Hero Hunters・Tesztlabor

Mi sem mutatja jobban a játék furfangos alaphangulatát, mint maga a cím, amiből az ember logikusan következtethetne arra, hogy ebben a játékban le kell vadásznunk a hősöket, esetlegesen a gonosz oldalt erősítve. De nem! Itt tulajdonképpen adott lesz egy kissé zagyva és kaotikus történet, ami iránt az érdeklődésünket az első kettő perc után már el is veszítjük (higgyétek el semmit nem vesztünk vele) amin végigfutva gyakorlatilag leverünk minden utunkba akadó hőst, akik meglepően kevés nyaggatás után már mellénk is fognak állni, ezzel plusz egy fővel erősítve a csapatot.

Igen, mindenki jól gondolja, ez a koncepció több mint nevetséges, ami alapvetően jellemző az egész játék hangulatára, valahogy olyan érzésünk lesz az első öt percben, mintha valami katasztrofálisan pocsék ZS-kategóriás videotékás filmet néznénk, mintha nem venné komolyan magát a játék … na de ami az első öt perc után érkezik, arra bizony senki se fog számítani. Ugyanis túltesszük magukat ezen a röhejes hangulaton, feelingen, átvergődünk az első pályán és szinte azonnal érezni fogjuk, ahogy a gamma egészen egyedi karizmája magával ragad minket, beszippant és innentől fogva már dughatjuk is rá a töltőre a telefont, mert percek alatt le lesz szippantva minden egyes csepp energia a szerencsétlenben. Amikor meg már annyira felmelegszik, hogy rántottát lehet rajta sütni, akkor bizony nem marad más megoldás, mint a speciális tapi képernyőre kifejlesztett védőkesztyű használata, ha meg éppen nincsen raktáron, akkor tessék szépen rendelni a netről, mert kelleni fog.

Hiába a hatalmas nagy lelkesedés és lángoló szerelem, a Hero Hunters nem az a játék amivel képesek leszünk egész álló nap játszani, nem mintha nem vágynánk rá, a gond itt azzal van, hogy egy idő után nem fogunk tudni mit csinálni, mert elfogy a pénz, elfogy a stamina. Vagy éppenséggel olyan sok sztori küldetést csinálunk meg egymás után, hogy eljutunk egy olyan szintre ami már túl magas a jelenlegi csapatunknak és pici kavicsként pattanunk le az ellenfelekről. Vagy ott vannak a multis meccsek, amiknél minden emberünknek három élete lesz, ha ezek elfogynak, akkor a következő kb. 12 órás resetig sajnos nem tudunk már velük nyomulni. Vagy esetlegesen megpróbálkozunk a hard nehézségi fokozattal, ahol ugyancsak erő (power) gondokkal fogunk küzdeni. Itt lép a képbe ugye a jó öreg F2P játékmenet, elérik hogy őrületesen lelkesedjünk és szeressük a játékot, majd mikor nem tudjuk tovább tolni jöhet a fincsi pénztárcába nyúlás, vagy egyszerűen félretesszük a  játékot másnap reggelre, a döntés a tiétek lesz, ugyanis a játék tökéletesen játszható ráköltés nélkül is, de sajnos csak egy ideig. Bocsánat hogy ennyire előreugrottam a játék negatív vonatkozásaival kapcsolatban, de nem lehetett túlságosan későbbre halasztani, hiszen alapvetően befolyásolják a játékélményt.

A Hero Hunters egyébként egy gyűjtögetős, akció-taktikai játék. A csapatunk összesen öt főből állhat, az összeszedhető és választható hősök száma pedig több tucatra duzzad és hétről hétre csak egyre többen lesznek. Ezek a karakterek ugye rendelkeznek egy alapvető erősséggel, amit csillagokkal jelölnek, de lehetőségünk lesz arra, hogy sok-sok és még annál is több gyűjtögetéssel összeszedjünk annyi kártyát, hogy bárkiből maxos karakter lehessen. A csillagokon kívül természetesen lesz szintlépés is, küldetésekből szerzett tapasztalati pont (esetlegesen instant kártyák segítségével), illetve mindenkinek lesznek felszerelései is, amiket ugyancsak gyűjtögetni lehet – ahogyan a hozzájuk való nyersanyagokat is -, majd mikor megvan mindenből a szükséges darab, akkor rangot léphetünk kedvenc emberünkkel. Ha mindez nem lenne elég, akkor hősönként több képességgel (skill) is találkozni fogunk, amiket ugyancsak lehet skill pontokért fejleszteni. Mint az gondolom már kristálytisztán látszik, a Hero Hunters egy kőkemény grindolós, farmolós játék és mint ilyen kegyetlenül el tudja kapni az embert a gépszíj.

