Divat vagy technológia [Szubjektív női szemmel]
Már többször is olvashattatok különféle hordható technológiai cikkekről és nagyon úgy tűnik, hogy a két iparág, a divat és a technológia is egymás felé húz. A Google nemrég megkereste a Luxottica nevű céget, mely nem kisebb vállalatoknak gyárt szemüvegeket, mint a Ray-Ban, Prada, Chanel, Versace. A téma természetesen a Google okosszemüvege és valószínűsíthetően az a kritika, ami elég gyakran éri a terméket: hasznos, de egyáltalán nem divatos. A Google most változtatna ezen, hogy kelendőbbé tegye az arcszámítógépét.
De sorolhatjuk tovább az összefonódási pontokat, elvégre az Apple sem viccből gyűjtötte be az egykori Saint Lauren vezérigazgatót, Paul Deneve-t, vagy az ex Burberry királynőt, Angela Ahrendts-et. Ráadásul nem az Apple az egyetlen, a Szilikon-völgyből, aki gyűjtöget, hiszen például az Intel is hasonló átigazolásokat tett.
Katharine K. Zarrella, a Style.com bloggere, rámutatott ezzel az egész divat és technológia dologgal kapcsolatban valami olyanra, amivel tökéletesen egyet tudok érteni és, ami ezen írás inspirációját is nyújtotta: Vajon miért van szükség arra, hogy a viseletünk részei rezegjenek, jelezzenek, vibráljanak, hangot vagy videót rögzítsenek, tweeteljenek és csörögjenek?
A legtöbb embernek a telefonja szinte egész nap cseng, rezeg, üzenete jön, Facebook bejegyzés, e-mail vagy tweet érkezik. Biztos, hogy szükség van arra, hogy emellett férfiaknál az óra, vagy a nők esetében az ékszer is piszkálja a viselőjét? A stressz testre gyakorolt káros hatásaival a modern orvostudomány tökéletesen tisztában van, akkor valóban szükséges ezt fokozni? Szüksége a világot még tovább gyorsítani azzal, hogy a technikai kiegészítőket a mindennapi viseletünk részévé tesszük és szó szerint testközelbe tesszük őket?
Az utcán, a közlekedési eszközökön, sőt bár tilos elvileg, de néha a piros lámpánál a kocsikban ülve is az emberek a telefonjaikba merülnek, kávézókban ülve nem egymással beszélgetnek, hanem laptopok kijelzőire bámulnak. Szociális eseményeken folyamatosan selfie-k készülnek… Vajon ez mennyivel lesz rosszabb, ha ezek a szerkentyűk teljesen összefonódnak velünk?
Más oldalról megközelítve én kifejezetten viccesnek találom az okos órákat. Mindig David Hasselhof kultikus szerepe jut eszembe a Knight Rider sorozatból, szinte hallom a megszólítást, hogy „Kitt, kitt…” és várom, hogy Versényi László hangján visszaszól az óra. Mert persze van olyan sportóra, ami nagyon hasznos, de én személy szerint ezt is csak sportolás idején viselem.
Amikor megjelent a Fitbit és utána sorra a hasonló életmód kiegészítők órák, akkor komolyan elgondolkodtam, hogy milyen remek lenne nekem is valami ilyesmi. Aztán rádöbbentem, hogy semmi szükségem arra, hogy valami a kezemen folyamatosan piszkáljon, ha több ideig ülök, mint szerinte kéne, vagy az alvásomat lesse. Egyszerűen, mert nincs szükségem arra, hogy az életem minden momentumát rögzítse valami kütyü.
Ugyanakkor viszont, míg a divatvilág és a technológia összedugott fejekkel azon susmusol, hogy miként tehetné a legújabb technikai vívmányokat vonzóvá és hordhatóvá a jövőben, addig megfeledkezik a jelenről, hogy a most kütyüinek tényleg szép és praktikus táskákat, kiegészítőket tervezzen. Értem ezt például arra, hogy egy nő foghatja a kezében a laptopját egy tartóban, vagy tarthatja egy kézitáskában, de a legpraktikusabb és legegészségesebb kiegészítő, a laptoptartó hátizsák úgy tűnik csak a férfiak sajátja, és nekik sem túl divatosak készülnek.
Nem tudom miért van, hogy sok olyan dolog, ami tényleg hasznos lenne, az nincs, míg Dunát lehet rekeszteni olyasmikkel, amikre semmi szükség. Ha így folytatjuk, mi emberek, hamar eljön az a pillanat, amikor feleszmélünk komputeröltözetünkből és azért könyörgünk: állítsák meg a világot, mert ki akarunk szállni.
HasznaltAlma.hu
P.R
