Dawn of Gods・Tesztlabor

Rögtön a teszt elején szögezzük le, hogy a Dawn of Gods egy Clash of Clans klón, ráadásul a pofátlan fajta, olyannyira, hogy az első pár órában képtelenek leszünk elvonatkoztatni az eredetitől, folyton folyvást csak az összehasonlítás fog menni, ami a végére már nagyon zavaró lesz. Aztán valami csoda folytán ‒ lehet, hogy az isteneknek köszönhetően ‒ elkap minket a gépszíj és elkezdjük önálló címként kezelni a játékot, és tetszik vagy sem, bele fogunk szeretni.

A klónságnak köszönhetően előnnyel fogunk nekikezdeni, mert már ismerjük az alapokat, amik félelmetesen ismerősek lesznek, sokszor túlságosan is. Adott lesz egy bázis, közepén egy főépülettel, a célunk pedig az lesz, hogy minél több nyersit termeljünk, minél hamarabb felfelődjünk, hogy erősebb sereget tudjunk toborozni, hogy erősebb legyen a védelem és mindezt meg tudjuk védeni. Lesznek tornyok, lesznek falak és persze lesznek építők is, akik mindezt megépítik nekünk. Ellentétben a CoC-zal itt nem lesz szükségünk hónapokra, hogy „ingyen” összeszedjük mind az ötöt. Szerencsére, ha okosak vagyunk és spórolunk, akkor  nagyjából egy hét alatt meg is lesz az összes. Innentől fogva már csak azzal kell majd foglalkoznunk, hogy meg is tudjuk védeni azt amink van, semmilyen körülmények között ne rusholjunk előre, mindent maxoljunk ki mielőtt a főépülettel tovább mennénk. Ha ezeket az alapvető szabályokat betartjuk, nem lesz gond, szépen haladhatunk.

De vajon mi az a plusz, ami miatt az ember beleszeret ebbe a játékba? Megmondom én nektek mi az, természetesen az istenek. Mert míg a CoC-ban összesen három hőssel lesz dolgunk, itt több mint 150 különböző erősségű és képességekkel rendelkező istent lehet összeszedni, és pontosan ezen van a hangsúly, hogy a készítők az ősi gyűjtögető ösztönre hajaztak. Szóval, csak idő kérdése, amíg az embert elkapja a gépszíj. Isteneket kaphatunk csatáért, ládából vagy éppenséggel, ha megépítettük az oltárt, akkor már előhívni is tudjuk őket. Persze csak akkor, ha rendelkezünk ehhez különböző erősségű nyersanyagokkal. Az isteneket csillagok szerint lehet csoportosítani, amik 1-7-ig lesznek elérhetőek. Egyes, kettes és hármas istenekre viszonylag könnyen szert lehet tenni, elég lesz csak megidézni őket a portálon keresztül, a magasabb szintűekre már bizony gyúrni kell keményen. Ugyanis, ha kettővel elértük a maximális szintet, és a képességüket is kigyúrtuk – ehhez egyébként más Isteneket kell beolvasztani kedvencünkbe –, akkor jöhet az „Evolve” avagy a továbbfejlődés. Kettőből egy lesz, mégpedig egy csillaggal magasabb szintű. Tehát kettő négyesből lesz egy ötös és így tovább. Gondolom, nem nehéz kimatekozni mennyi időbe telik, mire meglesz az első négy hét csillagos istenünk, mert egyébként egyszerre csak néggyel támadhatunk és további néggyel védhetjük a bázist. Illetve, igény szerint a kettő szerepet ugyanazokra is ki lehet osztani. Isteneinket egyébként képesek leszünk elixír segítségével gyorsabban gyúrni, illetve arra is lehetőség van, hogy négy csillagtól egy-egy isten újraszülessen. Ennek akkor van értelme, ha kaptunk egy olyat, aki szerintünk nem elég erős és rábízzuk magunkat a szerencsére, hogy a következő alkalommal talán már jobbat fogunk kapuni. Fontos tudni, hogy ilyenkor minden xp és szint el fog tűnni, csak a csillag értéke marad meg.

