2020 Január・Apple Arcade

No Way Home:

Folytatva az Apple Arcade koncepcióját, miszerint játsszunk egy picit másképp, a No Way Home ékes példája eme koncepciónak. Alig telik el kettő perc a játékból és ennyi idő alatt el is mesélik az egész játék előzményét, nem szeretnék lelőni semmi poént előre, de Monthy Python után szabadon még az öregfiúk is büszkék lennének erre a történetmesélésre. Az egész játék olyan mintha egy hat éves rajzolta volna, a párbeszédek zseniálisak éppen ezért valahogy olyan egyedi és hangulatos az egész. Főszereplőnk egyedül találja magát a végtelen hideg, sötét űrben, ja ... nem, még sincsen egyedül, vele van kis haverja a mesterséges intelligencia Matey (Haverka) aki egy robotba bújva kettő dologra lesz jó, egyrészt a végtelenségig idegesít minket, másrészt abban segít amiben csak tud. Vagy éppen elmagyaráz valamit (tutorial) vagy pedig velünk együtt lövöldöz a túlélésért, néha egy-egy fárasztó poént ellőve lövedékek helyett. Stílusát tekintve a No Way Home egy túlélő űrlövölde, repkedünk össze és vissza, küldetéseket vállalunk el és csinálunk meg, közben mindenfelé nyersanyagot összeszedve egyre erősebbé gyúrjuk a kapszulánkat, ha pedig kellően kitartóak vagyunk még az is lehet hogy megtaláljuk a hazafele vezető utat, bár a címből és a játék koncepciójából kiindulva azon se csodálkoznék ha mégsem.

Első Benyomás: 4/5

Doomsday Vault:

Világunk ökoszisztémája összeomlott, nem kell részleteznem ugye ez milyen veszélyekkel jár. Mi egy távirányítású robottal vagyunk akinek a feladata összegyűjteni a még megmaradt növényeket, a kis túlélőket. A kaland nem kevés veszéllyel jár egy világban ami összeomlott, aminek nagy részét tenger fedi, ahol minden sarkon leselkedik ránk valami veszély. Robotkánk irányítása egész egyszerű lenne, ha nem éppen negyvenöt fokkal lenne elforgatva minden és ha nem ennek megfelelően lennének belőve az irányok, node sebaj mert lehet tolni kontrollerrel is, Xbox tulajoknak üzenem, hogy Xbox One S-től felfele már minden kontroller jó ami támogatja a blutoothot, tehát a One X kontrollere és az Elite 2 is. Ha megbarátkoztunk a kicsit barátságtalan irányítással, akkor már nem is lesz más dolgunk mint minden pályát 100%-ra teljesíteni természetesen, hiszen maximalisták vagyunk. A Doomsday egy ügyességi, keresgélő platformer, minimális logikai elemekkel megfűszerezve. A legnagyobb ellenségünk az energiánk lesz ami például drasztikusan csökken ha sérülés ér minket vagy ha mondjuk éppen vízbe kell mennünk valami miatt. Szerencsére mindig pont a legjobb helyen, mindig a legjobbkor fogunk találni egy elemet. A nem szokványos nézetet kihasználva sok olyan növény lesz ami megbújik egy sarokban, mert alapból nem látható, éppen ezért ne legyünk rest mindenhova elnézni, idő az lesz bőven keresgélni.

Első Benyomás: 3/5

LEGO Builder’s Journey:

Amekkora csalódás volt a nemrég kipróbált LEGO Brawls olyan nagyot ütött most nálam a Builder’s Journey, ami egy igazi mestermű, csodálatos, leírhatatlan hangulata van, mindazt képviseli ami miatt a Legót annyira szeretjük. Rögtön az elején belecsapunk a lecsóba, pár próbapálya alatt finoman elmagyarázzák nekünk az alapvető irányításbeli dolgokat, majd megismerkedhetünk a főszereplőkkel, a kisfiúval és apukájával (az építész), végül pedig miután pár próbapálya alatt szépen betanultunk mindent kiírja a játék a főcímet és indulhat is a kaland. A játékot enyhén elforgatva felülről láthatjuk, a döbbenetes grafikának köszönhetően olyan érzésünk lesz mintha egy LEGO építőasztal előtt állnánk. Mindig adott lesz egy szituáció, például a kisfiú és apukája kirándulnak és a srác el szeretne jutni a faterhoz, de a köztük lévő üres rész sárból van, amire rálépve szép lassan lesüllyedünk egészen a földszintig. Nekünk az adott elemek alapján kell kiépítenünk az utat, az elemeket pedig kedvünkre felvehetjük, forgathatjuk, a sárga egy pöttyös elemekre fog odafigyelni a srác és ráugrani ha eléri, nagyjából egy kockát tud ugrani előre és felfele is, ha nem képes rá akkor megcsóválja a kis fejét. A lehetőségek tárháza végtelen, a pályákat nem csak egyféleképpen lehet megoldani, igazi családi kihívás nekünk és a gyereknek is hogy együtt megoldjuk a feladványokat. Ebben benne is lett volna a lényeg, mint a legtöbb LEGO ez is családi élmény, ha van gyerek (4+) ki ne hagyjuk belőle.

