vége lesz, ha például mindig egy ember szedi fel az összes gemet, elindul a számláló, erre rögtön hárman nekirontanak és az összeset elveszíti, akkor bizony pillanatok alatt meg tud fordulni az állás. Ha a csapattársaink nem kapcsolnak és nem védik egymást, nem dolgoznak össze, szinte esély nincsen a győzelemre.

Ugyanez a helyzet a soloban vagy duoban játszható „Showdown” esetében, ahol egyfajta utolsó emberig felállás lesz, az nyer aki(k) utoljára életben marad(nak). Az aréna folyamatosan szűkül, zöld mérgesgáz formájában terelnek minket, számtalan olyan bokor lesz ahol el lehet bújni, a rutinos játékos nem fél elrejtőzködni. Várjuk meg míg a többiek szépen ledarálják egymást, igazából a felszedhető csomagokkal sem kell különösebben foglalkozni, majd eldobja a végén az akit lelövünk, ha nem dolgozunk össze a csapattársunkkal, nem várjuk meg míg esetlegesen újraéled, ha kapzsik vagyunk vagy túlságosan agresszívek, biztosan veszíteni fogunk. Türelmesnek kell lenni, visszavonulni ha kell, kivárni a megfelelő pillanatot, csapatjáték mindenek felett, ez legyen a játék mottója.

Rengeteg mindent lehetne még írni a Brawl Starsról, jellemezni a brawlereket, elemezni az eseményeket, taktikai és stratégiai tanácsokat adni, tapasztalatokat megosztani, de mindezt inkább rátok hagyom. Érződik, hogy az elmúlt 1,5 évben kicsit olyan fekete bárány szerepet töltött be a többi Supercell címhez képest, ne értsetek félre, piszkosul jó játék, de nem elég kiforrott és hoz elég újdonságot a stílusba, úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem egy mérföldkő a saját kategóriájában, nem úgy mint a többi cím. Viszont nagyon élvezetes, addiktív, szuper egy játék, kihagyni szinte bűncselekmény!

Szerintünk: 8/10