Nagyon komoly színt visznek a játékmenetbe az istenek, illetve stratégiai mélységeket. Fontos hogyan válasszuk meg őket, milyen kapcsolatban – partnership – állnak egymással. Főleg, hogy a legtöbb csatában már csak ők lesznek életben, a végén igencsak komoly szerep jut rájuk, illetve ránk, hogy megfelelően válogattuk-e ki őket. A játék másik erőssége, hogy igencsak sok tennivalóval lesz dolgunk, nemcsak támadni és védekezni fogunk, mint a legtöbb hasonló címben. Első körben ott lesz a „Conquest”, itt ellenséges városokat fogunk elfoglalni és gyakorolni a későbbi éles csatákat. Ez több mint pár szimpla pálya, aminek segítségével gyorsabban tudunk fejlődni. Legfőképpen azért, mert az elfoglalt városokat egy idő után visszafoglalják tőlünk, ha rájuk sem néztünk. Másrészt pedig azért, mert naponta háromszor  a városok adakozni fognak nekünk. Természetesen ez annál magasabb, minél több város van a fennhatóságunk alatt. Aztán ott lesz az „Arena” ez egy nagyon érdekes és élvezetes megközelítése a PvP csatározásnak. Itt az a lényeg, hogy a szintünknek megfelelően adott lesz egy ranglista, egymást megtámadva érméket fogunk kapni, a három csillagos támadásért három jár és így tovább. De nem támadhatunk annyit, amennyit csak szeretnénk, hanem csak Arénakulcsok segítségével, amiket viszont a felvett barátainktól kaphatunk a nap elején. Klán erősítést itt nem használhatunk, az egységeink nem halnak meg, illetve nyersanyagot sem veszítünk, ha minket támadnak meg. Minden egyes sikeres csatáért jár valami jutalom, illetve a nap végén a ranglistának megfelelően sok-sok láda, benne mindenféle érdekes jósággal. Aztán természetesen lesz „Raid” is, ami a többi játékos megtámadását fogja jelenteni. Itt nincsen semmi újdonság, ismerhetjük már itt mi a dolgunk. Végül pedig, de nem utolsó sorban, lesz Klánháború is, hasonlóan mint a CoC-ban.

Érdekes módon viszont a klánosdit sokkal komolyabban vették mint a CoC-ban, aminek ugye már csak a címe miatt is erről kéne szólnia. Kezdjük azzal, hogy különböző adományokkal kedveskedhetünk a klánnak, amiért cserébe pntokat fogunk kapni, ezekből a pontokból meg különböző előnyökre tehetünk „powers” szert. Olyanokra, mint magasabb százalékú termelés, vagy magasabb százalékú Raid loot stb. Illetve maga a klán rendelkezik egy saját shoppal, ahol értékes dolgokat lehet vásárolni nehezen megszerezhetó coinokból és, ha mindez nem lenne elég, még egyéb finomságok is útban vannak a következő frissítésekben, olyanok mint az Alliance Conquest, a többi legyen meglepetés.

Ezek alapján azt gondolhatná az ember, hogy a Dawn of Gods egy mestermű, az év játéka, ami még a CoC-nál is jobb, de sajnos nem az. Olyan dolgokon bukik meg, amik miatt egy kicsit felszínesnek, vagy szőrősszívűnek tűnhetek majd, de sajnos nem így van. Vannak olyan alapvető dolgok manapság, amik már követelménynek számítanak, ha maradandót szeretnénk alkotni a piacon. Ilyen például a grafika, ellentében egy Dawn of Titans-zal, ahol olyan a grafika, hogy az állunk leesik, ennek a játéknak igencsak kezdetleges. Még a közel öt éves CoC-nak is tízszer jobb grafikája van. Ez annak köszönhető, hogy ők bölcsen a vektoros grafikát választották, ami kedvünkre zoomolható és olyan könnyen javítható a minősége, hogy az egyszeri júzer észre sem veszi. Itt igyekeztek egyedi képregényes grafikát csinálni, ami sajnos nem lett valami szép, főleg akkor nem, ha belenagyítunk az eseményekbe. Aztán az embereink AI-ja katasztrófális. El sem tudom képzelni, mi lesz itt a komolyabb szinteken, ahol bizony stratégiázni kéne. Mert ilyen mesterséges intelligenciával ez bizony lehetetlen. Kiszámíthatatlan, hogy mi lesz egy- egy csata kimenetele, csak a szerencsében bízhatunk, illetve abban, hogy jól választottuk meg isteneinket. A játék kezelhetősége sem a legjobb, kezdve mondjuk azzal, hogy ha zoomolni szeretnénk, már el is kezdi lerakosgatni az egységeket. Ha folyamatosan nyomjuk a képernyőt akkor minden egyes egységet lerak. Nemcsak a kiválasztottat, hanem szépen sorjában szabályosan kiköpi őket, na most, ha a közelben van egy splash damage-es torony, akkor a fél seregünknek már lőttek is. Persze ehhez is hozzá lehet szokni, csak ha már egy CoC-klónnal van dolgunk, a legfontosabb dolgot igazán lenyúlhaták volna, és ez bizony az irányítás. Mert az AI-n ugye bármikor lehet javítani és fognak is, ebben biztos vagyok.

Mindent egybevetve a Dawn of Gods, amilyen gyengén nyit az első pár órában, esetlegesen napban, olyan gyorsan feltornássza magát a szívünk felé és elfoglal egy olyan pontot, ahol talán még el is fér a CoC mellett másodiknak, esetlegesen harmadiknak is. Egy erősen közepes alkotás, ami sokkal jobb is lehetett volna, de ennyire tellett. Kipróbálni mindenképpen érdemes, kihagyni meg nem szabad!

Szerintünk: 7/10

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.