Larry O'Connor (OWC számítógépes szakportál alapítója és vezérigazgatója) legutóbbi bejegyzésében leszögezi (http://blog.macsales.com), hogy az idén júniusban megjelent MacBook Air-ek jelenleg a legfejlettebb hordozható Apple gépek, amit csak az emberfia megvehet. Ráadásul az Air-ek eddig az egyetlen Mac laptopok, amelyeket az Intel legújabb, negyedik generációs Haswell CPU-val szerelnek, mindez hihetetlen teljesítményt, plusz energiatakarékosságot jelent. Mindezt megfejelték egy PCIe foglalatú flash SSD tárhellyel! Mindeközben viszont, a felsőkategóriás Macbook Pro-kat még mindig harmadik generációs Intel Ivy Bridge CPU-kal gyártják. Mindezt négy hónappal azután, hogy a névlegesen belépő szintű Macbook Air megkapta a Haswell chipet, és körülbelül 16 hónappal azután, hogy a Macbook Pro megkapta legutóbbi fejlesztését. O'Connor úgy véli ez komoly frusztrációt okoz azoknak a Mac laptop felhasználóknak, akiknek szüksége lenne a MacBook Pro-k nyújtotta nagyobb tárhelyre, illetve több csatlakoztatási lehetőségre, hiszen MacBook Pro család már régóta rászorul ez frissítésre. Azért tegyük hozzá, hogy a Mac-ek eladása 2013 harmadik negyedévében erősen visszaesett - áll több neves piackutató kimutatásában. Ez nagy valószínűséggel hozzájárul ahhoz, hogy az Apple nem sieti el a MacBook Pro megújítását.
A lényeg, ami lényeg, aki egy picit is ad a hardware specifikációkra, az egyszerűen nem fog horribilis összeget kiadni egy 2012-es technológiával ellátott MacBook Pro-ra, amikor valószínűsíthetően pár hónapnyi türelem árán beszerezhet egyet, végre Haswell CPU-val. Persze ha számításba vesszük a MacBook Air-t, akkor kijelenthetjük, hogy az Apple alaposan megkavarta a dolgokat. Hiszen 100$-al csökkentette az Air árát, miközben a hardware-t lényegesen fejlesztette (Haswell, PCIe, gyorsabb Wifi).
Sajnos az Apple hívők nagyon elkeseredettek maradnak, még abban az esetben is, ha a MacBook Pro ráncfelvarrás még ebben a hónapban megjelenik, - amit a többség biztosra is vesz - hiszen ez mindenképpen azt jelenti, hogy az Apple szándékosan, lényegesen lelassította a Mac-ek hardware evolúcióját és azok piacra dobását. Nem először történne ilyesmi. Anno az Apple elsők között volt aki rendszeresítette az USB technológiát, szintén élvonalban volt még az USB 2.0 adoptálásában is. De aztán - miközben úttörője volt a szupergyors Thunderbolt interfész személyi számítógépeken való használatában - alaposan megváratta az Apple a felhasználóit az USB 3.0 támogatással. Feltehetően azért, hogy segítse a Thunderbolt terjedését. De ez egy elhibázott stratégia volt, márpedig a Thunderbolt beviteli eszközök alacsony száma miatt. Következésképpen a Mac használók kimaradtak egy időre az USB 3.0 által nyújtott előnyökből.
O'Connor a dizájnt sem hagyja szó nélkül, lényegében a 2012 októberi iMac úgy néz ki mint az előzőek, csak faragtak belőle hátul és a széleken. Ráadásul a dizájn a funkcionalitás kárára ment. Sajnos a formaterv fogyókúrája semmit sem tett ahhoz hozzá, hogy az OS X jobban fusson. De legalább már oldalról nézve is szép vékony laptopunk van...
Visszatérve a belsőre, úgy tűnik a nem retina képernyős Macbook Pro-k az utolsó Mac-ek, amelyek elérhetőek igazán komoly belső tárhellyel. A Retina Macbook Pro jelenleg ugyan elérhető maximum 768 GB-al, az Air pedig 512 GB-al, de bármelyik 256 GB vagy 128 GB feletti konfiguráció egy vagyonba kerül. Következésképpen O'Connor őszintén reméli, hogy a nem-retina Pro modellek gyártása nem lesz beszüntetve, sőt visszatér a 17 inches Macbook. Na persze, erre igen csekély esélyünk van. Ugyancsak aggasztó, hogy valószínűleg az Ivy Bridge CPU családdal szerelt 2012 közepén megjelent Mac-ek lesznek az utolsók, amelyeket hagyományos merevlemezzel szerelnek. Azt pedig látnunk kell, hogy az új Mac-eket pont az SSD technológia teszi ennyire drágává. O'Connor igazi optimistaként, reméli, hogy ez nem így lesz, továbbra is elérhetőek maradnak a hagyományos HDD-k. Persze ez nem azt jelenti, hogy különösebb problémája lenne az SSD-vel, sőt meglehetősen nagy elismerője a technológiának. Véleménye szerint, ez az a "titkos hozzávaló", ami igazán ki tudja aknázni az Intel új rendszereit, illetve figyelemreméltó, hogy viszonylag idősebb rendszerek teljesítményén is mennyit képes javítani az SSD. Elismeri, hogy a hagyományos merevlemez egyszerűen már nem felel meg elsődleges boot lemeznek a mai világban. Éppen ezért az "álom" Mac ötvözné a két technológiát, egy mérsékelt kapacitású SDD lenne a boot lemez, egy nagyobb méretű hagyományos 9.5 mm HDD pedig statikus (tehát nem operációs rendszer vagy alkalmazások) adataink tárolására szolgálna. Ez a "tandem" megoldás lényegesen kívánatosabbá tenné az új MacBook termékcsaládot a felhasználók többségének. Nem kellene iszonyatos összegeket fizetni, illetve nagy mennyiségű adatunk tárolása is megoldott lenne. Miközben a Haswell adta lehetőségeket is maximálisan kiaknázzuk.
Egyébként éppenséggel az OWC vállal SSD+HDD tandem beépítését nem-retina MacBook Pro gépekbe, ezek után pedig csak reménykedhetünk, hogy az Apple-nél is megfontolják ezt a lehetőséget, mi pedig hamarosan üdvözölhetjük a dual-drive Mac laptopokat.