Farmolni meg bizony lehet itt rendesen, egyrészt ugye ott lesz a kampány két különböző nehézségi fokozaton, ha egy pályát megcsináltunk három csillagosra akkor bármikor tolhatunk rá egy gyors győzelmet (quick win), ennek csak a stamina és QW kupon lesz csak az akadálya, ha van raktáron nyomogathatjuk kedvünkre. Ahogy fejlődik a csapat úgy válnak elérhetővé a különböző mellék tevékenységek, a sorban az első a PvP lesz, amiről elégé vegyes vélemény alakult ki bennem. Az első és egyik legfurább dolog, hogy a töltőképernyő alatt megáll a játék, olyan mintha lefagyott volna, de vigyázat nem így van, ha türelmetlenek vagyunk és kilépünk, akkor hosszú percekre teljesen megzavarodik a játék az is lehet újra kell rakni. Szóval a rage quit nem a legjobb megoldás, várjuk meg szépen amíg kínkeservesen betölt és utána már mehet is a móka, kivéve ha további hosszadalmas perceket kell azzal eltöltenünk, ahogy a hőseink egy helyben futnak mert nem képes továbbra se betölteni a meccs, szóval menne ha mehetne, ha éppen az esetek többségében nem lenne olyan lagos a játék, hogy szinte játszhatatlan. Arénák, kupák, ligák nincsenek, kivéve a speciális eseményeknél, az ellenfeleket mindig igyekszik hozzánk igazítani, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy nálunk jóval erősebb ellenfelekkel dob össze a játék, illetve fordítva, de inkább az előbbi. Tehát vagy fél perc alatt ledarálnak minket, vagy mi daráljuk le őket, nincsenek igazi kemény, taktikás küzdelmek sajnos. Ezek bizonyára javulni fognak a közeljövőben, mert nagyon frusztrálóak tudnak lenni és rengeteget elvesznek az élményből. Szóval valójában itt Magyarországon a PvP kb. annyira élvezetes mint egy vakbélműtét érzéstelenítés nélkül …

A PvP mellett ott lesz még a Gauntlet, ami tulajdonképpen egy folyamatosan erősödő ellenfeleket felvonultató aréna, itt az a fontos tudnivaló, hogy az embereink élete nem töltődik, tehát szükség lesz valami medic karira, a gauntlet öt körre van osztva, ezen belül is 3-3 pályára, a különböző körökre más és más karikat kell vinnünk, mert le lesznek lockolva amiket már használtunk. Szóval gyakorlatilag a kezdő játékosok örülhetnek ha az első kört megcsinálják. Idővel elérhetőek lesznek az események is (Events) itt teljesen random dolgokkal fogunk találkozni, például három napon keresztül gyűjteni lehet a PvP killeket, a kapott pontok attól függnek, hogy éppen milyen Powerrel rendelkező csapatot sikerült leverni. Az események különböző tierekre vannak osztva, minden elért tierért értékes jutalom jár. Végül de utolsó sorban lesznek a napi raidek és a klán társakkal vagy haverokkal vívható co-op raidek. Itt is egyre nehezedő ellenfelekkel kell megküzdenünk, ha nem érjük el a minimum power szintet akkor sajnos nem mehetünk tovább az eggyel erősebb rohamra.

Mint az gondolom látható a Hero Huntersben aztán van mit tenni bőven, tipikusan az a játék ami akár egész napra képes lekötni az embert, főleg ha beállítjuk az értesítőket és élünk a különböző időközönként (12pm, 6pm, 9pm) jövő stamina ajándékcsomagok adta lehetőséggel. Illetve arra is figyelünk, hogy mikor töltődnek fel a skillpontok és mikor gyógyulnak meg embereink a PvP által elszenvedett sérülésekből. A grafika döbbenetesen szép, a hangulat adrenalint pumpáló őrület, az embereink AI-ja félelmetesen jó, akár magukra is hagyhatjuk őket harcolni, ha magasabb a powerjük az ellennél, szinte biztos, hogy hozzák a három csillagot. Nincs mit ezen szépíteni, ez a játék bizony minden apró gyermekbetegsége ellenére egy piszkosul jól összerakott taktikai fedezékes lövölde, a Gears of Waros időket idézte fel bennem, lehet ezért is kapott el ennyire. Egyetlen komoly baj van vele éspedig az, hogy olyan 25-ös csapatszint után nagyon belassulnak az események és rendkívül nehéz úgy játszani hogy nem költesz rá egy fillért se, ha folytatni akarod az eddigi agilis játékmenetet akkor mindenképpen, költeni fogsz. Mindezek ellenére, mindenképpen tegyél vele egy próbát, mert megéri!

Szerintünk: 8/10

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.