Első Benyomás: 5/5

UR: The Rink:

A The Rink egy jövőben játszódó future hockey játék, 3v3-as meccseket tudunk játszani, de előtte kapunk egy gyorstalpalót arról hogy mit hogyan kell benne csinálni. Ráadásul írásban és mindent egyszerre írnak le. Ennél rosszabb megoldást nem is választhattak volna, ugyanis ember legyen a talpán aki megjegyezne vagy megértene mindent csupán a leírtakból így ömlesztve. Szóval a legjobb ha hagyjuk a fenébe az egészet és inkább magunktól jövünk rá mindenre. Maga a játék nem túl bonyolult, bal oldalt van a joy amivel irányítani tudjuk az éppen aktuális emberünket jobbra pedig három akciógomb, mindegyikre rá van írva mit csinál, itt gyorsan meg is jegyeznem, hogy a gombok túlságosan közel vannak egymáshoz szóval ne csodálkozzunk ha passzolni szeretnénk és véletlenül ellőjük a korongot. A kapusok hatalmasak, vagy maga a kapu túl kicsit, lényeg a lényeg hogy kb. lehetetlen gólt lőni, csak akkor fog sikerülni ha valami trükköt alkalmazunk, tehát mondjuk passz aztán rögtön kapura lövés, akár vakon is megtehetjük, mert olyan tíz alkalomból egyszer sikerülni is szokott. Játszhatunk egyedül, gép ellen illetve online is, azt tanácsolnám hogy első körben tanuljuk meg a gépet elverni és csak aztán menjünk neki az emberi játékosoknak. engem nem nagyon fogott meg a játék, szerintem nagyon lapos, unalmas és túl sokáig tat egy meccs.

Első Benyomás: 2/5

Guildlings:

A Guildlings egy rendkívül kreatív ötletre épülő point&click kalandjáték, főszereplőnk Cody az alig tíz éves kisfiú, aki kap egy titokzatos mobiltelefont, aminek az instrukcióit követve hirtelen egy lila buborékba zárja magát, viszont a telefonom keresztül képes kommunikálni minden barátjával. Első körben a húgát győzi meg arról milyen hatalmas kaland vár rájuk, ő lesz a Guild első tagja, az első guildling, elindul hát a nagy kaland, ami nagy mértékben a gyerekek fantáziájára épül, emlékeztetnek minket felnőtteket arra milyen hatalmas nagy kaland volt gyereknek lenni, ott is veszélyt láttunk ahol nem létezik, képesek voltunk bárhol, bármikor, bármivel szerepet játszani. A játék inkább kisebbeknek készült, pedig őket nem arra kéne bíztatni hogy a mobilukat nyomogassák ugye, sokkal inkább csinálják ugyanezt a valóságban, nekünk felnőtteknek meg már sajnos túl gyerekes ahhoz hogy komolyabban, hosszabb ideig élvezni tudjuk. Sebaj ... legalább kreatív, hozza az elvárt szintet, de csak közepesen teljesít mindeközben.

Első Benyomás: 3/5

Marble It Up:

Végre itt van nekünk egy jó kis régivágású platformer ügyességi játék. Célunk végtelenül egyszerű, juttassuk el a fém golyónkat a starttól a célig. Természetesen nem lesz mindig ilyen egyszerű a dolgunk, hiszen lesz amikor össze kell szedni út közben gyémántokat, lesz hogy időlassítókat kell felvennünk különben sose fogunk időben beérni, mindig kitalálnak valami mellékes kihívást amikre mindenképpen szükségünk lesz ha aranyra szeretnénk teljesíteni a pályákat. ennek a követelménye csak az idő semmi más. Út közben számos checkpointtal fogunk találkozni amiknek akkor lesz értelme amikor valami sajnálatos baleset miatt leesünk vagy éppenséggel kirepülünk a pályáról, hiszen nem kevés akadály és nehézség kerül majd az utunkba. A kedvenceim a flipper pályákból átvett lökdöső hengerek, amiknek véletlenül nekiütközve jól el fognak lökni minket valami random irányba. A bal joyal tudjuk irányítani a golyót és adhatjuk meg neki a sebességet, míg a jobbal a képernyőt tudjuk pörgetni illetve ugorni is itt tudunk. A profi játékosok csak teljes sebességgel mennek előre miközben a jobb karral csak pörgetik a képet és megadják a haladási útvonalat. Kellemes grafika, pörgős, dallamos, fülbemászó muzsika, számtalan kihívás, rekordok döntögetése és még sok minden más várja a kedves játékosokat. Mire vártok még?

Első Benyomás: 4/5

Sociable Soccer:

Mindenkinek vannak gyengéi, nekem ezek a sport játékok, egészen egyszerűen rühellem őket, nem azért mert nem jók, hanem azért mert a szememben nem képesek megújulni mindig pontosan ugyanazt hozzák évtizedről évtizedre. Maximum csak a grafika lesz jobb, esetlegesen az irányítás. de mit is várhatunk mondjuk egy focitól ami több mint száz éve teljesen ugyanaz. A Sociable Soccer viszont bevallom meglepett, nem csak azért mert süt róla a profizmus, hanem azért is mert egy olyan ember mint én is egészen jól el tudott vele szórakozni és mindeközben még jól is éreztem magam és mindeküzben még sikeres is tudtam lenni. Mi ennek az oka? Remek a hangulata, nagyon jók a zenék, elképesztően könnyű az irányítás, élvezetes módon vezet be minket az alapokba, majd utána mi dönthetjük el mennyire szeretnénk elmélyedni benne. Játszhatunk solo, vagy haverokkal esetlegesen beleugorhatunk rögtön a ligába is. Kártyákat gyűjtögetünk, csapatot fejlesztünk, meglepően tartalmas és jó játéknak tűnik így első blikkre, gond nélkül dobom rá a maximum pontszámot de csak így kategórián belül persze.

Első Benyomás: 5/5

Ennyi fért most ebbe a hónapba, remélem azért tetszett a kis csokrunk, találkozunk egy hónap múlva. Sziasztok! A játékokat az Appstore-ban található Apple Arcade-re való előfizetés után lehet letölteni és kipróbálni. Az első hónap ingyenes, utána havi 4.99$.