Ki nevel ma? - szubjektív
Tegnap jelent meg a New York Times-ban Judith Newman „Sirinek szeretettel” jegyzete az Apple asszisztensről. Korábban beszámoltunk róla, hogy ha kitartóak vagyunk, akár egy mesét is kicsikarhatunk a „tudásnavigátorból”, de itt most kicsit másról van szó. Siri most végképp világhírűvé vált - az Apple körökön kívül is - azzal az egyszerű tettével, hogy a fent említett újságíró hölgy 13 éves autista kisfiának az egyik legjobb barátjává lett és az édesanya beszámolt erről a kapcsolatról.
Az autista fiú és az Apple intelligens személyi asszisztensének barátsága így egy mondatban leírva semmitmondónak tűnik Newman anekdotái nélkül. A fiú, Gus, az autizmusa okán nehezen kommunikál a külvilággal, néha még a családjával is, de hála Sirinek ez immár változóban van. Az újságírónő elmesél az olvasóknak néhány Siri, és a fia között lezajlott párbeszédet, valamint a tényt, hogy Siri mennyire megkönnyíti ezzel a különös barátsággal nem csak a fiú dolgát, de néha az egész családét is. Most mégsem az a célom, hogy az ő történetüket mondjam részletesen tovább. Ezt a részt meghagyom Judith-nak. Egyszerűen csak mélyen elgondolkodtatott az egész.
Gyakran hallottam, míg felnőttem, ahogy az idősek a fejüket csóválva mondják, hogy micsoda generáció nő fel. Aztán most már néha én is azon kapom magam, hogy rácsodálkozom az utánam következő generációk dolgaira. Leginkább pedig az egészen kicsiken hűlök el. Az új tökmagok valahogy zsigerből tudják használni a műszaki cikkeket! Csoda akkor, hogy vannak, akik már barátkoznak is velük?
Olvasom a New York Times cikkében a kisfiú bárbeszédeit, amit Sirivel folytat, és megjelenik közben lelki szemeim előtt a nem egészen két éves unokahúgom, ahogy Tomi cicához vagy Ben kutyához beszél a maga babanyelvén. Az állatka persze nincs olyan értelmes, mint Siri, csak a mikrofonnal rögzített hangokat adja vissza eltorzított módon. Mégis elképesztő, és egy kicsit ijesztő is, a jelenet. Mert Judith történetéből is látszik, hogy mennyire nincs egyedül ezzel a szenvedélyével!
Az ismerősi körben még van több gyerkőc is, akik hasonlóan viszonyulnak a telefonok és tabletek világához. Épp ma írta az egyik barátnőm, hogy a három éves kislánya már két éve iPad felhasználó.
Talán, ha Siri tudna magyarul, akkor hazánkban is jóval több aprócska barátja lenne, az USA-ban pedig ki tudja, hogy hány van a fenti fiún kívül.
Később vajon jó lesz ez nekik? És nekünk?
Végül megérkeztünk ide. Akkor innen már csak egy lépés az a jövőkép, amit az író, Isaac Asimov, vagy, a híres rendezők, mint Spielberg és Spike Jones tártak elénk? Lassan tényleg a mesterséges intelligencia és a robotok válnak barátainkká egy olyan világban, ami már teljesen az internet és a különféle formátumú számítógépek körül forog? Nem mintha ez a baj lenne... Csak kérdem.
A gyerekeink már úgy nőnek fel, hogy a mi szüleinket tanítgatják az új eszközök használatára. Mint az unokahúgom a nagymamáját. A kicsi ugyanis tudja, mit kell nyomni, vagy érinteni. A Nagyi nem mindig.
Míg régen mi tanultunk a nagyszüleinktől, a mostani gyerekek tanítják őket, sőt néha alkalmazásokkal is barátkoznak. Meglepő? Hát ez van.
