Alien: Blackout・Tesztlabor

Alkalmazások - Játékok   |   2019.02.03 - 09:43   |   Írta: Ca$h   |   534
03. feb Alien: Blackout・Tesztlabor

Amanda Ripley újra bajban ...

Az Alien Isolation minden idők egyik legfélelmetesebb játéka volt. Jómagam aki olyan címeken nőttem fel mint Resident Evil, Silent Hill, aki a Dead Space minden részét imádta, volt hogy csak egy plasmavágóval toltam végig az első rész legnehezebb fokozatát. Ilyen múlttal konkrétan abbahagytam az Isolationt, mert olyan szinten rettegtem játék közben hogy képtelen voltam továbbjutni olyan két három óra játék után. Jó ... lehet már öregszem és az idegeim nem a régiek, de bevallom ez a helyzet a mai napig, még ránézni is félek a lemezre. Mindezek ellenére hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, és azonnal rárepültem az anyagra, főszerkesztőnk támogatásával szinte azonnal előrendeltük a játékot, hogy időben le tudjuk nektek tesztelni. Íme hát, vajon megérte a várakozást?

A Blackout gyakorlatilag egy folytatás. Az egész világ hőbörgött mikor kiderült, hogy csak mobilra fog kijönni. Aztán persze már az első pár percben kiderül, hogy ez nem véletlen. Mert gyakorlatilag azon kívül hogy pár szóval megemlítik az eddig történteket, illetve Amanda hangja az eredeti, nem sok köze van az Isolationhöz. Mind hangulatban, mind pedig játékmenetben teljesen másra kell számítani, már csak azért is, mert ez nem egy belső nézetes játék, hanem egy taktikai túlélő horror. Ripley újra egy űrállomáson rekedt, a családi átoktól valahogy képtelen megszabadulni, ezúttal a szellőzőnyilásokban bújt el és onnan próbálja terelgetni a legénységet, akik vesztükre az ő segítségére érkeztek.

Azt hiszem abban mindannyian egyet érthetünk, hogy nincsen annál rosszabb, mint egy sötét, kihalt, füstölgő űrbázisban attól rettegni, hogy a világ legfélelmetesebb ragadozója ránk vadászik. Aki minimálisan is képben van az Alienekkel kapcsolatban, az pontosan tudja mennyire iszonyatosan félelmetes ellenfelek. Intelligenciájuk kimagasló, mindennek ellenállnak, borzalmasan erősek és még a vérük is savból van. A puhatestű ember nem ellenfél nekik, maximum csak akkor ha állig fel van fegyverkezve, főleg ha még lángszóró is van az arzenálban. Az Isolation legfélelmetesebb motívuma az volt, hogy Amanda semmilyen fegyverrel nem rendelkezett csak a végén sikerül összeheggeszteni valami ócska lángszórószerűséget, de kevesen voltak akik idáig eljutottak szívroham nélkül.

Ezúttal még ennyi dolog se lesz a tarsolyunkban, nem tudunk cuccokat összerakni, nem tudunk elmenekülni sem, csak egy konzol lesz előttünk és ezt nézegetve – közben fel-felnézve néha – igyekszünk elérni, hogy mindenki életben maradjon. A képernyő közepén van kettő befelé mutató nyíl, ha ezek vibrálnak vagy ha gyanús hangot hallunk a fülesben, érdemes ezekkel átváltani Ripley-re, mert valószínűleg éppen minket talált be az idegen. Amanda nem hülye egy Isolation után már pontosan tudja mi a dolga, mindig olyan elágazásokban tanyázik ahol könnyedén be tudja csukni az óriás rovar előtti szellőzőnyilásokat. A bázison lófráló civileknek már nincsen ilyen egyszerű dolga, teljes kiszolgáltatott helyzetben vannak. Gyakorlatilag csak ránk hagyatkozhatnak, csak mi tudunk segíteni neki. Mi sem vagyunk mindenhatók, sajnos csak szűkös erőforrással rendelkezünk, meg lesz adva, hogy egyszerre hány berendezést tudunk működtetni mielőtt jönne az áramszünet (Blackout). A folyosórendszer bizonyos pontjain működik a mozgásdetektor, ezeket érdemes mindig bekapcsolva hagyni és akkor a maradék pontokat pedig az ajtók nyitására és csukására tartogatni. Sajnálatos módon nem lesz mindenhol ajtó, illetve ott lesz a szellőzőrendszer is, amin ugyanúgy tud közlekedni négylábú cimboránk. Szóval teljes biztonságban sose tudhatjuk majd embereinket.

