Into the Badlands Champions・Tesztlabor

Mindenki bocsássa meg nekem, hogy fogalmam nem volt arról mi az a „Into the Badlands”, valahonnan ismerős volt nekem ez a cím, de legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ez egy sorozat az AMC-től (náluk készül a Walking Dead is) azt meg hogy ilyen, végképp nem. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy mielőtt belevágna a kalandókba nézzen meg egy-két bemutatót ebből a három évados csodából, talán akkor némileg másképp fog hozzáállni ehhez a játékhoz. A sorozat rajongói meg lehet kifejezetten meg fognak vetni engem a pontozásért. Na de akkor lássuk is inkább azt a barna mackót!

Az Into the Badlands egy világégés után játszódik kb. 500 évvel, a túlélő emberek nagyjából a középkorba zuhantak vissza, igaz van áram és vannak földi járművek, de logikus okokból kifolyólag a lőfegyvereket mélységesen megveti mindenki. Ez nyilvánvalóan remek táptalajt ad egy jó kis kung-fu kalimpálásnak és kardokkal, késekkel való hadakozásnak, egy világ ahol mindenkinek pillekönnyű a teste és órákon keresztül képesek a levegőben harcolni egymással. John Woo imádná ezt, de sajnos nem ő rendezte a sorozatot. Maga a produkció egyébként idén májusban ért véget, gondolom ennek az apropójából döntöttek úgy a játékfejlesztők, hogy gyorsban össze kéne valamit hegeszteni erre a remek alkalomra, addig kell ütni a vasat amíg meleg illetve a cipó forrón finom alapon. Hát ... megtették. A sorozat nézettsége egyébként az impozáns 6,5 milliós tömeghez képest kb. olyan 0,5 millióval zárult, viccesen fogalmazva ők lennének akkor a célcsoport?

Nekem halvány lila alfarhangom nem volt arról, hogy mi is ez a sorozat, szóval lehet hogy éppen ezért hatott rám fájdalmasan sokkolóan mikor először játszottam vele. Nagyon régen nem láttam már ennyire félelmetesen primitív és kezdetleges grafikát, menürendszert, a prezentáció visszarepít minket kb. olyan tíz évet, amikor még lehet ez játék az év játéka is lehetett volna. Majdhogynem nosztalgikus hangulatba kerültem, csak kár hogy ránéztem az órámra ami sajnos 2019-et mutatott. Manapság egy játék ilyen külsővel maximum csak az óvoda lila csoport számítógépes szakkörénél állná meg a helyét, de egy „New games we like” impozáns felhozatalában fogalmam nincsen mi lehetett a helye. Ennyi negatívum után akkor talán tényleg mélyedjünk el egy kicsit a tartalomban és a bemutatásban is.

Az ITB Champions stílusát tekintve eléggé egyedi, akárcsak maga a sorozat, leginkább olyan érzésem volt a tesztelése közben, mint amikor először találkoztam a Batman Arkham Asylum zseniálisan egyszerű mégis összetetten komplex és kihívásokkal teli harcrendszerével. a különbség csak talán annyi, hogy az már olyan tíz évvel ezelőtt is ötször jobb volt ennél. Természetesen gombok hiányában képtelenség lett volna olyan komplexé tenni az irányítást, ha meg ragaszkodtak volna a gombokhoz még inkább játszhatatlan lett volna, szóval valahogyan meg kellett oldani a dolgot, éppen ezért lett ilyen fájdalmasan egyszerű az egész. Gyakorlatilag nekünk csak arra kell figyelni, hogy az ellenfeleink milyen színben világítanak. A sárga jelenti az erős támadást, ilyenkor át kell húznunk az ujjunkat az ellenfél felett, mintha kihúznánk egy jegyzetfüzetből valamit. A kék jelenti a gyors támadást, ekkor elég csak rátapizni az ellenre, viszont lesznek olyanok is akik egy rövid időre láthatatlanná válnak, náluk legyünk felkészültek és amikor a közelünkbe érnek és újra láthatóak lesznek, tapizzunk gyorsan rájuk. A fehér pedig azt fogja jelenteni, hogy kivégezhető a delikvens, ekkor toljunk neki egy duplatapit és jöhet is a finish him. Normális esetben egyébként bárhova tapizunk a pályán kitérő mozdulatot tudunk csinálni (ezt kell akkor is tennünk ha valaki pirossal világít és egy AOE támadással készül minket meglepni), illetve azokkal az ellenfelekkel akik semmilyen fényben nem pompáznak kedvünkre végezhetünk bármelyik mozdulattal. Minden hősnek lesz egy szuper támadása – magasabb szinttől kettő is – amivel szinte azonnal végezhetünk az ellenfelekkel egy kisebb területen belül, ez magától töltődik, de gyorsabban megy felefelé a csík hogyha érintés nélkül – flawless – sikerül harcolnunk. Ennyi lett volna az irányítás, nem túl bonyi ugye? Ehhez képest akárcsak a Batman, ez játék is mocskosul nehéz tud lenni, higgyétek el nekem, én se hittem elsőre.

