Transistor・Tesztlabor

„A tranzisztor háromrétegű félvezető eszköz, amelyet túlnyomórészt gyenge villamos jelek erősítésére, továbbá jelek kapcsolására vagy feszültségstabilizálás céljára alkalmaznak. A három réteg kémiailag eltérő adalékolású (szennyezésű), amely két p-n átmenetet tartalmaz. A tranzisztor a modern elektronika alapeleme, gyártják önálló alkatrészként és integrált áramkörök alkotóelemeiként is.” – Wikipedia

Egy kis alkalmazott fizika után jöjjön hát a teszt, amire olyan régóta vártam. Igaz, a játék két éve jelent meg és pillanatok alatt atomot robbantott. Jobb később, mint soha alapon alig vártam, hogy én is hozzájuthassak ehhez a gyöngyszemhez. Nem volt kérdés mit kell tennem. Az Xbox360-on megismert és imádott Bastion után szinte messiásként vártam ezt a címet. Vajon csalódnom kellett? Hamarosan kiderül, maradjatok velünk!

A játék igencsak stílusosan visszanyúlva a klasszikus drámai alapokhoz a történet kellős közepén indul, nem igazán tudjuk mi van, hol vagyunk, kik vagyunk, mit is kell most csinálni valójában? Csak egy dolgot tudunk, az első ezredmásodperctől fogva imádjuk, ami velünk történik. Főhősünk Red az álomszép, atomdögös énekesnő, akinek a két kezében – valójában alig bírja el szegény – egy hatalmas kb. 1,5 méteres kard van, amit igazából csak szikraeső kíséretében képes maga után húzni. Később kiderül, hogy ez a kard maga a Transistor, aki egy kellemes férfi hangon beszél hozzánk, folyamatosan, megállás nélkül. Ismerős valahonnan? Hát igen, a bevált recepten néha nem szabad változtatni, kardunk jelen esetben nem mesélőként fogja kommentálni mindegy egyes lépésünket, mint ahogyan az a Bastionban volt. Hanem erőteljesen olyan érzést kelt bennünk, mintha egy volt szerelmünk lelke költözött volna ebbe a kardba. A Kard szeret minket, bókol nekünk, dícsér minket, költői gondolatokat üzen felénk, elképesztő egy figura, ez nem vitás. Nem lőném le előre a poént, hiszen a játék igencsak szerves részét képzi, hogy ránk bízzák a történet kibogozását, különböző konzolok olvasgatásán és némi súgás segítségével. Tény viszont, hogy a kardunk szövegelése felér egy regény olvasásával, az egész dolog, ahogy beszél hozzánk, egyszerűen fantasztikus.

Ha már a hangulatelemeknél tartunk, idővel el fogunk jutni egy olyan ponthoz, amikor váltani tudjuk az aláfestő zenéket. Ettől a pillanattol fogva egy újabb hangulati elem lép a képbe, mágpedig főhős csajszikánk hümmögése, avagy egy gombot megnyomva csodaszép megvilágítást kapunk a magasból és Red dúdolásba kezd, ez a dallam minden egyes számnál más, és egyszerűen képtelenek vagyunk abbahagyni, annyira hangulatos és feel good pillanat ez a játékos pályafutásunkban. Supergiant Games, köszönjük!

Maga a játék egyébként klasszikus Hack&Slash, szinte semmit nem változott a Bastion óta. Talán csak annyi újítás van a játékmenetben, hogy ezúttal a képességeinket többféleképpen fel tudjuk használni. Eleve, ha szintet lépünk, válaszhatunk melyiket szeretnénk megtartani, majd hamarosan rá fogunk jönni, hogy minden egyes képességnek van egy aktív, egy passzív és egy upgrade képessége, amit azt jelenti hogy mind a háom esetben teljesen más hatásokkal bírnak majd. Egyszerre négy képességet használhatunk, de idővel unlockolni tudunk majd passzív slotokat is, illetve lehetőségünk lesz arra, hogy egy képességhez akár kettő upgrade, avagy fejlesztési opciót is alkalmazzunk. Tehát simán megtehetjük azt, hogy kedvenc képességünket erősebbé tesszük kettő másik képességgel, miközben a kevésbé hasznosakat passzívvá téve lehet sokkal hatékonyabbak tudunk lenni. A képességeknek van még egy negyedik csoportja is, amiknek a neve Limiterek. Ahogyan ez a nevükben is szerepel a bekapcsolásukkal sokkal több tapasztalati pontot fogunk kapni, de cserébe valami nehezítést kell elszenvednünk, olyat, mint monjduk az ellenfelek dupla sebzése. 

Ahogy haladunk előre a játékban, egyre több és több képességgel, limiterrel fogunk találkozni, az ellenfelek egyre erősebbek és okosabbak lesznek. Éppen ezért érdemes kihasználni, illetve tökéjre fejleszteni azt a különleges képességünket, amikor is megál körülöttünk az idő és képesek leszünk pár lépést és támadást előre eltervezni. Első körben kicsit macerásnak fog tűnni a dolog, de később életmentővé fog válni ez a lehetőség, éljetek vele.

A Transistor egy csodálatos utazás egy olyan világba ami tele van színekkel, varázslattal és bár elsőre olyan, mintha minden kihalt lenne, mintha nem lenne senki rajtunk kívül. Kissé zavaros minden, ki kell bogozni a szálakat, de egészen egyszerűen döbbenetes mindezt a telefonunkkal a kezünkben megélni. A Transistor egy igazi örökérvényű mestermű, hibákat csak az irányításban lehet észrevenni, ha ez a teszt most konzolon készült volna, a végeredmény tökéletes lenne… Így sajnos, csak majdnem az!

Szerintünk: 9/10

A játék 9.99 dollárért letölthető az iTunes áruházból.

MentésMentés