Maga az irányítás nagyon jópofa, hiszen a kezünkben a tabletet tartva pontosan olyan érzésünk lesz mintha mi magunk lennénk Ripley. jobb oldalt váltogathatjuk az elérhető kamerákat, bal oldalt láthatjuk embereinket, a szívverésüket és minimális parancsokat adhatunk nekik, olyanokat mint „bújj el”, „siess”, „gyere elő” stb. Ha emberünknek időben elsikerül bújni akkor szinte biztos, hogy az Alien nem fogja megtalálni, még akkor sem ha majd szívrohamot bír kapni szegény – ezen mondjuk nem csodálkozok – olyan heves a pulzusa. A mellékszereplőknek egyébként megadhatunk útvonalat is, a kezünkkel meghúzva az irányt, de olyan hirtelen irányváltoztatásra senki se számítson, lévén a szerencsétlenek teljesen be vannak tojva, csak csigalassúsággal hajlandók közlekedni. Az idegen érzékeny a hangokra, ajtók nyitogatásával esetlegesen el tudjuk csalogatni, de ha meglátott valakit akkor annak szinte biztosan vége van. Néha be tud bugozni a játék, hosszú percekig kergeti egyik-egyik embert, még belegondolni is szörnyű mit érezhet a szerencsétlen ilyenkor. A folyosókon lesznek néha kamerák is, de sajnos nincsenek mindenhol, engem kifejezetten zavartak, lévén nem lehet őket mozgatni és sose azt a részt mutatják amire éppen szükségünk lenne.

A játék hét, egyre jobban nehezedő szinttel rendelkezik, ez nem tűnik túl hosszúnak, de higgyétek el nekem, hogyha arra törekszünk hogy mindenki életben maradjon a végére, jó ideig el lehet lenni vele. Sajnálatos módon nem lesz arra lehetőségünk, hogy egy-egy szintet újra próbáljunk, szóval ha a tökéletességre vágyunk akkor sikertelenség esetén még az adott pálya vége előtt nyomjunk egy restartot. A túlélőkkel vívott beszélgetések szerves részét képzik a sztorinak, szóval érdemes mindenkit életben tartani. Ez persze nagyon kemény feladat, főleg, hogy az Isolationhöz hasonlóan az Alien teljesen kiszámíthatatlan és mindig máshol jelenik meg, máshogy reagál egy-egy tevékenységünkre. Lesznek viszont kiszámítható dolgok is, például amikor az egyik pályán hívnunk kell a vonatot, teljesen biztosak lehetünk benne, hogy a hangos zaj oda fogja vonzani a kis huncutot, szóval legyünk előrelátók és tegyük meg amit csak tudunk a túlélésért. Vagy például ugyanezen a pályán hiába kezdjük el szépen lassan összegyűjteni az embereket a vonatban, sajnos ott bent sincsenek biztonságban, szóval ha sokáig húzzuk az időt az Alien beront és szépen sorban lemészárol mindenkit. Mindig figyeljünk magunkra is, ha sziszegést hallunk a közelünkben, vagy hangos csattogást, kaparászást, akkor bizony közeledik felénk az alagutakon keresztül és ha nem csukjuk be időben az ajtót akkor bizony reszelő lesz Amandának.

Az Alien: Blackoutot nagyon vártuk, előrendeltük, bizakodók voltunk. Nem rossz játék ez, de egy kicsit csalódott voltam miközben toltam vele. Valahogy többre számítottam annak ellenére, hogy nagyjából előre lehetett tudni milyen lesz. Minimális módon szólhatunk csak bele a történésekbe, nagyon sok múlik a szerencsén is lévén az Alien teljesen kiszámíthatatlan. Alacsony az újrajátszhatósági ráta is, szerintem kevesen lesznek akik a tökéletességre törekednek, elég ha egy valaki túléli, legyen akkor csak egy a többiek meg mehetnek a búsba. Sajnos nincsen átfedés az iPhone és iPad között, nem tudjuk folytatni a progresst amit mondjuk elkezdtünk telefonon, szóval döntsük el melyik platformon játszunk vele. Szép grafika, remek atmoszféra, elegendő feszültség, minőségi szinkron jellemzik a játékot. Ha van rá 4.99-ed és rajongó vagy feltétlenül tegyél vele egy próbát, de ne úgy állj hozzá mint az Isolation méltó folytatásához, mert akkor nagyot fogsz koppanni.

Szerintünk: 6/10

 

 

A játék 4.99$-ért letölthető az iTunes áruházból.




Kommentek megjelenítése