Alapvetően a játék célja az lenne, hogy a térképen lévő régiókat szépen lassan elfoglaljuk és képesek is legyünk azokat megtartani. Ehhez első körben a régión belüli területeket kell végig bunyózni, mindig előre tudni fogjuk, hogy egy harc hány menetből áll és hogy menetenként milyen típusú hőst érdemes használni, ez mindig változni fog, lesznek olyan hősök akik erősebbek lesznek egy-egy menetben lesznek akik pedig gyengébbek. Alapvetően érdemes figyelni, hogy egy területnek milyen a nehézsége, az easy és medium fokozatokat még képesek leszünk teljesíteni, a hard viszont már annyira nehéz, hogy ember legyen a talpán aki azt képes végigcsinálni halál nélkül. Az embereinknek lesz valamennyi élete, olyan 4-5 ütés kibírnak, ezután viszont gyógyulniuk kell, amihez vagy idő kell – piszkosul sok idő – vagy használhatunk kapszulákat – amiből csak nagyon kevés van – vagy nézhetünk videókat is némi gyógyulásért cserébe. Ha egy emberünk elesett akkor használhatunk „revive” löttyöt, mondanom sem kell hogy ebből lesz a legkevesebb, vagy gemért cserébe rögtön ki is kaphatjuk a sírból. Az elesett ember is meggyógyul egy idő után, de ehhez alsó hangon kell egy nap, néha kettő is, szóval aki ezt kibírja várni az türelmes embernek nevezheti magát.

Lényegesen könnyebb lesz az életünk ha már több hősünk van. Tekintettel arra, hogy a sima harcon kívül el lehet őket küldeni rövidebb-hosszabb felfedező küldetésekre (scout), amikből visszasétálva értékes jutalmakat kaphatunk. Mindemellett ha nekimegyünk egy nehezebb küldinek és elesik valamelyik emberünk és éppen nem tudjuk feléleszteni – legtöbbször ez az eset lesz, főleg ráköltés nélkül – akkor gyakorlatilag órákig, esetlegesen napokig semmit nem tudunk csinálni a játékban ami borzalmasan bosszantó. Gyakorlatilag rákényszerítenek minket arra, hogy költekezzünk, ha nem bánunk okosan a készleteinkkel, ha nem vagyunk türelmesek, akkor bizony holtvágányra tudunk futni. Az ember egy ilyen játéknál csak önfeledten szeretne bunyózni egy kicsit, de azt nem lehet csak ésszel. Az elfoglalt régióknál egyébként reklámok nézegetésével extra pénzmagra tehetünk szert, illetve extra védelemre a támadók ellen. Ha nem nézünk videókat folyamatosan és lejár a védelmi idő, akkor vissza akarják majd foglalni őket és elég ha egy régión belül egy területet visszafoglal valaki és már rögtön nem kapjuk meg se a passzív extra képességet, az extra aranycsap pedig rögtön el is lesz zárva. Szóval erre a megoldás, ha minden nap olyan nyolc óránként visszatérünk és régiónként megnézünk kettő videót, ezzel a módszerrel folyamatos védelem alatt fognak állni, és az arany is befolyik ahogy kell.

Lesznek egyébként négy óránkénti ingyenes ládák, napi questek amiket teljesítve ezüst kulcsokat és egyéb jutalmakat kaphatunk, a kulcsokkal extra ládákat lehet nyitogatni, a kapott karakterkártyákért pedig fejleszteni, szintet léptetni tudjuk embereinket. A fejlődés fontos része a játéknak, ugyanis már a harmadik régió elfoglalása is komoly gondot fog okozni a nehézségi fokozat miatt, itt fogunk először megrekedni a játékban, de kellő türelemmel és farmolással minden megoldható persze. Lesznek egyébként események „events” ahol a legértékesebb jutalmakat zsebelhetjük be, a kapott piros kulcsokért kinyitott ládákból. Lesz versus mode, ahol első körben be kell állítanunk a védekező csapatunkat – fontos tudni hogy ezek az emberek nem elérhetőek a védekezés alatt – harcolhatunk 1v1-ben gép ellen illetve megtámadhatjuk más játékosok védekező csapatát, végül pedig bosszút is állhatunk „revenge” olyan embereken akik trófeát szedtek el tőlünk. Sajnos egyik mód sem valódi real time harc egy másik játékos ellen, szóval nem kell olyan nagy ellenállásra számítani. A versus mode-ban is kapni fogunk kulcsokat mégpedig arany kulcsokat, itt is lesz egy láda amit kinyithatunk majd értékes jutalmakért. Idővel lesz majd klánosdi is, ami egyelőre nem elérhető.

Az Into the Badlands champions nem lenne egy olyan nagyon rossz játék, de pocsék a grafikája, hiába egyszerű mégis kicsit átgondolatlan az irányítás, pofátlan a F2P model a játékban, nehéz ráköltés nélkül játszani vele, mindemellett el lehet vele lenni ideig óráig, de inkább csak egy rövid ideig ha rám hallgattok. Kipróbálása mindenkinek csak saját felelősségre!

Szerintünk: 2/5

A játék ingyenesen letölthető az iTunes áruházból.