Így manipulálja az Apple a médiát
Igen, jobb ha elfogadjuk a tényt, miszerint az Apple ignorálja azokat médiaszemélyiségeket, újságírókat, akik számukra kellemetlenek vagy a cég szóhasználatával élve "nem lojálisak". A fekete listára felkerült személyeknek ezentúl lehetetlen infókhoz, termékekhez hozzájutniuk, vagy részt venniük egy Apple eseményen. Könnyű felkerülni a listára, viszont lekerülni szinte lehetetlen - a cikke eredeti nyelvű szerzője Mike Elgan maga is rajta van a feketelistán már több mint tíz éve. Ez így elsőre igen félelmetesnek tűnhet, nem csoda ha történelmi párhuzamot is húz az ember magában miközben olvassa mindezt. Könnyedén eszünkbe juthat a mai is kifinomult gépezetként működő kínai cenzúra vagy éppen a negyvenes, ötvenes évek Amerikája, amikor a kommunista kapcsolatokra utaló legkisebb jel is elég volt, hogy az újságírói karrier derékba törjön. Szerencsére az Apple önkényes cenzúrája nem ilyen félelmetes azért, lássuk kicsit részletesebben miről is van szó valójában!
Először is fontos látnunk, hogy az Apple PR stratégiája nem egyfajta bináris "feketelista-fehérlista" elven működik. Vannak például kitüntetett témák, amikre igen érzékenyek. Ilyenek az etikai dimenziók, mint emberi jogok a kínai gyártó sorokon, környezetszennyezés. Továbbá a rendkívül erős kritika és cinizmus elegye a termékeikről, illetve az Apple íratlan szabályainak megszegése, mint élőben közvetíteni a cég rendezvényeiről, kritizálni az Apple történelmét, kultúráját vagy magát éppen Steve Jobsot, szintén biztos feketelistára kerülést hoz az adott újságírónak. Sőt, ha az ember túl spekulatív, vagy éppen más spekulációkat közöl már tényként - főleg ha ezek a híresztelések az Apple egy új irányvonaláról, titkos termékéről szólnak - akkor a szerző jobban teszi, ha beletörődik a feketelistás létbe. Viszont - visszatérve arra, hogy nem "bináris" alapon működik a listára kerülés - az almás cég sokkal megengedőbb nem tech cikkekkel vagy akkor, ha egy terméket kritizálunk egy másikat pedig dicsérünk. Ekkor a kritika miatt nem kerülünk egyből feketelistára, persze csak egészen addig, amíg bele nem csapunk a lecsóba a már említett emberi jogokkal és környezetszennyezéssel. A tech cikkekkel kapcsolatos nagyobb szigorúságnak egyetlen egyszerű oka van, mégpedig hogy ezek a publikációk befolyásolják leginkább a mainstream médiát, tehát ezek végső soron a többség véleményformálói. Sőt, az Apple finoman ösztönző is tud lenni a róla konzisztensen jókat írókkal: az ilyenek egy idő után "fehérlistázódnak", így például mindenkinél már napokkal előbb megkapják tesztelésre a legújabb kütyüket.
Nagyon sajátos az Apple azon taktikája, miszerint úgy büntet a róluk negatívan megnyilvánuló médiumot, hogy annak a legnagyobb piaci ellenfelét megjutalmazza. A legismertebb ilyen eset volt, amikor a New York Times lehozott egy tényfeltáró cikksorozatot a szörnyű kínai munkakörülményekről - tehát a cég egyik legérzékenyebb pontjáról. Erre az almás vállat vezérigazgatója Tim Cook exkluzív interjút adott - ami valljuk be, több mint ritka - a The Wall Street Journal-nak. De talán a legrosszabb ebben az egészben, hogy sok kis, induló blog szerzője mindezek miatt úgy próbál dörgölőzni, hogy túlzóan pozitív véleménnyel van mindenről ami Apple. Ez ugyan megöli a szakmaiságot, de feltehetően közelebb tudnak férkőzni az Apple-höz.
Szerencsére egy listára és egy nem listára került szerkesztő között nincs hatalmas különbség. Végső soron mind ugyanazokkal az információkkal dolgoznak, maximum a listára került később vagy nehezebben juthat hozzá tesztpéldányokhoz, illetve exkluzív interjút sem fog neki adni egy Apple vezető sem. A független tech újságírás, továbbra is fényévekkel "tisztább üzem", mint a mainstream média. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ha már kritikusan tekintünk a mainstream médiára, akkor jó, ha a minimális fenntartásaink megvannak a tech médiával is.
Végső soron, ez az egész feketelistás dolog nem akkora szörnyűség, mint gondolhatnánk. Minden tech cégnek van egyfajta feketelista rendszere, a különbség abban rejlik, hogy hogyan is használják ezt. Különböznek a büntetés illetve jutalmazás mértékében, módjában. Ha skálázni akarnánk, akkor talán az Apple lenne a legrosszabb ebben a tekintetben, a Google pedig a legjobb. Ha erős kritika miatt listára kerültél az Apple-nél, akkor biztosra veheted, hogy az e-mailjeidet sem fognak igyekezni megválaszolni. Viszont ha jól lehúzod a Google-t és utána kérsz tőlük egy terméket tesztelésre, másnap már át is adják neked a kért produktumot - mindezt széles vigyorral. A vicces viszont mindebben, az hogy pont ez az autoriter, titkolózó, mindent kontrollálni akaró hozzáállás tette az Apple-t naggyá. Mindezek a tulajdonságok hozzájárultak, ahhoz, hogy ennyi nagyszerű, tulajdonképpen páratlan termék születhessen.
