Olympos Rising・Tesztlabor
Olümposz elesett… Az istenek szeme rajtunk, a világ sorsa tőlünk függ. Emelkedjen hát újra fel Zeusz otthona!
A Fieldrunners tehetséges készítői gondoltak egyet és elkalandoztak a manapság oly sikeres Clash of Clanses irányba. Mindezt, ha nem is eredeti, de mégis nagyon emlékezetes módon tették. Ugyanis az Olympos Rising egyértelműen mérföldkő ebben a kategóriában. Egyrészt azért, mert a grafikája egészen elképesztően döbbenetes, másrészt a játék magát skálázza alkalmazkodva a kezünkben tartott készülékhez. Ezt véletlenül vettem észre, mert míg az iPhone 6s plus-omon úgy néz ki, hogy eldobtam a maradék hajamat is, addig az imádott kis iPad4 retinámon már sajnos eléggé döcögős a grafika. Másik oldalról tekintve a dolgot viszont mindkét készüléken akadozásmentesen fut a történet és szerintem ez mindennél fontosabb manapság.
Az Olympos Rising, mint az összes hozzá hasonlatos cím egy masszív betanulási időszakkal indul, szépen lassan megmutatják nekünk, mit kell tennünk a siker érdekében. Mindezt viszont valljuk be, nem túl logikusan, ugyanis hiába csinálunk végig minden lépést, mégsem fogjuk egészen pontosan érteni mi is a dolgunk. Viszont nem kell aggódni, magunktól is kitanulható minden, csak adjunk a játéknak egy kis időt, higyjétel el, megéri!
Az Olümposz felemelkedése három fontosabb részből áll, mindegyik részre figyelni kell és egyik adódik a másikból. Tehát, első körben ugye, szépen lassan felépítjük az összes alap épületet, ekkor a fő épületünk a Hősök temploma még csak második szintű lesz. Figyelem! Semmilyen körülmények között ne siessünk, szépen lassan haladjunk, minden egyes épületet fejlesszük a maximális szintre és csak ezek után szabad a főépülettel haladni!
A második fontos rész a fejlesztések. Lehetőségünk lesz arra, hogy a varázslatainkat és a harcosainkat fejlesszük, ezeket is toljuk ki mindig maxira. Aztán jönnek a védelmi épületek. A védelemnek két része van. Első körben lehetőségünk lesz arra, hogy az Olümposz felé vezető útba kanyarokat rakjunk, minél kacskaringósabb az út, annál hosszabb ideig tart eljutni a főkapuig az ellenfélnek. A kacskaringós utakat védelmi barikádokkal és tornyokkal tudjuk bevédeni, ezeknél is mindig törekedjünk a maximális szintre. Végül pedig a védelem utolsó része a védekező egységek és, hogy hány körben, milyen gyakorisággal érkezzenek megvédeni városunkat. Ezt a „Guard of Thanatos” épületben tudjuk beállítani, minél fejlettebb az épület annál több kört, és annál több egységet tudunk aktiválni.
Végül pedig az utolsó és legfontosabb része a játéknak természetesen a harc. Erre lesznek legendás hőseink: ők fogják vezetni az alap egységeket, őket tudjuk majd irányítani. A hősöket, olyanokat, mint Hercules, Prometheus, Perseus, stb. természetesen a Hősök Templomában tudjuk felbérelni. Ők képzik a legérdekesebb részét a játéknak, ami eléggé egyedi egy ilyen címben. Ugyanis hőseink nem csak fejlődnek, szintet lépnek és egyre erősebbek lesznek, hanem a testük minden egyes részét páncélokkal, varázstárgyakkal és fegyverekkel tudjuk telepakolni, pont, mint mondjuk egy Diablo esetében. Természetesen lesznek szint szerint egyre értékesebb cuccok. A szürke az alap, majd jönnek a zöldek, kékek, lilák és természetesen az arany cuccok. Szóval, egyre több hősünk lesz, mindegyiket külön lehet gyúrni keményen.
Természetesen nem csak mi próbálkozunk Olymposzt visszahozni régi fényébe, számtalan olyan sziget lesz, ahol hamis próféták igyekeznek hatalomra jutni. Ennek lesz köszönhető, hogy hőseink sosem fognak unatkozni. Mindig körül leszünk véve ellenségekkel, akiket legyőzve extra pénzhez, felszereléshez vagy éppenséggel értékes ambrosiához juthatunk, ami az istenek eledele és létszükséglet minden támadáshoz. Szóval, mint azt láthatjátok, eléggé összetett és komplex odafigyelést igénylő játék az OR, de mindez csak az elején tűnhet olyan masszívnak és elsöprőnek. Idővel tökéletesen átlátunk és hozzászokunk minden kezdeti bonyodalomhoz, arról nem is beszélve, hogy nehézségeink sem lesznek max. csak a csaták során. Ugyanis velünk együtt, a minket körülvevő ellenfelek is erősödnek, ezért tértem ki az elején arra, hogy lassan haladjunk, tovább élünk. Mert, ha szépen kimaxolunk minden épületet, védelmet, varázslatot és egységünket, akkor nem érhetnek meglepetések, se támadás, se védekezés során.
Természetesen azért akadnak gondok, mint minden játéknál. Először is hogy vannak olyan tartalmak, amik csak pénzért elérhetőek. Gondolok itt a hősönkénti szuper támadásokra, amik felhasználásonként három értékes gembe kerülnek. Ha azt vesszük alapul, hogy egy extra építő 500 gembe kerül, akkor már rögtön látszik mennyire igazságtalan a játék. Aztán, ha kapunk egy új hőst, az természetesen első szintről indul. Ember legyen a talpán, aki képes őt úgy felfejelszteni, hogy útközben nem hal meg százszor. Minden egyes újraéledéshez ambrosiára van szükség, ami a legértékesebb és legnehezebb termelődö egység a játékban, persze gemért ezt is fel lehet tölteni. Még szép, hogy fel lehet! Tehát a F2P model ennél a fantasztikus játéknál sajnos nem olyan elnéző, és koránt sem olyan könnyű ráköltés nélkül eredményeket elérni. Persze a Clash-en felnőtt veterán játékosok ki tudnak várni, idővel rájövünk arra, hogy ha napi egyszeri rendszereséggel nézünk fel, akkor pont mindenünk tele lesz, ilyenkor akár egy kellemes órát is játszani tudunk a játékkal. A probléma csak az, hogy olyan piszkosul élvezetes mind az építkezés, védekezés, támadás, hogy ez kevésnek fog bizonyulni. A kérdés már csak az, hogy ez most pozitívnak vagy negatív dolognak számít egy játék esetében, nem kicsi dilemma ez, de mindenki döntse el maga …
A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.
MentésMentés
